totelcamp

FC Barcelona – Málaga 0-1

Megint úgy indultunk neki, hogy a tabella élén tölthetünk majd legalább egy napot, ehelyett megint sikerült összehoznunk egy megérdemelt pontvesztést. Végre ugyan nem a hozzáállásunkkal volt gond, csak a pontatlansággal és a szerencsétlenséggel, de a hét eleji „mindent megnyerünk” hangulatnak azért igencsak betett ez a meccs. Kettőből másodszor nem sikerült legyőznünk a szezonban a Málagát.

Bravo (7) – Magabiztos volt végig, a gólról nem ő tehetett, bár ha egy szempillantással kevesebbet hezitál, talán elérhette volna egy bravúrral. Később is neki köszönhetően kerültük el, hogy 0-2 legyen, bár miután a Málaga már nem törekedett semmiféle támadásra, már sok dolga nem volt. A gólról nem ő tehetett.

Alves (2) – A Guzmics-díjas hazaadásnak indult gólpasszával szépen elintézte nekünk ezt a meccset, kellett neki dicsekednie, hogy milyen sok gólpasszt ad mostanában (Messinek). Ráadásul megint elkezdte az ész nélküli beadogatást az ötös környékére, aminek még akkor sem feltétlenül lenne értelme, ha Ibra még nálunk játszana. Luis Enrique látván, hogy miféle játékkal igyekszik megágyazni a szerződésével kapcsolatos tárgyalásoknak, le is hozta szépen a második félidőben.

Piqué (7) – Azon kevesek egyike, akik az elmúlt hetek „világverő” Barcájához hasonlóan játszottak most is. Rajta igazán nem múlott a vereség, noha a málagai támadókkal szembeni sebességkülönbségekkel akadtak gondok. A végén még a támadásokban is aktívan részt vett, hátha beakad valami, és akkor most nem mondanánk, hogy akkor már úgyis mindegy volt. Meglepő, de idén meglehetősen stabil teljesítményt nyújt folyamatosan.

Mathieu (5) – Egy védőnél nem jelent rosszat, ha a teljesítményét úgy tudjuk leírni, hogy „semmi különös”, csak valahogy az ember a Barcától többet vár elsőre, mint hogy a játékosok olyan „semmilyenek” legyenek. Persze beláthatjuk, hogy nem puyoli magasságokat kell várni minden védőnktől, és hogy nyugodtan és (fejjátékban is) magabiztosan játszik, de néha Piquével sem értik meg egymást, amiből aztán kaotikus helyezkedés alakul ki.

Alba (4) – A szokásos autópályáját felhúzta a bal szélen, viszont a támadóharmadban passzolásban és beadásban nem volt annyira a topon, mint szokott. A Juanmival szembeni belépője kifejezetten csúnya volt, amire nem magyarázat a vesztes állás.

Busquets (7.5) – Piquéhez hasonlóan ő is tudta tartani az elmúlt hetek színvonalát, és igazolni azt, hogy kvázi pótolhatatlan a középpályán. Sok labdát kaparintott meg, amiből aztán persze nem tudtunk gólt szerezni, de legalább a Málaga további támadásait nem engedte kibontakozni.

Rafinha (7) – Szépen és hasznosan játszott, és az ő neve mellé jegyezhettük fel a gólszerzésre legesélyesebb kapuralövésünket is. Bár nem a Villarreal elleni formáját mutatta, de ebben közrejátszhatott a sárgája is, ami után láthatóan visszavett a tempóból. Kár volt az ő helyére beküldeni Rakiticet, inkább Iniesta helyett lett volna célszerű.

Iniesta (3) – Továbbra sem az igazi a formája, most például különösen lapos meccset láthattunk tőle és távol áll attól az Iniestától, aki vb-döntő szintű meccseket döntött el. Több labdát adott el, mint mások egész szezonok alatt. A fejesét, amit rendkívül jó pozícióból ereszthetett meg, és igen kevés gólhelyzeteink egyike volt, Kameninek gyerekjáték volt fognia, minden megerőltetés nélkül. Indokolt volt a cseréje.

Messi (6) – Sokadszorra bebizonyosult, hogy küszködő Messivel küszködik a Barca, pedig most nem is a hozzáállásával volt a gond, hanem a Málagával. Voltak közvetlen helyzetecskéi, de próbálkozott azzal is, hogy hátrébb vonult, felgyorsítva ezzel a játékunkat, de eredményt nem igazán sikerült ezzel sem elérnie. Egyszerűen nem volt jó napja, megesik, csak hát az esetek 99 százalékában nálunk ez egyenlő a vereséggel.

Suárez (5.5) – Ezen a meccsen sem a fellendülőben lévő góllövő, sem a már kibontakozott gólpasszoló formáját nem sikerült megmutatnia, egyetlen helyzetét máskor nem is feltétlen neveznénk helyzetnek. A kvatitásai már csak a nálunk mutatott játéka alapján is egyértelműek, viszont valószínűleg nem nagyon látott még testközelből ilyen ellenfeleket, akik ennyire visszazárnak. A Barcában pedig ehhez is meg kell még tanulnia alkalmazkodni.

Neymar (4.5) – A szentháromságból ő volt most a leggyengébb láncszem, sem az egyéni játékban, sem a társakkal való összjátékban nem tudott nem kilógni lefelé. Beragadt a szélen, alig tudott onnan kitörni, amit persze a már megszokott ellene elkövetett szabálytalanságok sem segítettek.

Rakitic – Túl keveset volt a pályán ahhoz, hogy bármit változtatni tudjon.

Pedro – Támadó szellemű, amolyan minden mindegy csereként állt be, aminek köszönhetően aztán a végén az egyik legnagyobb helyzet az övé volt az egyenlítésre.

Mascherano – Valószínűleg azért ő állt be, hogy Piqué támadóharmadba való átszervezése miatt valaki tartsa a frontot hátul is. Későn jött már ő is.