totelcamp

Az ilyen nagy meccsekkel az a „baj”, hogy ha igazán komoly beharangot akarunk produkálni, nem árt látni az ellenfelet is legalább egyszer, különben lehetetlen a maga környezetében elhelyezni a várakozásokat és a feltételezéseket. Mivel velem idén még nem fordult elő, hogy Real meccset láttam volna, a legjobb megoldásnak az bizonyult, hogy kölcsönveszem mások gondolatait. Lehetőség szerint olyan valakiét, akinek fogalma is van arról, amit ír.

Az alábbi írás a barcablaugranes.com-on olvasható eredetiben, valamint Rob Brown tollából származik, akit ezennel testületileg máris kedvelünk és elismerünk. Kötelező megjegyzés: a szöveget szokás szerint némileg szabadon kezeltem, azaz itt-ott kihagytam belőle, illetve át is fogalmaztam, ahol annak szükségét éreztem.

Ismét eljött a pillanat! A szezon első clásicója áll előttünk és a hype-gépezet máris teljes erőbedobással dolgozik! Persze ez nem csupán egy a spanyol bajnokik sorában, ez a meccs a nagy Aranylabda rivalizálás Messi és Ronaldo között, ez adja meg az alaphangot Luis Enrique korszakának és az első alkalom, hogy Luis Suárez Barça mezben pályára léphessen. A fogadóirodák a Real Madridot tartják esélyesebbnek, és az is világos, miért. Ők a BL címvédői és az utóbbi hetekben úgy játszottak, mint ha Terminátorokat kereszteztünk volna a ’82-es VB braziljaival. 43 gólt szereztek az utóbbi 14 meccsen, Cristiano Ronaldo csúcsformában, ráadásul a hazai pálya előnye is mellettük szól.

De mielőtt borítékolnánk a Barça vereségét, akad néhány szempont, ami mellettük szól, mert például négy ponttal vezetünk a Real előtt, és még nem kaptunk gólt a bajnokságban. Úgy látszik, a csapat stabilabb védekezésben, ráadásul Messi az idei visszavontabb szerepkörében briliáns. Ugyan néha hiányzik az átütő erő a támadásokból, de ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy egy Suárez kaliberű játékos egyelőre még nem bizonyíthatott a pályán.

Ahogy azt megszokhattuk, a clásico hatalmas taktikai csatát is sejtet, egyik edző sem fogja a véletlenre bízni az események alakulását. Ugyan Ancelotti változtatásai az előző szezonban nem hoztak eredményt a Barça ellen, idén már működhetnek az elképzelései. Luis Enrique viszont lépéskényszerben van: erőt kell mutatnia a szezon eddigi legfontosabb meccsén.

A Barça majdnem biztosan ragaszkodik továbbra is a 4-3-3/4-3-1-2 rendszerhez. Ahogy azt a kezdetektől láthatjuk, Luis Enrique máris arra készül, hogyan illeszkedik a csapatba Suárez. A terv pedig feltételezi, hogy a jövőben az uruguay-i kezdő lesz Neymar mellett és Messi előtt, ezzel együtt épít a benne rejlő agresszióra, a párharcok gyakori megnyerésére és a hatékony befejezésekre - ellentétben Pedróval.

A Barça célja várhatóan továbbra is a labdabirtoklás lesz, ezzel együtt az iram diktálása, de direktebb is lesz a támadások építésében, ahogy azt az utóbbi idők klasszikusain is megtapasztalhattuk. Idén már több alkalommal is láthattuk, a csapatnak szándéka a minél gyakoribb posztcsere a középpályán, ezenkívül az is fontos elem, hogy Busquets megadja a területet Messinek a kapu felé fordulni, önállóan labdát vezetve támadni, vagy éppen Neymar irányába támadást felépíteni.

Ugyanakkor a Madrid feltehetően nem akar majd mindenáron a labdáért küzdeni, tudják, hogy tőlük egy-egy hosszú indítás akár el is döntheti a meccset. A kérdés az, hogy a Barça középpályás védekezése képes lesz-e megállítani, vagy már eleve lehetetlenné tenni a Madrid sztárokkal teletűzdelt támadósorát? Az Atléticónak ebben az évben már három alkalommal is sikerült elkerülni a vereséget a Real ellen, egyszerűen azzal, hogy mindenki a labda mögé helyezkedett és állandó nyomás alatt tartották a játékost, aki éppen birtokolta azt. A Barça nyilvánvalóan nem készül ilyen extrém változtatásra, bár Luis Enrique megemlítette, hogy van elképzelése arra, miként érheti el ugyanezt a hatást.

Máris érezhető, hogy a jelenlegi csapat a legbiztonságosabb a Pep-korszak utáni években. A hátsó négyes kötöttebben játszik, és a szélsővédők mögötti területek sokkal biztonságosabbak, mint korábban. Van némi vita arról, hogy mekkora árat fizet a Barça a Rakitic-re és Iniestára háruló többlet védekezési feladatok miatt, a végső vizsga azonban a clásico lesz, ahol eldől, mennyire sikeres az új stratégia.

Természetesen igaz, hogy Rakitic és Iniesta mélyebb és szélesebb helyezkedése jól biztosítja a középső és a szélső védők között megnyíló folyosókat, ugyanakkor a Barça már több alkalommal is kettészakadt csapatként festett a támadóharmadban. Nem volt ritka szituáció az, hogy a három támadó támogatásra szorult volna a középpályáról, ennek ellenére mind Rakitic, mind Iniesta inkább a védelem biztosítását tekintette elsődleges feladatának és alig mozdultak el a felezővonaltól.

Nem véletlen, hogy a Barça élesebbnek tűnt, amikor Xavi játszott kezdőként. Ő kevésbé támaszkodhat a fizikai párharcokra, értelmetlen is lenne elvárni tőle, hogy azt játssza, amit Rakitic. Ugyanakkor Xavival a pályán sokkal természetesebben kapcsolódik a középpálya és a támadósor, és éppen az ő gólja az Eibar ellen volt ékes példája annak, milyen fontos lehet a csapat játékában egy felfutó középpályás.

Ugyanakkor a Real egy laza 4-4-1-1/4-2-3-1-et játszik, amely lehetővé teszi számukra, hogy a támadó négyes kedvére mozogjon a támadóharmadban. Általánosságban elmondható, hogy Cristiano Ronaldo középső támadót játszik Benzemával, Isco balról, James jobbról érkezik, de van annyi rugalmasság a mozgásukban, hogy bármilyen szögből érkezhetnek, nem lehet szigorú keretek közé szorítani egyiküket sem.

Mourinho idejében ez a technikai és taktikai sokoldalúság feltűnően hiányzott, ám Ancelotti kevésbé tűnik aprólékosnak, több önálló döntést engedélyez játékosainak. Feltételezhető, hogy a clásicóra való tekintettel igyekszik majd megerősíteni a védelmet, de nem várható, hogy teljesen visszavonná csapatát.

A Madrid elsődleges szándéka valószínűleg az lesz, hogy közvetlen és villámgyors támadáskombinációkat futtasson és a fizikai erejük, a technikai kiválóságuk, illetve a gyors és könyörtelen döntésmechanizmusuk megállíthatatlanná is teszi őket. Eddig egyedül az Atlético talált ellenszert erre.

Ahogy arra több Barça szurkoló is rámutatott, ebben a szezonban már hat büntetőt ítéltek nekik és való igaz, akadt közöttük könnyű síppal megítélt eset is. Azonban a sorok írója szerint semmi szokatlan, vagy kifogásolható nincs ebben. A labdarúgás örök érvényű igazsága, hogy ha egy csapat - a Madridhoz hasonlóan - gyakran vezet direkt támadásokat, és ráadásul jobb játékosokkal rendelkeznek, mint ellenfeleik, a védelem gyakrabban fog hibázni, a támadók pedig élni tudnak az ebben rejlő lehetőségekkel.

Ám míg a Real támadójátéka közel hibátlan, egészen más a helyzet a hátsó sorban. Egy ilyen orrnehéz csapatban elkerülhetetlen, hogy gondok adódjanak a védelemben, valamint a középpályán, és ez a Madridra is igaz. Nem törekednek igazán kitölteni a területet a védelem és a támadósor között és nem törekednek arra sem, hogy komolyabban védjék a középső védőket és a felfutó szélső védőket.

Általában szereznek annyi gólt, hogy ez ne jelentsen problémát, azonban tény, hogy ők is sebezhetővé válnak egy-egy középre ívelt labdának köszönhetően, amikor túl sokan helyezkednek a szélen. Sem Kroos, sem Modric nem törekszik eléggé arra, hogy időben visszaérkezzenek, miközben a védelem általában nem képes teljes mértékben lezárni a kapu előtti területet, gyakran a túlzott eltolódás miatt. Ilyen esetekben nagy területet hagynak szabadon és egy-egy beadással könnyen zavarba hozhatók.

Egy másik szembetűnő probléma idén a Real játékában a szabadrúgások és szögletek levédekezése. Ugyan a Barça is csupán egy gólt szerzett rögzített helyzetből eddig, mégis veszélyesek lehetnek ezek a szituációk a jelenlegi Madrid ellen.

Mindkét edzőnek viszonylag kötött lehetőségei vannak a kezdőt illetően.

Az első és legfontosabb döntése Luis Enriquének az, hogy Suárezt kezdeti Pedro helyett, vagy csak csereként lép majd pályára? Kétségkívül jobb választásnak tűnik az uruguay-i, ugyanakkor könnyen túlzott tehernek bizonyulhat éppen a nagy elvárásokat támasztó Bernabéuban debütálni. Nem lenne meglepő, ha Luis Enrique inkább kivárna és végül Pedrót látnánk a kezdőben.

A másik nagy kérdés Busquets játéka a sérülése után. Mascherano kiváló volt az Eibar és az Ajax ellen, de Busquets többet ígér a csapatnak az előrejátékban, és Luis Enrique biztosan szívesen játszatná, különösen azért, mert nagyon jól megértik egymást Messivel. Reméljük, végül játékra alkalmas lesz, így majd Mascherano kezdhet a védelemben Piqué mellett, ez pedig lehetővé tenné Mahieu játékát a baloldalon.

A francia magával hozná a védelem egyensúlyát, míg a magassága nagy hasznára lenne a csapatnak a pálya mindkét végén. Főleg a szögleteknél. Piqué általában jól állítja meg a tizenhatosra érkező keresztlabdákat, azonban egyedül kevés volt ehhez a PSG ellen, a csapat pedig meg is fizette ennek árát. Amikor ő nem tudott reagálni egy magas labdára, a Barça azonnal nagy bajba került. David Luiz gólja például konkrét példa arra, hogy Jordi Alba milyen keveset tehetett akkor a csapatért. Mintha ott se lett volna.

Ami a Real Madridot illeti, ők nem számíthatnak Bale-re és egyelőre bizonytalan Ramos játéka is, bár arra van esély, hogy utóbbi készen álljon szombatra. Az az igazság, hogy Bale hiánya akár még pozitívum is lehet Ancelotti számára – a Liverpool elleni könnyed győzelem megmutatta, milyen jól együttműködő páros Isco és James, ha mindketten szélesen helyezkednek a középpályán. Stabilabbá tették a csapatot, miközben Bale csak kisebb mértékben képes erre hatással lenni.

Érdekes lesz az is, hogy Ancelotti Carvajalt, vagy Arbeloát választja-e. Előbbi hatékonyabb a támadásoknál, utóbbi stabilabb és tapasztaltabb védő. Tekintettel arra, hogy a Real posztcseréi inkább a támadóharmadban jellemzőek, bárki is játszik ott, nem valószínű, hogy jelentős szerepet játszhatna a védekezésben. Ezért is választhatja Ancelotti inkább Arbeloát, nehogy túl nagy legyen a kísértés a csapat számára minél többen csatlakozni a támadásokhoz, ezzel téve kiszolgáltatottá a leghátsó sort.

Figyelembe véve a fentebb vázolt túl nagy területet a középpálya és a védelem között, Ancelotti számára kézenfekvőnek tűnhet Illaramendi játéka, akinek feltételezhetően visszavont kapcsot kellene alkotni a két csapatrész között. Ugyanakkor pillanatnyilag nincs egyértelmű jelölt erre a pozícióra, ami akár részben a játékrendszer módosítását is magával hozhatja. Egy ilyen kezdővel nem lenne meglepő, ha végül Illaramendi cseréjére kerülne sor, mert kiderül, hogy Messi megállítására képtelenné válik a Madrid.

Pillanatnyilag úgy néz ki, a taktikai egyensúly a Barça sikere mellett szól. A csapat rugalmasabb a vonalak mellett, mint a Madrid, stabilabb középen, és Messi még akkor is képes egyedül befolyásolni bármelyik meccset, ha a biztonság miatt magára marad a pályán. A Madrid előnye a hazai pálya és az, hogy egyszerűbb és megbízhatóbb eszközökkel alakítják ki a helyzeteiket. Ha a Barça a Real gyengeségeire akar építeni, akkor szinte biztosan több gólt is szereznie kell – a kérdés az, mennyire teheti kockára a csapat a biztonságot a gólszerzés érdekében?

Forrás: http://www.barcablaugranes.com/2014/10/23/7052853/real-madrid-vs-barcelona-tactical-preview