totelcamp

Már szinte hiányoztak, ugye? Hét közben, Neymar első góljánál jutott eszembe, hogy szép volt, meg minden, de mennyivel jobb lett volna, ha Neymit még idejekorán lebírkozza valaki, nehogy érkezhessen. Mert így ugyan bírtunk egy látványos gólt lőni, de az igazi férfiak ilyenre nem gerjednek. A sorsolás kivételesen kegyes volt velünk, hiszen szinte a létező legtávolabbi időpontra helyezte ezt a mérkőzést, de most már muszáj, mert gyakorlatilag csak ők maradtak hátra (meg a Depor). Pedig szinte már sikerült elfelejteni, hogy tavaly mennyiszer bügyürgethettük a makkjukat a nyelvünkkel, miközben ők udvariasan sört csepegtettek a tarkónkra...

Ha legalább tisztességesen szétszedték volna a őket a nyáron! De nem. Bár elég nagy mozgás volt náluk, igazi tőrdöfés csak az volt, hogy Diego Costát elorozta José - de ő az öltöző legnagyobb tülke volt amúgy is, szóval tán még érte sem kár. Azért persze csendben kicsit örülhetünk, hiszen ez arrafelé bizony erénynek számít. (Amúgy micsoda csatárok távoznak tőlük rendszeresen: Torres, Agüero, Forlán, Falcao, Costa.) Jó, a Halotti beszédből rájuk maradt kapus ("s rajtakapá Ádámut és Évut Courtois"), és a bal bekk Felipe Luis távozása sem esett nekik jól, de a jelek szerint jól sikerült mindenkit pótolni - és itt most nem Fernando Torres rektiválására gondolok (bár még az is elsülhet jól).

A Juanfran, Godin, Koke, Gabi, Tiago, Turan tengely együtt maradt, és Simeone továbbra is kiválóan kontrollálja az öltözőt, mindenre elszánt, idomított gladiátorai egyre jobban pusztitanak ismét, utoljára épp a másik madridi kedvenceinket térdepetették le a kupában, a bajnoki tabellán pedig kéz a kézben állnak mellettünk. A formájuk tehát jó - külön kiemelném a 19 éves uruguayi középhátvédet Giménezt, aki a novemberben megsérülő Miranda helyén nyújt kiváló teljesítményt -, és alapjában rendben vannak a dolgok a csapat körül. Nem úgy, mint nálunk...

Eleinte nem volt világos, hanem napról-napra kellett rádöbbennünk, hogy Rosell magabiztosan tette morális-szakmai lejtőre a klubot - miközben rendre hangoztatta Laporta - vélt vagy valós - disznóságait. (Vesd össze: Neymar biznisz adócsalása, átigazolási tilalom, hogy az első szezonra összeállított 18-19 fős keretről már ne is beszéljünk.) Mostanra a vezetőségi válság gyönyörűen elburjánzott, és teljes pompájában csodálhatjuk. Nyilvánvalóan ettől nem teljesen függetlenül formálódik a Messi-ügy is - ami persze egyesek szerint nincs, és folyton az az átkozottul szabad sajtó talál ki mindenfélét. Meghagyom az ínyencség kibontását johnnak, ez úgyis az ő asztala, sajnos az a gyanúm, hogy az értékelőben nagyon is aktuális lesz majd a dolog. Harmadrészt, mintegy az előzőek folyományaként, Lucho ténykedése is minimum kétséges megítélésű. Szóval fantasztikus előjelekkel várjuk ezt a rangadót, na.

A legnagyobb problémánk sokszor a góllövéssel van, még akkor is ezt gondolom, ha a pofonzsák elfakadása után általában már nincs nagy gondunk - ez azért ezzel a támadósorral legalábbis érdekes. Most sem nagyon számíthatunk parádéra, Simeone bandája nem arról híres, hogy kétpofára zabál, ráadásul ha Messi helyzete nem lenne elég problematikus önmagában, akkor elég ránéznünk az ijesztő statisztikára: noha az Atletinek összesen már 20-t rámolt karrierje során, az utóbbi hét egymás elleni meccsünkön bizony néma maradt. Nehéz elképzelni, hogy ha gyengébb csapatok ellen sem sikerül igazából semmi váratlant húznunk, akkor majd pont most virít valami extrát Lucho agya - marad az, hogy bízzunk a sztárokban... Az az igazság, a hétközi szecskázás ellenére sem hiszem, hogy mi lennénk a kimondott esélyesek, sőt. És hiába fog Tika hosszan hadakozni, akkor is leírom újra: ha bukunk, akkor gyakorlatilag elintegethetjük a bajnoki álmainkat. Nem csak a Real elleni tetemes hátrány, hanem a félidőig szerzett 38 pont okán is. A tavasz tradícionálisan gyengébb szokott mifelénk lenni, és bár 1998-ban 74 ponttal bajnokok tudtunk lenni, most nem azok az idők járnak a spanyol pontvadászatban.

Persze ne írjuk le előre a csapatot! Minden esélyünk megvan a győzelemre, és hiába mondja Lucho, hogy ez ugyanolyan három egység, mint amit a többi mérkőzésen osztanak, ezzel nem teljesen értek egyet. Ha sikerülne egy igazi mumust lenyomni végre (Commikulus! Riddikulus!), az minden bizonnyal lélektanilag nagyon is jól jönne ebben a vészterhes időszakban. Hiszen bármennyire is letargikus hangulatban vagyunk, azért még mindhárom sorozatban igenis jó esélyeink vannak.

Én úgy érzem (és a statisztikák is messzemenően ezt igazolják), hogy a védekezésünkkel különösebb gond nincsen. A támadóknak kellene rátenni egy lapáttal, és ott sem sok hiányzik az üdvösséghez: egy legalább közepesen jó Iniesta, egy teljesen koncentrált Messi-Neymar páros, egy ziccereit beverő Suárez - mind-mind nagyot lendítene a szekerünkön. Ezzel együtt négyőjük kezdőtagsága gyakorlatilag borítékolható, mint ahogy Alvés, Alba és Bravo szereplése is. A legnagyobb kérdés szerintem a levegőben nagyon erős Atleti ellen, hogy tuszkoljuk be a kihagyhatatlan Mascheranót - de mivel Mathieu nem teljesen egészséges, így várhatóan ismét a védelemben fog aprítani a kisfőnök Piqué párjaként, a középpályán pedig Busquets, valamint - Xavi hiányában - Rakitic várható.

A szezon egésze szempontjából is kulcsfontosságú csata jön. Remélem ennek megfelelően készül-készült a csapat, és okoz nekünk egy igazán örömteli estét. Nem kérdés, erre minden esélyünk megvan, mint ahogy az sem, ehhez a legjobbunkat kell nyújtanunk - nem valamihez mérve relatíven, hanem abszolút értelemben.

FC Barcelona - Atlético Madrid
Spanyol bajnokság, 18. forduló.
Kezdés: 21 óra, TV: Sport1

A mérkőzésre készülő szűk keret: Ter Stegen, C. Bravo, Piqué, Rakitic, Busquets, Pedro, Iniesta, Suárez, Messi, Neymar, Rafinha, Mascherano, Bartra, Jordi Alba, Sergi Roberto, Adriano, Alves és Munir.

A várható kezdő: Bravo, Alvés, Piqué, Mascherano, Alba, Busquets, Rakitic, Iniesta, Messi, Suárez, Neymar