totelcamp

Nem, nem csak a sárga mezszínük miatt nevezik így őket. Las Palmas Gran Canaria büszkesége, egy forró, homokos hely, ahol ugyanolyan könnyedén és ösztönösen játsszák a futballt, mint Brazíliában.

Hiszitek, vagy sem, szinte napra pontosan két éve történt, hogy egy förtelmes időszak után, az FC Barcelona 3-1 arányban csapta el az Atletico Madrid csapatát Suarez, Neymar és Messi góljaival. Ami azután a lélekemelő győzelem után történt, gondolom mindenki számára emlékezetes. A banda beindult, Lucho és a csapat egymásra talált, a szezon pedig ment a történelem könyvekbe.

Villarreal - Barcelona 1-1

Magyarországon a rendszerváltásból én annyit értettem meg anno, hogy megszűnt a falunkban a Tanács, s lett helyette Önkormányzat. Csinálhatták volna okosabban a névválasztást, mert azóta is az az érzésem, hogy a faluban, de igazából az egész országban teljes a tanácstalanság.

Mivel a Real nem hajlandó botlani, egyszerű a képlet: minden meccset meg kell nyernünk, ha meg akarjuk tartani a leghaloványabb esélyünket is a bajnoki címre. Szombaton mindenki hozta magát, aki számít, úgyhogy győzelmi kényszerrel utazunk a Madrigalba. Kellemetlen lesz.

Ha akad még valaki, aki neadjisten nem tudná miért is hívják a San Mamést oroszlánbarlangnak, az a tegnapi mérkőzés után minden bizonnyal megvilágosodott. A harcias mentalitás, a megalkuvást nem tűrő küzdelem tökéletes jellemzése a baszk csapatnak, amelynél csak saját szurkolótábora akarja jobban a győzelmet. Ennek megfelelően a hangulat mindig félelmetes, a lelátó népe pedig valóban tizenkettedik emberként van a pályán. Mindez a klub történetével és jól ismert filozófiájával kiegészülve egy rendkívül különleges elegyet alkot, s teszi teljesen egyedivé az Athletic Bilbao csapatát. A játékosokba fiatal koruktól belenevelik a baszk nép és a csapat hitvallását, amely egyfajta harciszellemmé manifesztálódik, s köszön vissza a pályán élet-halál harcá alakulva. Ha elbukunk, a népem is elbukott.

Szórakoztató játékkal, török mesterhármassal és persze feledhetetlen Pákó góllal búcsúztattuk az elmúlt esztendőt, így jutalmul egy piszkosul kemény ellenféllel indíthatjuk a 2017 -es évet, illetve folytathatjuk a kupában ott, ahol abbahagytuk. Hajtás után vonulunk a San Mamésba.

Hajtás után egy rendhagyó kommentfogó kereteiben, négy képben összefoglalva közlöm, amit az ellenfélről tudni érdemes.

Barca - Espanyol 4-1

Túlságosan ecsetelni azt hiszem fölösleges lenne, mit is jelent a mai mérkőzés Barcelona polgárai számára. Az első összecsapás pontosan az 1900-as évre datálódik, azaz a spanyol bajnokság legrégebbi rivalizálása elevenedik meg újra ma este a Camp Nouban.

Kötelező három pont letudva, az meg leginkább az utóbbi hetek sorsolásának/a szezonkezdet nehézségeinek tudható be, hogy nem ülhettünk le teljes nyugalomban a képernyő elé. Döcögünk, botladozunk, meglepő eredményeket és főleg játékot produkálunk. Mindezt akár egy meccsen belül is.

Ennek két kimenetele tűnik valószínűnek pillanatnyilag. Vagy azzal zárjuk a szezont, hogy "beilleszkedési, átszervezési akadályok miatt majd jövőre emelgetünk trófeá(ka)t", vagy tavaszra összeáll minden, aztán le(gy)alázzuk a spanyol mezőnyt és Európát. Is. Vagy.