A tegnapi mérkőzésen egy újabb utat tehettünk meg a Lucho-féle hullámvasúton, amely kissé meredek kezdés után - néhány nagyszerű taktikai döntésnek hála - dunai sétahajókázássá lanyhult. Hajtás után három dolog és egyéni értékelések:

Ha akad még valaki, aki neadjisten nem tudná miért is hívják a San Mamést oroszlánbarlangnak, az a tegnapi mérkőzés után minden bizonnyal megvilágosodott. A harcias mentalitás, a megalkuvást nem tűrő küzdelem tökéletes jellemzése a baszk csapatnak, amelynél csak saját szurkolótábora akarja jobban a győzelmet. Ennek megfelelően a hangulat mindig félelmetes, a lelátó népe pedig valóban tizenkettedik emberként van a pályán. Mindez a klub történetével és jól ismert filozófiájával kiegészülve egy rendkívül különleges elegyet alkot, s teszi teljesen egyedivé az Athletic Bilbao csapatát. A játékosokba fiatal koruktól belenevelik a baszk nép és a csapat hitvallását, amely egyfajta harciszellemmé manifesztálódik, s köszön vissza a pályán élet-halál harcá alakulva. Ha elbukunk, a népem is elbukott.

Szórakoztató játékkal, török mesterhármassal és persze feledhetetlen Pákó góllal búcsúztattuk az elmúlt esztendőt, így jutalmul egy piszkosul kemény ellenféllel indíthatjuk a 2017 -es évet, illetve folytathatjuk a kupában ott, ahol abbahagytuk. Hajtás után vonulunk a San Mamésba.

Amikor a hónap elején végigpillantottunk a januári sorsoláson, igencsak húzgáltuk a szánkat. Az új esztendő első négy-hat hete évek óta rendszeresen a szezon mélypontjának számít, ráadásul a Granadán kívül csak olyan ellenfelekkel találkoztunk, akikkel hagyományosan meg tudunk szenvedni. Erre az első 0-0-s döntetlent hat győzelem követett, meccshátrányban is a bajnoki tabella élére álltunk, és az elődöntő is egy karnyújtásnyira van. A Malága azért rácsapott a vészvillogóra, nem árt észnél lenni, mert amit a védelem az első félidőben művélt, azt a kabaré szó sem jellemzi igazán. Szóval lélekben készüljünk fel, hogy lassacskán megszakad a veretlenségi sorozat, bár aki egy Barca-vereséggel akarja kifosztani a bukikat, az ne ma este próbálja meg.

Igazából sokkal jobb lett volna a szóvicc (vagy mi ez), ha Tolkien Bilbo Begins helyett Bilbo Continuesnak nevezte volta szegény Rozsomákos Zsákos Bilbót.* Lényeg tehát, hogy folytatódik a Bilbao-szaga (szegény Frodó tudna mesélni...), rátérhetünk a kupaporondra.

Barca - Bilbao 6-0

Ne szépítsük, Lahoz felvállalta, hogy a negyedik percben eldönti a meccset. Nem kötelező persze kikapni az előállt körülmények között a Camp Nouban, de mindenki tudta, hogy ha bemegy a tizi, akkor ennek itt vége - és bement. Nem mondom, hogy a bíró rossz döntést hozott, de az biztos, fordított helyzetben nagyon anyáznék - akárhányszor nézem, Suárez azért használta a kezét az előzéshez (persze a védő mancsa is kinn volt). Ilyenformán a mérkőzés nehezen értékelhető, talán annyit jegyeznék még meg, hogy szerintem a kupapárharcot is számunkra pozitívan befolyásolta a találkozó, mert egy mentálisan és fizikálisan nehéz 90 perc volt ez a Bilbaónak. Hajtás után egyéni értékelők.

A kupa-bukta után egy eltiltásoktól és sérülésektől megtépázott csapattal kellett Luis Enriquének valami újat mutatnia abban a San Mamésban, ahol a piedesztálra emelt Valverde fix taktikával és éles stoplikkal várta rövid időn belül immáron harmadik légyottra Iniestáékat. Bár a két csapat gondoskodott róla, hogy a mérkőzés ne úgy kerüljön a históriás könyvekbe, mint a La Liga első fordulóinak egyik legjobb mérkőzése, emlékezetes pillanatok azért hála istennek így is akadtak a kilencven perc alatt. Értékelünk.

Pénteken elrajtolt a La Liga 2015-16-os szezonja, amely egyelőre takaréklángon égve ad támadási felületet a kétkedőknek (5 meccs 2 gól). Vasárnap szokatlan időpontban lehet kozmetikázni, hiszen a bajnoki címvédő idén először (ja, nem) a bilbaoi San Mamésben lép fel, ahol igyekszik revansot venni az elveszített Spanyol Szuperkupáért. Hajtás után Zombori Sanyi szakértelmével ontjuk magunkból a sablont.

A labdarúgás néha olyan, mint a rulett. Teljesen kiszámíthatatlan. Fene sem számított ekkora fordulatra 4-1 után, mivel egyrészt Luis Enrique érkezése óta nem jellemző a csapatra az efféle kiegyensúlyozatlanság, másfelől pedig isten tudja mikor kaptunk utoljára négy gólt kilencven perc alatt. Maga a meccs persze alakulhatott volna bárhogy. Hozhattuk volna a szokásos labdatologatással (hiányzol Xavi), pörkölhetett volna még egyet Suarez is, nyomhatott volna Messi egy mesterhármast szabadrúgásból, ahogyan jöhetett volna az orosz rulett is, ha Coke vagy Rami tökegyedül az ötösünkön állva kicsivel jobban céloz, amíg Bartra a családnak integet,... de kedden még nem ez volt megírva az égi forgatókönyvben. Kedden a sors a mi csodálatos Pedrítónkra várt.