totelcamp

Két nap pihenő után sitty-sutty, már itt is vagyunk, hisz a decemberi Klub VB-nek köszönhetően idén kissé korábban kell nekiszaladnunk a szokásos évi kínlódásnak, azaz a Spanyol Kupának. Minden évben elmormogom, mennyire feleslegesnek tartom ezt a kupa sorozatot (a lebonyolítási rendszer miatt), hisz az első fordulók híresen semmitmondó dupla-mérkőzései után a csapatnak egy-egy ilyen összecsapás a szezon élesebb részében felér egy szúnyogcsípéssel a herezacsira. Van persze, aki nem így gondolja.

Vannak játékosok, akiknek a neve mellé nem kell jelzőket aggatni, játékosok, akiket nem kell jellemezni, játékosok, akikről nem kell ódákat zengeni, vagy bizonygatni még egy rivális csapat szurkolójának sem, mennyire különlegesek. Elég csak kimondani a nevüket, s az ember arcára akaratlanul is felkúszik egy halvány kis mosoly, amiben összesűrűsödik a sok év emléke.

Érdekesen alakult az utolsó forduló, hiszen amíg a Barca egy óriási fiesztára készül, addig a Depor az utolsó lehetőséget próbálja meg megragadni, hogy bentmaradjon az első osztályban. Bár igazság szerint akár egy vereséggel is megúszhatják a kiesést, ha szerencsésen alakulnak a körülmények, de Bendaknak kell igazat adjak, aki levlistán megjegyezte, hogy volt 37 forduló, hogy elég pontot szedjenek össze a galíciaiak, ne érezzük rosszul magunkat, ha nem jön össze a tizenhetedik hely. Idén utóljára van lehetőségünk tét nélküli örömjátékra, illene megünnepelni a bajnoki aranyat, és Xavit.

Mielőtt még a válogatott szünet okozta heveny unalommal spékelt kínlódásunk közepette, két kókuszos süti között feltennénk magunknak a végső kérdést, hogy a herébe keveredett össze a tojás, a nyúl, a Jézuska, a csokoládé, meg a kanna víz, próbáljuk meg összeszedni magunkat a kanapéról, és rápörögni az utolsó nagy menetre. A kulcsfontosságú győzelmek után vége a jól megérdemelt szabadságnak, a következő megálló valamikor június elején várható... , Berlinben?

SD Eibar - FC Barcelona 0-2 (0-1)

Egy hete ülünk újra a La Liga tetején, s hogy ez így is maradjon a szezon végéig, 11 döntőt kell megvívnunk és megnyernünk. Ha ladlac a Rayót - teljes joggal - a liga legszerethetőbb csapatának nevezte, akkor az Eibart bátran nevezhetjük a primera división legkisebb fiának, aki eljött szerencsétpróbálni az óriások világába.