totelcamp

Égi jelet, s a foci ünnepét vártuk ettől a párosítástól; nem csak a poklok bugyraiból indulva, látványos csatajelentekkel fűszerezett mennybe menetelt, hanem egyfajta kinyilatkoztatást is, hogy az FC Barcelona újra ott áll a világ csapatainak legnagyobbjai között, s a sorsát a kezében tartva az ellenfelek ismételten rettegve suttogják majd a nevét. Megkaptuk a választ. Nem csalódtunk. Illetve, igen, egy kicsit.

Persze nem magunkban, bár csakis saját böszmeségünknek köszönhető, hogy a szoros végkimenetelűnek predesztinált továbbjutás jóslata végül is realizálódott. Az ellenfélben csalódtunk, mert lássuk be, egy angol bajnoktól többet vár az ember fia, mint 15 percnyi futballt és 3-4 helyzetet két összecsapáson át. Kihagyott helyzeteink tucatjai miatt persze végig ott lebegett a baljós gondolat a fejünkben, hogy a 180 perc alatt szelíddé idomított eb egy óvatlan pillanatban a kezünkbe mar, és a sokkból felocsúdva már csak azt látjuk, amint a pórázzal a nyakán rohan a kerítésen túlra. Az előadás végül is igaz, nem volt tökéletes, de a végeredmény fals tükrében bátran kijelenthető, soha nem volt még ekkora különbség két csapat között. 

Az elméletileg az európai elithez tartozó manchesteriek meghökkentően ötlettelen és ütemtelen táncát látva az ember akarva akaratlanul is elgondolkodott, hogy valóban ekkora a különbség a regnáló PL győztes és a "formálódó" Barca között, vagy ezek valamiféle "wannabe" másolatai, az egyébként minőségi bugyikék keretnek. Nagyjából 30 perc után eljutottunk oda, hogy már nekünk kezdett kínossá válni a city vergődése, vagy inkább Pellegrini (nemlétező) taktikájának teljes becsődölése, s valóban csak a jóisten, a brit szurkolók folyamatos "forfakszék"-kel tarkított imái, és persze Joe Hart fantasztikus performansza mentette meg őket egy betyár nagy fenekeléstől. 

Vigvik tegnapi írása után megvallom őszintén még mindig tartottam tőle, hogy egy mindent egy lapra feltevő City akár búcsúztathat is minket a további glóriavadászattól, de a látottak alapján újra elmondhatjuk a szegény ember legkedvesebb mantráját, a pénz nem minden, a Manchester City pedig még mindig nem tényező nemzetközi porondon.

Mindezen túl Luis Enrique és a csapat (a kihagyott helyzetek ellenére is) természetesen minden dicséretet megérdemel, hisz ilyen kontroll alatt tartani ilyen képességű játékosokat egyszerűen bámulatos teljesítmény. A banda formában, a csapatszellem kiváló; nagyon jó momentumban érkezünk a szezon legfontosabb részéhez. 

ter Stegen - Az életben azt mondják, nem az számít, hányszor veszel levegőt, hanem az, hányszor akad el a lélegzeted. Tegnap kétszer is tett róla, hogy rohadtul érezzük, úgy ver a szívünk, ahogy kell. Csakis Agüero elkapkodott helyzetkihasználásának, ill. a védők jó helyezkedésének köszönheti, hogy végül csak röhögtünk az önbizalomtól túlhevült labdaterelgetésén. Aztán a 78. percben hárított büntetője a mérkőzés kulcsjelenetévé vált, és szemmel láthatóan olyan mentális állapotba került, mint amikor a németek lerohanták Lengyelországot. JAAA! Onnantól biztos voltam benne, hogy a City akkor sem lő gólt, ha Navas beadása neadjisten embert talál. (8)

Daniel Alves - a közte és Messi közötti harmónia egyszerűen leírhatatlan. Ismerik egymás gondolatait, mozdulatait, képességeit. A meccs alatt többször is előfordult, hogy 3-4 City játékos közt játszották üresre magukat magától érthető módon. Ilyenkor érzem úgy, hogy Dani még tud nekünk mit adni. Védekezésben is nagyon magas szintet nyújtott, a Silva előli hatalmas mentése pedig istentelenül kellett! Hiányozni fog a következő kör első fordulójában. (7)

Piqué, Mathieu - Most játszottak együtt a legjobban, mióta a vörös kombájnt leigazoltuk. Szinte hiba nélkül, jó helyezkedéssel, kritikus pillanatokban hidegvérrel tették a dolgukat. Mátyásnak ugyan volt 1-2 eladott labdája, de hála istennek ezek eltörpülnek a mutatott teljesítménye mellett. Nem lepne meg, ha a hétvégén is ezt a párost látnánk a védelem tengelyében. (8; 8)

Jordi Alba - van az úgy, hogy az ember néha túl gyors. A les miatt befújt góljánál, ha csak egy picivel később érkezik, még mindig elcsípte volna a pettyest, és a mérkőzés még kellemesebben alakul számunkra, de ez legyen a legnagyobb bajunk. Megint hozta azt, amiért imádjuk. Egy játékosnak egyébként az az egyik legnagyobb dicséret, ha lecserélik róla az ellenfelét, Nasri pedig sanszos, hogy még azt is megbánta a félidőre, hogy egyátalán felült a repülőre. Navas aztán egy kategóriával kellemetlenebb ellenfélnek bizonyult, de versenyfutásban vele is simán felvette a versenyt. Egyszer sikerült őt megkerülnie a kékszeműnek, amikor Yaya Touréval kikényszerítőzték őt, de mindent egybevetve újabb komplett mérkőzést tudhat maga mögött. (8)

Mascherano - ha valakinek még lett volna kérdése Busquets fontosságát érintően, akkor tegnap végleg megbizonyosodhatott róla, hogy Sergio számunkra egyszerűen felbecsülhetetlen. No meg arról is, hogy mekkora mákunk van, hogy Jefecitóval együtt nálunk rúgják a bőrt. Javiert nem labdatartásra programozták. Javier egy pitbull, aki szegecses kis nyakörvvel az izmos kis nyakán parancsra pusztít, labdát szerez és kettéharapva a ez ellenfél tökeit töri össze azok álmait, s taszítja őket sírógörccsökkel tarkított rettegésbe. Tegnap nem ártott volna egy picivel több taktikai érzék, de Iniesta mélyebben szerepeltetése megoldotta ezt is. Vasárnap azért inkább Busit nézném ebben a szerepkörben, aki állítólag ma már a csapattal edzett. (7)

Rakitic - bár Rexach szerint a fejlődése kissé megrekedt, csupaszív játékán ez hála istennek alig látszik. Persze a Sevillában központibb szerepe volt, nálunk az akciók támogatása mellett igencsak keményen dolgozik Messi alá is, levéve róla és Alvesről egy csomó terhet. A gólja, mint később kiderült a győztes gól volt, ezért is értékelődik fel a centire kiszámolt emelése. Ismerve a képességeit meglepően sok volt az eladott labdája, akár egyszerű helyzetekben is. Iván tud ennél többet is. Reméljük meg is mutatja! (7)

Iniesta - Andrés még 40 évesen is jobb játékos lesz, mint három Na$ri egyszerre. (7)

Neymar – Jó párszor sikerült csomót kötnie Sagna lábára, de az istenért nem akart összejönni a gól. A beindulások már rendre jó ütemben jöttek, hátra is nagyon fegyelmezetten visszazárt, s a labdakihozatalokban, pl. Rakitic gólja előtt is kulcsfigurának bizonyult. Ha a támadótriónk minden ötödik helyzete ment volna csak be, akkor most gáláról beszélnénk. Reméljük a gólzsák azért nem nyílt ki, mert a sors és a kapufák inkább a hétvégén akarnak majd mellettünk állni. (7)

Suarez - Luis rendesen megdolgoztatta Kompanyt és Demichelist is, akiknek egy perc nyugtuk nem volt miatta. Védekezésben rendszeresen megzavarta az arabkék hátsó tengelyt, ami a letámadásos taktikánk vaskos része, az irányába előrebikázott labdákat pedig egész szép százalékban sikerült megtartania. A kihagyott helyzeteken és a pontatlan passzokon túl viszont már csak az volt bosszantóbb, amikor a 2. félidőben bepassz helyett inkább a kapusba bikázott... újra. (7)

Messi - a grundon osztogatnak így bőrösöket, nem egy BL nyolcaddöntőben.. ja nem. Ha a csapat területet nyit neki, bármire képes. Jó volt látni az önfeledt mosolyt is az arcán, s bár gólt nem lőtt, játékával olyan érzelmeket váltott ki az emberekből, amit néhány éve láttunk tőle utoljára. A taktikát szemmel láthatóan betűre pontosan betartotta, hisz főleg a fordulás után minden labdaszerzésnél olyan szinten lassította a játékot Alvessel a jobbján, hogy az már szinte nevetséges volt. Kolarov sárgája után már csak 1 méterről merte követni, Leonak ez pedig - tudva, hogy egy telefonbódéban megcsinálná bárkin a megkerülős cselt - tengernyi hely. Kulcspasszok, cselek, látványos játék, örömfoci… Nevezzetek elfogultnak, de nálam a tegnapi játéka maximum pontot ért. (10)

Rafinha, Adriano - Xavi és Pedro helyett.

Barcelona - Manchester City 1:0