totelcamp

Az utolsó csapatok egyikeként kvalifikálhatják magukat Iniestáék a Bajnokok Ligája legjobb nyolc gárdája közzé ma este a Camp Nouban. A Real, az Atleti, a City, a PSG, a Wolfsburg és a Benfica már ott van, ahová a Barca és a Bayern/Juve is szeretne ma bejutni. Két gólos idegenbeli előnyről várni a visszavágót meglehetősen kényelmes feladatnak tűnik, általában nincs annál optimálisabb forgatókönyv, minthogy az ellenfélnek muszáj kockáztatnia és kinyílnia hátul. Mindenki azt várja, hogy az utolsó szöget is beverjük az Arsenal idei koporsójába, de nincs kizárva, hogy Alexisék méltósággal búcsúznak. Mi az, hogy nincs kizárva, az utóbbi időben szinte ez a védjegyük.

A napokban ment egy kis elmélkedés Wengerről a levlistán, de csak abban lettünk biztosak, hogy ő az egyik legellentmondásosabb figura a mai topfutballban. Évek óta a top4-ben tartja a csapatát, egy ideig még csak túl drága igazolások sem kellettek ehhez, és anyagilag még úgy is betonstabilak manapság, hogy közben a Highbury helyett felhúzták az Emirates stadiont. A serpenyő másik felében ugyanakkor szinte semmi nincs - tizenegy év alatt két hazai kupát sikerült nyerniük, bár itt már némileg gonosz módon megelőlegeztem, hogy idén is sikertelenek lesznek. Merthogy az FA kupából épp most estek ki otthon a Watford ellen, a BL-ben minket kellene két góllal verniük, a bajnokságban meg nyolc forduló alatt kellene nyolc pontot hozniuk az elsőn, és talán még az a csúfság is megeshet, hogy a Tottenham előttük végez. Szóval tényleg kérdéses, hogy mi is a valódi elvárás az Arsenalnál, mert menedzserként Wengert nem igazán lehet elővenni, de kizártnak tartom, hogy a szurkolók jó szívvel tekintenének vissza az elmúlt tíz évre. Február 14-én még úgy tűnt, a Leicester City legyőzésével túllépnek az árnyékukon, a Britannia blog élcelődését nem is igazán vették jó néven a hazai drukkerek. Pedig újra elhitték, és most úgy tűnik, újra csak kudarc lesz a szezonból, ebben pedig szerintem elvitathatatlan Wenger felelőssége. Olyan nincs, hogy a szezon döntő szakaszára mindig kipukkan a csapatod.

Az utóbbi három meccset 15–1-es gólkülönbséggel abszolváltuk, miközben kényelmesen lehetett rotálni, múlthéten még hétközben is pihenhetett a csapat, idén először. Az Arsenalnál meg kulcsemberek dőltek ki, Cech például abba sérült bele, hogy a Swansea kapujától sprintelt vissza a sajátjához, merthogy felment egy pontrúgásnál, hátha így képesek lesznek legalább egy pontot otthon tartani. (Nem tudtak.) A Watford is hazai pályán búcsúztatta őket az FA kupából hétvégén, még mindig nincs Cazorla, nincs Ramsey, és talán Koscielny sem lesz. Ennek ellenére az Arsenal ma veszélyes lehet. Nincsen ugyanis semmi veszítenivalójuk, nincs rajtuk nyomás, nem várja tőlük senki, hogy a Camp Nouban verjék el a Barcát. Az utóbbi években amúgy is rendre eljátsszák, hogy az odavágón elveszítik a párharcot, majd a visszavágón a frászt hozzák a továbbjutó csapatra, de főleg a drukkereikre. Szóval én azt mondom, készüljünk fel minden eshetőségre, ha nem nyomja őket agyon a tét, talán nem görcsölik el a helyzeteiket, mint Londonban. Bár a továbbjutás így is meglepő lenne, a vérnyomásunkat azért meg tudnák emelni. Persze amilyen formában van a két csapat, az is benne van, hogy végleg kicsúszott a kezükből az irányítás, mi meg örömfocit játszunk. Az elején biztosan nekünk ugranak és letámadnak, nincs mire várniuk. Ha nem lesz meg a gyors vezetés, esetleg Messiék lövik az elsőt, könnyen el lehet venni a kedvüket a továbbiaktól. Legyen így.

Várható kezdők:

Ter Stegen - Alves - Mascherano - Mathieu - Alba - Busquets - Iniesta - Rakitic - Messi - Neymar - Suárez

Ospina - Bellerín - Mertesacker - Gabriel - Monreal - Coquelin - Elneny - Alexis - Özil - Welbeck - Giroud

TV: 20.45, Sport1