totelcamp

Mióta 2008-ban Mansour sejk átvette a Manchester Cityt, nem titkolt céljuk, hogy a Barca-filozofit átemelve a péelbe, a világ egyik legbefolyásosabb klubjává váljanak. 2008 óta három edzőt fogyasztottak el, akiknek jóformán "annyi" volt a feladatuk, hogy előmelegítsék a kispadot Guardiolának.

Mark Hughes volt az első fecske, aki távol a rivaldafénytől dolgozott, megreformálta az öltözőket, vagyis amíg az Etihadban a hazaiak teljes luxusban készülhetnek a meccsre, addig a vendégöltözőben nincs se légkondi, se tévé, se egy taktikai tábla. Mancini már egy fokkal nagyobb név volt, ő volt az, akivel a City előbb visszakerült a PL élmezőnyébe, majd 2012-ben meg is nyerte a bajnokságot (44 év után először). Mancinit Pellegrini váltotta, akivel kapcsolatban mindig elmondták: azért került a klubhoz, mert egy apafigura, aki a klub és a csapat érdekeit tartja szem előtt. 2014-ben ő is megnyerte a péelt, tavaly pedig BL-elődöntőig vezette a Cityt, ami korábban még senkinek sem sikerült. Mansour sejk azon túl, hogy tényezővé akarja tenni a Cityt az európai labdarúgásban, készséggel tejeli az utánpótlást is. A cél? 2027-re kiállítani egy olyan csapatot, ami kizárólag saját nevelésű játékosokból áll. Ehhez a projekthez csábította át az évek alatt Txiki Begiristaint és Ferran Sorianót a Barcelonából, de a La Masía legendás edzője – aki többek között Messi, Fábregas és Iniesta útját is egyengette az akadémián – Rodolfo Borrell is Pep szakmai stábjában dolgozik. A kirakós utolsó darabja a nyáron került a helyére: a projekt csúcsára kinevezték Guardiolát, akitől azt várják, hogy stílusos csapattá formálja a Cityt, menedzselje az utánpótlást és beépítse a fiatalokat. Röviden, hogy forradalmasítsa a klubot.

Az Etihad Campus

Pep hamar belerázódott az ívelgetős csapatok bajnokságának ritmusába. Egy kesze-kusza előszezon után hatból hatot nyert (2009, áh) a péelben, összességében pedig egy tízmeccses győzelmi szériát halmozott fel. Kihajígálta a keretből azokat, akik nem ütötték meg a szintet (Yaya, Nasri, Hart, Mangala), a többieket meg összekaparta abból a posvadt szarból, amiben tavaly egész végig tengődtek. A fekete Pedro (Sterling) 50 milliója ma már aprópénznek tűnik, Fernandinho majdnem akkora upgrade, mint Sergi Roberto, Agüero góljai (11) meg akkor is magukért beszélnek, ha legalább ugyanennyi tizenegyest elbaszott 3 hónap alatt.

Pep a csapat szerkezetét is megváltoztatta. Mancini és Pellegrini 4-2-3-1-et játszott két klasszikus szélsővel, és David Silvával a 10-es pozíciójában. Pep labda nélkül általában 4-1-4-1-et játszik, támadásban meg valami 2-3-5-féleséget, de az ő esetében fölösleges belemenni a számháborúba, az Everton ellen pl 3-2-2-3-ban állt fel. Nála nem posztok vannak, hanem szerepek... vagy mifene. A rendszer egyik újdonsága, hogy de Bruyne és Silva a csatár mögött úgynevezett fals 8-asként játszik, a csapat pedig két részre szeparálódik: egy elől lévő ötösre, akik támadnak, és egy hátsó ötösre, akik védekeznek. Utóbbinak az érdekessége, hogy a két szélsőhátvéd nem megy fel a támadással és segíti a két szélső (Nolito és Sterling) munkáját, hanem rendszerint a pálya közepe felé húzódik. Ennek három fő oka van: Pep egy az egyben hagyja a szélsőit az ellenfél szélsőivel, területeket nyit a pálya közepén és megakadályozza a kontratámadásokat.

A két ötös csapatrész (forrás: skysports)

Az eddigi legkeményebb erőfelmérőjén, a manchesteri derbin Pep egy új arcát is megmutatta. Mindig megkapja, hogy nem köt kompromisszumot és, hogy az istenért sem hajlandó változtatni a megálmodott filozófiáján, de Mourinho ellen szembe ment az elveivel a győzelemért. 2–1-nél, amikor rezgett a léc, egy jól időzített Iheanacho–Fernando cserével megfogta a Unitedet és elkezdett kontrákra játszani, a meccs utolsó periódusában pedig öt védővel védte az eredményt. Ha a megfelelő pillanatban meghozza ezeket az áldozatokat, akkor a jövőben kinézhet egy BL-győzelem a Citynek. Azt, hogy a legutóbbi három meccsén nyeretlen maradt a City, én az élet velejárójaként könyvelem el, semmint egy hullámvölgy kezdetének. A Celtic Parkban mi is szenvedni szoktunk, az Everton elleni döntetlent nyugodtan rá lehet kenni a tavalyi Barca-meccseken szocializálódott tizenegyeslövő-brigádra, a Tottenham ellen meg... hát az tényleg el lett baszva, Pochettino visszapofozta a földre a Cityt. A Wanyama-Sissoko terminátor-tengelyt nem tudta átjátszani a de Bruyne hiánya miatt megroggyant középpálya, így szokatlanul sok (38) hosszú labdára kényszerültek, az meg nem a Pep-csapatok sajátja.

Egy posztban indokolatlanul is felbukkanhat egy Messi-bőrös

Ahogy fentebb említettem, Pep az Everton ellen három védővel állt fel, ami lehet, hogy egy teszt volt a mai éles bevetés előtt. Amikor 2015 májusában a Bayernnel itt jár,  egy 3-5-2-t dobott fel a pályára, hátul Boatenggel, Rafinhával és Benatiával. A cél az volt, hogy a védelemből feláldozva egy embert, párharcokra bontsa le a meccset: 4v4 elől, 3v3 középen és 3v3 hátul. Nyilván ő is belátta, hogy öngyilkosság az MSN-t 1v1-ben hagyni a védelemmel (a meccs elején Suáreznek volt is egy nagy ziccere, amikor Messi félpályánál megcsúsztattott labdája után egyedül vágtázott a kapura), úgyhogy már a 20. percben visszaállt négy védőre. Szinte végig jól meccselt, de a 77. percben jött a kiiktathatatlan Messi-faktor (és Bernat-faszság) és sima 3–0 lett a vége. A meccs előtt egyébként azt nyilatkozta az MSN-ről, hogy a "tehetséget nem lehet levédekezni". Mintha ráérzett volna... A kérdés, hogy annál a Bayernnél MOST MÉG gyengébb Cityvel bevállalja-e megint a három védőt és az egy az egy elleni párharcokat, ami picit meredek vállalkozás lenne az ellen a csapat ellen, amelyik épp ebben a legjobb.

UEFA Pro Licence első lecke: Ne a Barcát akard megverni 1v1-ben

Akkor a Bayern ellen Lucho feladta a labdabirtkolást (52%-ban volt a bajoroknál a laszti), de a helyzeket tekintve a meccs toronymagasan nekünk állt. Szerintem ma sem várható drasztikus változás, Pep megpróbál majd magasan presszingelni és minél hamarabb labdát szerezni, hogy eljusson a kapunkig. Lucho alatt, ha meg is kopott az identitásunk, legalább változatos a játékunk, úgyhogy nem fogjuk mindenáron hajkurászni a labdát. És talán jobb is, ha nem, a City védelme nem olyan emberekből áll, akiket ne bőrözne be az MSN oda-vissza csukott szemmel (mondjuk Stones az elég penge). Sergi Roberto és Alba a héten már a csapattal edzett, úgyhogy valószínűleg mindketten kezdeni fognak, ahogy azt sem bánnánk, ha Mascherano helyett Umtiti lenne Piqué párja. A középpályán adja magát a Busquets-Rakitic-Iniesta hármas, ami összjátékban, taktikailag, fürgeségben, fejben, mindenhogy, ami egy kicsit is kreativitás, jobb kell legyen, mint a City középpályája. Habár, ha Luchónál a biztonság a jelszó, akkor André Gomest is el tudom képzelni és a 4-4-2-t védekezésben.

Hogy kié a jobb edző, az nem kérdés, ahogy az sem, hogy melyik a jobb csapat. Valószínűleg az utóbbi lesz a döntő faktor, de nagy hepajra ne számítsunk (2–1 és akkor mindenki boldog).

Várható kezdőcsapatok:

Barcelona: Ter Stegen – Sergi Roberto, Piqué, Mascherano, Alba – Rakitić, Busquets, Iniesta – Messi, Suárez, Neymar
Manchester City: Bravo – Zabaleta, Stones, Otamendi, Clichy – Fernandinho, Gündoğan –Sterling, Silva, De Bruyne – Agüero

TV: M4, 20:00

Pep-tribute