totelcamp

Azt olvasom többfelé is, hogy a Real nagy bajban van. Az utóbbi hetek eredményeit és a tabellát olvasva meg azt látom, hogy tényleg. Odaát arról is olvashattam, hogy motivációs gondokat sejtenek az események mögött, márpedig 1993 óta mi magyarok is pontosan tudjuk, hogy az igazság odaát van.

Vagy mégse.

Ha már lehetőségem lett kezembe ragadni a virtuális pennát és téntát (=rámlőcsölték a beharangot, pedig piszokul szenvedek velük), tornázok egy kicsit a kedvenc mániámon és Manel Estiartét (fel)emlegetem megint. Még mindig.

Olybá’ tűnik innen nézve, hogy a Real Madrid tavaly megnyerte a hőn áhított decimát, és ezzel máris sikeresen kialakították önmagukban a képet, hogy nem is maradt más feladatuk, mint azt ünnepelni ezután már az idők végezetéig.

 Ha igazak a Real motivációs problémái, akkor nem tehetünk most sem mást, mint újra fejet hajtunk Pep nagysága előtt. Ugyanis alig több, mint fél évvel a bekövetkezte után – aláírom, ütős, de amúgy meg – némi nehézségek árán összehozott sikerről beszélünk, szembeállítva azt négy évvel és tizenöt trófeával.

Bár az utóbbi években volt szerencsénk hihetetlen Barcelona sikerszériát magunkénak tudhatni, mégis állítom, ez a párharc még a legdurvább különbségek idején is elsősorban fehbrn dükt el. Akarom mondani fejben dőlt el, csak félig fekve gépelek. Egyes nagyon ritka kivételektől eltekintve az utóbbi cirka hét év párharcai mindegyikében kivétel nélkül volt olyan pillanat-mozzanat, ami fordította egyik irányba az eseményeket, miközben annak nemléte, vagy másvalami megléte akár az ellenkezőjét is hozhatta volna. És itt jön a képbe az a Manel Estiarte, akiről utólag tudhattuk meg, milyen fontos szerepe volt a Barcelona sikeréveiben azzal, hogy nap, mint nap a játékosok között élve kiváló érzékkel foglalkozott a lelki nyavalyáikkal, mindennapi örömeikkel, így tartva fenn a motivációt, a sikeréhséget a csapatban.

Ha viszont állítom, hogy ez a rangadó fejben dől el, akkor ezt fenn kell tartanom a vasárnap estére is, tehát máris az a javaslatom, hogy felejtsünk el mindent, amit a Realról pillanatnyilag hiszünk, mert a nyavalyáik, gondjaik, s bajaik azonnal semmivé lesznek, ha ellenünk kell bizonyítaniuk.

CR máris ezer gólt akar lőni, Messit megelőzendő a góllövő listán, Bale-ből előtör a brit oroszlán, Pepe beveti lenyűgöző futballtechnikáit, szempillantás alatt hiábavalóvá lesz a Barça egyedi látásmódja, nem tarthatja fel őket sem rettegés, sem mágia, de még a gyorsreagálású mindent megoldó emberünk sem.

Az óvatos optimizmus ellenére is valóság az, hogy bizony jó passzban vagyunk, ami viszont némi gondot okozhat, hogy éppen az előző City meccs után négy nappal volt érezhető az év eddigi első és komoly(abbnak tűnő) fásultsága-fáradtsága a csapaton, a Granada ellen. Most pedig egy újabb City meccs után négy nappal kell megfeledkeznünk minden esetleges testbeli nyűgünk-bajunkról, mert sokkal kényelmesebb lenne számunkra, ha saját erőből tudnánk egy jelentősnek nevezhető pontelőnyt biztosítani magunknak, mint ha továbbra is azt kellene figyelnünk, mit játszanak a többiek a Madriddal. 

Spanyol bajnokság, 28. forduló

Na vajon?

TV: Sport1, 21:00

Majd’ el/lefelejtettem! Nem feltétlenül az a csapat nyeri a bajnokságot, amelyik ezen a meccsen győz, de ettől még egyáltalán nem fog közülünk senki összes kardjaiba dőlni, ha – amúgy istenesen - szétcsapjuk a szájukat!