totelcamp

Eseménydús napok/hetek/hónapok állnak mögöttünk. Megtudhattuk például, hogy Messi elhagy minket, azt is, hogy a szezon végén következik be az esemény, valamint azt is, hogy mindezt teszi azért, mert – CR-rel ellentétben – a klub nem volt, és most sem hajlandó kampányolni az újabb Aranylabdájáért.

De megtudhattuk azt is, hogy Vermaelen hamarosan pályára léphet. Immár negyedik alkalom lesz, amikor ezt bejelenti a klub, majd mégis titokzatoskodunk egy kicsit, hogy aztán mégis csak ismét bizonytalanná váljon a lehetséges időpont. A bizonytalanság immár a múlté, biztosan tudjuk, hogy 4-5-6 hónap és máris bemutatkozhat a nyári igazolásunk.

De ennek kapcsán megtudhattuk azt is, hogy a tilalom ellenére is igazolni szeretnénk egy játékost, majd azt is, hogy mégse. Szintén a hét eseménye, hogy Montoya most már valóban távozni akar, de az is, hogy Sergi Roberto szintén. Ha hihetünk a háttérben elsuttogott suttogásoknak, El-Haddadi is ráébredt arra, hogy minimálisra csökkentek az esélyei a Barçánál, valószínűleg jobban jár, ha máshol reménykedik komoly(abb) karrierben. Az őszintét megvallva egy pillanatig se csodálkozom ezen, egyre inkább zsákutcának tűnik az utánpótlásunk, de legalábbis olyan komoly nemzetközi konkurenciával szembesülnek a fiataljaink házon belül, amivel képtelenség érdemben rivalizálni.

És persze akadnak itt komoly események is, merthogy szárnyaló üzemmódba kapcsoltunk. Együtt a csapat is, meg még külön Messi is. Őszintén szólva, nem tudom, van-e összefüggés a kettő között, mert abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy kedvünkre válogathatunk az ámuldozni valók között. Leo halomra dönti a rekordokat, Neymar hihetetlen formában van, Suárez pedig meglőtte az első gólját, azt pedig tette egy ritkán látható gyönyörű megmozdulással fűszerezve.

Persze ezzel valószínűleg még tudtuk le a döcögősebb időszakot, hiába akarjuk azt hinni, hogy ezután a végállomás már csak egy triplázás lehet. Igaz, hogy Luis Enriquének relatíve könnyű dolga van ezzel az alapanyaggal új edzőként, mégis illik szem előtt tartani, hogy ez csupán az első éve, azt is éppen csak elkezdte. Bár pillanatnyilag úgy tűnik, a kezdetek után sikerül egyensúlyt találni a közelmúlt játéka és a kötelezően elvárt változtatások között, szinte biztos, hogy formálódnunk kell továbbra is. Csak ezeket soha nem akkor mondogatjuk, amikor éppen sorozatban tépjük szét az utunkba kerülő ellenfeleket.

Ebben az évben már „nincs más dolgunk”, mint tartani a tempót a bajnokságban, letudni a kötelezőt a kupában és megmutatni a BL-ben, hogy a párizsi meccs kisiklás volt csupán, önmagában az az esemény nem írja le és vetíti előre a szezonunkat.

Mindezek előtt pedig illendő lenne szépen ünnepelni a klub 115. születésnapját ma este!

Spanyol bajnokság, 13. forduló

Valencia CF – FC Barcelona

TV: Sport1, 21:00