totelcamp

21 bajnoki meccsen nyolc gól. Nyolc. Az Atleti védelme kevesebbet zabál, mint a dílerek szerint obszcén keveset fogyasztó három hengeres mi autónk magyar csoda, pedig a friss tulajok abban is rendszeresen azt hiszik, hogy bedöglött a mutató.

Az Atléti a labdarúgás Suzuki Swiftje. A jelszó hatékonyság és költséghatékonyság. Élményben is hasonlót nyújtanak a maga kategóriájukban: a '90-es évek zsiguliját a kutya pisálja össze, a matracosokat meg... hát leginkább őket is. Olcsó, keveset zabál, de egyúttal igénytelen és fapados.

Na, de ne feledkezzünk meg egy aprónak nem nevezhető különbségről! A magyar átlagember az autót nem önmaga szórakoztatására használja, hanem leginkább közlekedési eszközként - ebben pedig a Swift igenis jó. Rajongani nehéz érte, csajozni vele pedig igazi hardcore kihívás, de olcsó és megbízható, sok embernek ez fontos. De könyörgöm, a futball a szórakoztatóipar csúcsa! Ki akarna a foci Swiftjéért rajongani? Miféle perverzió kell hozzá, hogy egy 993 köbcentis füstokádó bömbölőt imádj?

Nem mondom, ha lenne most egy Ágyúgolyófutam Barcelonába, és kapnék mondjuk 1500 eurót, hogy abból oldjam meg, akkor vélhetően egy Szuzit választanék - a bajnokság pedig sok szempontból ilyen, fontos a kitartás és megbízhatóság. Hiába van az embernek szupergyors bömöse, ha az idő nagy részét emelőn tölti a járgány, szükségképpen lemarad a gazda a díjról.

Szokták mondani, hogy nem a szurkoló választ csapatot, hanem a csapat szurkolókat. Ezt a szabályt Simeone jelenleg teljesen figyelmen kívül hagyja. Az eredmények természetesen a helyén tartják, de mivel a fiatalok csapathoz - az autóval ellentétben - ingyen jutnak, így a gazdasági megfontolások itt nem igazán érvényesülhetnek, s nehezen tudom elképzelni, hogy az ő jelenlegi csürhéje sok olyan fiatal elmét vonzana be, akikről a mindenkori vezetőség álmodik.

A Barcának ellenben divatos drukkolni, ezt jól tudjuk - rengeteg pallérozott, intelligens, jó megjelenésű, művelt örökifjú szíve dobog a csapatért. Ennek oka pedig legfőképp a gólvágó tridente a csapat élén. Az utóbbi két meccs azonban némileg felnyithatta a szemünk: ha a támadásépítés hátulról nem kap támogatást, akadozik a passzjáték, akkor az MSN nem biztos, hogy érdemben bele tud majd nyúlni a mérkőzésbe.

Az Atleti alapjátéka a szokásos, unalomig ismert sündisznót diktálja nekik. Suárez érkezése óta ez öt meccsen öt vereséget hozott nekik a konyhára - nem véletlen. A visszahúzódás ugyanis garantálja, hogy az MSN rengeteg labdához jut, az pedig egyenlő a halállal, még a világ legjobban védekező csapatának is. Az utóbbi meccsek tanulsága az, hogy hamarabb kell kicsinálni a Barcát, mielőtt a három kés akcióba lendülhetne - ha valaki, az Atleti erre abszolút képes lehet. Ha viszont gyáván bekkelnek, akkor megint csak gyorsulási versenyre invitálják a bömöst a Swiftjükkel...

Talán fölösleges ecsetelni, mit jelent ez a mérkőzés a liga szempontjából. Az erőviszonyok lényegében letisztultak, nem hozott az év meglepetést, a Rafa sújtotta Real kisebb lépéshátrányba sodródott, és most leszakíthatnánk a másik fő riválist is. A hat-hét pont előny persze semmi garantáltat nem jelent ilyen sokkal a vége előtt, de... Na szóval, hajrá srácok, csontozzuk ki őket! De dúlván!

Spanyol Bajnokság 22. forduló
FC Barcelona - Atlético Madrid
Kezdés: 16:00, Sport1