totelcamp

Még biztosan fogunk ehhez hasonlóan magas ívű, valamint mély értelmű fontosságokat mondani, de el vagyunk érkezve a szezon utolsó szakaszához, ahol már minden egyes meccs döntő! Jelentőségűnek bizonyulhat majd utólag.

Tekintve, hogy most már nem szakítja meg a szezon végéig a csapat életét válogatott jellegű elfoglaltság, vadul számolgathatunk előre, agyalhatunk pillanatnyi kezdőkön, tartalékoláson, esetleg fontossági sorrenden. Végül pedig máris készülhetünk arra, hogy pillanatokon belül nyakunkon a nyár, tehát itt a lehetőség maximálisan kiélvezni minden egyes percet, amíg a csapatot a pályán/képernyőn láthatjuk.

Valószínűleg elhangzik ez majd közben is, de brutális sorozat előtt állunk. Ha csak az elejébe belepillantunk, itt ez a hétvégi bajnoki, azután másfél héten belül letudunk egy újabbat és kiderül az is, elérkezett-e a végállomás a BL-ben. Miközben Neymar máris azért padozott hétközben, mert pihenésre volt szüksége! (?)

Az jól látszik, hogy fizikálisan - szerencsére és tőlünk szokatlanul - jó passzban vagyunk, és voltunk is lényegében egész végig a tél második felében, valamint azóta. Elnézve az utóbbi meccsek történéseit, okkal számíthatunk – akár sorozatban is – olyan Barça meccsekre, ahol már nem azért várunk ki, hogy a tiki-taka idővel összetörje az ellenfelek koncentrációját, de inkább azért, mert testben mi vagyunk a frissebbek. A csapat – szerintem tudatos - kivárása az utóbbi hetekben elsősorban azt célozza, mikor veszti el tartását az ellenfél, egyszerűen azért, mert valamikor eljön a pillanat, amikor képtelenné válik a tempót tartani.

Ugyanakkor nyilvánvalóan átalakult a játékunk, ami pozitívum, viszont magában hordozza azt is, hogy több játékosunk - pillanatnyilag és néha - nemigen találja helyét ebben az új felfogásban. Jól látszik, hogy sorozatosan képesek vagyunk komolyan összezavarodni azokban a periódusokban, amikor képtelenné válunk labdát tartani, nem véletlen Xavi sorozatos pályára lépése a szezon második felében. De az sem, hogy ismét felmerült a kérdés, mennyire is érdemes idő előtt a csapatnak elfordulnia önmaga jól megszokott stílusától.

Az nagyon ígéretes, hogy olykor már képesek vagyunk egyfajta űrfoci/normálisfoci hibrid csapatként funkcionálni, ez azonban azt is jelenti, hogy már nem kizárólag mi szabjuk meg a játék képét, sokkal jobban képesek az ellenfelek hozzáadni a magukét a meccsekhez, mint a korábbi években. Viszont amíg felfedezhetők a jelenleg nagyon is érezhető komoly hiányosságaink „normálfoci” üzemmódban, akár ma este is előfordulhat, hogy hiába az őszi egymás elleni bajnoki 5-1-es gálája, és a Messi akkor beállított ligarekordja okán érzett eufóriánk, nem csupán udvariasságból nem vagyunk egyértelmű esélyesek.

Spanyol bajnokság, 31. forduló

Sevilla FC – FC Barcelona

TV: Sport2, 20:00