totelcamp

Luis Enrique természetesen lefutotta az ilyenkor kötelező köröket az újságírókkal – akikről nehéz elhinni, hogy nem unják ezt –, hogy az excsapata elleni meccs „sokat jelent neki” és „különleges alkalom”, de persze reméli, hogy „jó játékkal nyerünk”. Egy elvesztett klasszikus után a legkellemesebb az, ha egy langyos, könnyen hozható meccs következik, a mai viszont csak annyiban felel meg ennek, hogy otthon játszhatunk.

Tavaly őszinte elismeréssel szemlélhettük Luis Enrique munkáját a Celtánál, hiszen ott töltött egy éve alatt a kiscsapatot középcsapattá emelte, a bajnokságban év végén pedig már a 9. helyen végeztek. És míg a Real Madridon évekig röhögtünk gúnyolódtunk, hogy saját nevelésű játékosaik karrierjének csúcsa a Getafe-kerettagság, mostanra arra eszmélhettünk, hogy a mieink számára a Celta a menekülőút, ha nem ütik meg a szintet: az idei keretből Andreu Fontás, Sergi Gómez, Carles Planas és Nolito is a La Masíán tanulta a szakma alapjait. Rafinha, a szimpatikusabb Alcántara a tavalyi szezonra kölcsönszerződéssel költözött Vigóba, Lucho pedig határozottan látott benne fantáziát, hiszen idén nem passzolta tovább, sőt, viszonylag stabil időközönként a kezdőcsapatba is nevezi őt.

A Barcelona akadémiáján nevelkedett négy Celta-futballista

Az idei Celta egyelőre nem hozza szégyenbe az ex-edzőjük által megalapozott kicsinyke hírnevüket. A Carlos Mouriño névre hallgató elnök csapata hatodik helyen áll a bajnokságban, és ugyan ilyenkor ez még nem sokat számít, de ez akkor is Európa Ligát érő helyezés. Egyetlen egy meccset veszítettek el eddig (otthon, a Villarrealtól kaptak ki 3-1-re), idegenben pedig a liga egyetlen veretlen csapata, amire Luis Enrique viccesen meg is jegyezte, hogy tavaly biztos ő volt az oka a Celta vereségeinek.

Ugyan nem tudom, kezdőcsapatra milyen oldalon lehet fogadni, de azt hiszem, az idei statisztikák fényében nem is próbálnám ki. Tizenkét meccs alatt nem történt meg, hogy LE kétszer ugyanazt a kezdőcsapatot küldje ki a meccsre. Védelemből kilencféle felállást próbált ki, ebből legtöbbször (háromszor) az Alves-Mathieu-Mascherano-Alba négyes ismétlődött. Masch sokak örömére kétszer játszott középpályán is, Mathieu pedig ugyancsak kétszer, a Rayo és a Madrid ellen balhátvéd volt. A középpályás sor összeállítása azért jóval stabilabb mederben zajlott, Lucho kedvenc triója Busquetset, Iniestát és Rakiticet foglalta magába, akiknek így együtt ötször szavazott bizalmat, köztük a párizsi meccsel. A horvát helyett aztán a Madrid ellen végül mégis Xavi került be, sőt, azon a meccsen Suárez szerepeltetése ellenére „régimódi” kezdővel álltunk fel, csupán három nyári újonc (Bravo, Mathieu és Suárez) kezdett. A csatársorban pedig Suárez visszatértével – ha csak váratlan események nem lépnek közbe – nem ígérkezik nagy verseny. Papíron legalábbis miénk a legütősebb csatársor Európában. Luis Enrique jellemzően négy órával a meccs előtt mondja el a játékosoknak is, hogy ki fog aznap pályára lépni, és egyedül Messi az, akinek ilyenkor nem volt oka tartani a kispadtól, ugyanis ő minden meccsen játszott. A ligarekordja pedig továbbra is függőben van, ma akár sor kerülhet Zarra góltermésének megdöntésére.

Biztosat tehát nem fogok tudni mondani most sem a kezdővel kapcsolatban, de azért azt tudjuk, Piqué, Vermaalen, Douglas, Montoya és Sandro biztosan nem lép pályára, mert nincsenek a keretben. Az pedig több, mint valószínű, hogy Luis Suárez végre hivatalos meccsen is bemutatkozik a Camp Nouban, amely a következő években az otthona lehet – hacsak el nem harapódzik a helyzet.

A várható kezdőcsapat: Bravo – Alves, Mathieu, Mascherano, Alba – Rakitic, Busquets, Rafinha (Iniesta) – Messi, Suárez, Neymar

FC Barcelona – Celta Vigo
Spanyol bajnokság, 10. forduló
TV: Sport 2, 20:00