totelcamp

Naivan mást vártunk, aztán persze összejött a legrosszabb forgatókönyv. Az Atletin kellene túljutni a BL elődöntőjéért. Egy olyan csapaton, akik akkor érzik magukat a legjobban, ha valaki rájuk akarja kényszeríteni az akaratát, birtokolni akarja a labdát, kezdeményezni akar ellenük. Ha egy összecsapásban ők a nagycsapat, hajlamosak megszenvedni, mint ahogy az látszott a PSV ellen, de ha odaadhatják a labdát, visszaállhatnak, faraghatnak, kontrázhatnak, akkor nagyon jól tudják leplezni a hiányosságaikat. Kétrészes gladiátorharcra készülünk.

Barcelona - Real Madrid 1-2

Fájdalmas esténk volt. Fájt Cruyff, fájt a Suárez bénázása, fájt a vontatott, pontatlan játék, fájt a kulcsjátékosok zömének betlije, fájt Lucho tehetetlensége, fájt az eladott előny, fájt a vereség és fájt a derekam is. Kibírjuk persze, csak az a kérdés, hagy-e nyomot, jár-e következményekkel.

Történelmi mérkőzésre készül a Barcelona. Igazán ritkák azok a Calssicók ugyanis, amiknek nincsen igazán tétje. Ez a mai pont olyan - ezért történelmi. Majd mindegy mi történik, mármint a pontok tekintetében, kevés már a hátralévő meccs, nagy a pontkülönbség, a Real számára a bronz csillogása az életszerű, de mégis. Mégis van valami, ami miatt minden Classico fontos.

Ahogy a bölcs Marsellus Wallace mondta: "A meccs estéjén talán érzel majd valami szúrás félét. Az a becsvágy, ami buzerál."

Nem csak leírni, felfogni is nehéz, mennyit köszönhet az FC Barcelona és világ labdarúgása Johan Cruyffnak. Katalónia és az amszterdami 1973-ban találtak egymásra, s kettejük csapongó szerelme a professzor életének utolsó lehelletéig kitartott. Egyenes, tisztánlátó, zseniális játékos és edző volt, aki bár a rákkal vívott harcban végül elbukott, de hagyatékát az FC Barcelona és világ labdarúgása örökre megőrzi.

Barca szurkolóként mostanság olyan kevés a csalódásra okot adó pillanat, hogy olykor valóban képesek vagyunk könnyedén túlreagálni dolgokat. Érthető persze valamelyest a zsörtölődés, hisz (újra) egy megnyert mérkőzést sikerült elherdálnunk, de ugyanakkor azt se feledjük el, hogy a Madrigalban a pontvesztés szinte előre kalkulált eseményként volt számon tartva a naptárban. Hogy mekkora értéke lesz ennek az egy pontnak, és mennyi értelme volt Luis Enrique cseréinek, arra majd kb. három-négy hét múlva kapjuk meg a választ. Ezért:

Miközben bármiféle eufória nélkül fordulunk az utolsó etapra az embernek az a sanda gyanúja támad, hogy Lucho még mindig csak szédíti a nagyérdeműt és még mindig nem láttuk az FC Barcelona igazi arcát. Egy dolog továbbtipegni a BL nyolcaddöntőbe két viszonylag sima meccsen, de amikor azt látjuk, hogy az ellenfél megpróbálná izgalmassá tenni a mérkőzést Lucho belengeti a zöld zászlót, a csapat pedig tol egy pörgősebb öt-tíz percet, amivel képes végleg lezárni a meccset. Nos, tekintettel az Atletico tegnapi botlására, és arra, hogy a Realra maximum a BL-ben kell már csak odafigyelnünk, egy újabb győzelemmel ma tulajdonképpen el is dönthetnénk a bajnokság sorsát.

Nem kérdés, ez egy optimális meccs volt minden szempontból. Az Arsenal remekbeszabott hívei mondhatják, hogy "megvoltak a helyzeteink, csak be kéne őket lőni", meg "ostoba egyéni hibákból", stb. Mi meg tükörsimán továbbmentünk.

Az utolsó csapatok egyikeként kvalifikálhatják magukat Iniestáék a Bajnokok Ligája legjobb nyolc gárdája közzé ma este a Camp Nouban. A Real, az Atleti, a City, a PSG, a Wolfsburg és a Benfica már ott van, ahová a Barca és a Bayern/Juve is szeretne ma bejutni. Két gólos idegenbeli előnyről várni a visszavágót meglehetősen kényelmes feladatnak tűnik, általában nincs annál optimálisabb forgatókönyv, minthogy az ellenfélnek muszáj kockáztatnia és kinyílnia hátul. Mindenki azt várja, hogy az utolsó szöget is beverjük az Arsenal idei koporsójába, de nincs kizárva, hogy Alexisék méltósággal búcsúznak. Mi az, hogy nincs kizárva, az utóbbi időben szinte ez a védjegyük.

A tegnapi mérkőzéssel kapcsolatban azt hiszem, fölösleges lenne bármiféle szócséplés taktikáról, letámadásról, labdabirtoklásról, súlypontáthelyezésekről, kihagyott büntetőkről, vagy arról, hogy amit a Getaféval csináltunk az már-már az illegalitás határát súrolta, és sanszos, hogy kilenc hónap múlva tartásdíjat követelve fognak majd a madridiak kopogtatni az ajtónkon. Hajtás után pontozás.

Utolsó kanyar, ráfordulunk a célegyenesre, vissza három, kövérgáz, ahogy a csövön kifér, "rúgd ki a gázt padlóig, rúgd ki a kurva anyját, hajoljon a lemez, a kompresszorod úgyis jobban szív mint bármelyik csajod" - mondaná Gaben, de szerencsére nem ő a Barcelona edzője. Bár ha ő lenne, biztos mindenki 71-es Chevy Impalával járna. Viszont mivel Enrique vélhetően nagyobb taktikus, mint Gaben, ezért mégiscsak érdemes megnézni mire számíthatunk a szombat délutáni összecsapáson, a Camp Nou gyepén.

Hajtás után, nyilván.