Furcsa mérkőzést láthatott a stadionba kilátogató és a tévénéző szombat este. Egy takaréklángon sem égő Barcelona és egy sündisznóforma Granada mérte össze az erejét, a szándékait. Míg a Granada a kikapni, a Barca focizni nem akart.
Mikor még Kazincbarcikán voltam Tündérbéka Igazgató, volt egy drága kollégám, aki egyszer kivitt Miskolcról dolgozni, pillanatnyi híján az autómnak. Egy erősen leszedált taxist meghazudtoló visszafogottsággal produkált kigyorsítások, bőven a dinamikai csúcs alatti váltások és olyan 1000-1500 fordulatot soha meg nem haladó agilitás jellemezte az utunkat. Rá is kérdeztem. Te, Fész, vajon miért megyünk ennyire óvatosan? Az indoklást a fizetése nagyon is belátható voltával kezdte, majd azzal folytatta, hogy ebből a szabad szemmel épphogy látható pénzből kell neki megtenni a Miskolc-Kazincbarcika-Miskolc távot minden nap, ezért megpróbálja kikísérletezni azt, hogyan lehet autóval gázadás nélkül megtenni ezt a napi kb 70 kilométert.
Bevallotta azt is, hogy még nem jött rá a megoldásra, de nagyon komolyan dolgozik rajta.
Valami ilyesmi járhatott a csapat és a mester fejében is a mérkőzés előtt. Korlátos mennyiségű energia áll rendelkezésre a bajnokság, a BL, a kupa hátralevő részére és azt kellene valahogy beosztani, következésképp megpróbálták megoldani azt, hogyan lehet megnyerni ezt a meccset futball nélkül, de legalábbis a lehető legkevesebb futással. Lehetőleg nullával.
Nyilván a nulla nem sikerült, de láthatóan nagyon törekedtek rá.
Egy percet futballoztak, abban született a gól, ezért sok szeretettel küldeném nekik az alábbi dalt:
Az értkeléssel azonban bajban vagyok.
Ha a csapat célját (3 pont, + a lehető legnagyobb energiatakarékosság) és ehhez kapcsolódó célracionális cselekvést vizsgálom, mindenkinek 10-est kell adni, mert tökéletesen sikerült. Csakhogy én ezt utálom.
Ha azonban azt a 90 percet, nem mint gazdasági tevékenységet, hanem mint mérkőzést nézem és azon belül képesség/teljesítmény összefüggésben próbálok osztályzatokat adni, már nem lesz ennyire szép a végeredmény.
Ter Stegen – 6 Kevés embert láttam ennyire unatkozni valaha. Az utolsó keresztlabda rutinszerű elfogásán túl nem igen volt dolga.
Sergi Roberto – 8 Az egyetlen ember volt a pályán, aki akart focizni. Talán neki nem szólt senki, hogy ez nem az a nap.
Javier Mascherano – 7 Kivételesen jó kapcsolatot ápolt a labdával, Suareznek címzett asszisztja konkrétan tökéletes volt. Nem úgy mint a címzett.
Samuel Umtiti – 8 Ha még a fejese is bemegy, ő a meccs embere. Így csak – továbbra is – iszonyú stabil.
Lucas Digne – 7 Próbálkozott, jó labdái is voltak, passzai pontosak, csak senki nem volt rá kíváncsi.
Ivan Rakitic – 5 Busquets kiesésével egy teljesen más szerep hárult rá, aminek sajnos nem tudott megfelelni.
Denis Suarez – 5 Ahogyan Rakitic, úgy ő sem nőtt fel ahhoz a feladathoz, hogy a középpályánk tervezők nélkül melósokra maradt. Talán majd egyszer.
Rafinha – 7 Vele sem akart focizni senki, ennek ellenére Neymar kapufára flegmázott labdáját végül ő rajzolta be abban az egy percben, amikor a csapat Barcelonaként focizott.
Messi – 6 Elévülhetetlen érdemei voltak a gólban, amúgy tudomásul vette, hogy rossz a zene, sokan vannak, az a baj, meg leginkább egyet úgyis rúgunk valahogy, aztán csak letelik valahogy. Letelt. Valahogy.
Suarez – 5 Az egyetlen komoly érdeme, hogy nem szedte be az 5. sárgát. Az összes többit elrontotta.
Neymar – 5 Értelmetlen varázslatok, hosszan cipelt labdák, ácsorgások a megmozdulni nem hajlandó társakra várva. És egy kapufa 73 centiről.
Powered by 