totelcamp

A szezon felénél még mindig csak a sötétben tapogatózunk, rengeteg a megválaszolatlan kérdés a csapat körül. Most akkor mit is játszunk? És amit játszunk, az jó-e nekünk? Mik a céljaink ebben a szezonban? stb. Főleg az utóbbit kéne nagyon gyorsan letisztázni, mert a február vízválasztó lehet. Sorban Atlético (i), Bilbao (h), Atlético (h), Alavés (i), PSG (i), Leganés (h), Atlético (i). Hét meccs egy hónap alatt, és egyedül a Leganés elleni hazai bajnoki tűnik simának.

Előzetesen okkal hihettük azt, hogy nyerőszériába kerültünk, így meglehetősen kellemetlen pofon lett a Betis elleni döntetlen. Személy szerint a kupasorsolást gyanítom az események mögött, de legalábbis kevésbé kellett volna erőket tartalékolni, ha nem az Atléticót dobja a gép.

Akárhogy is, a január-február hagyományosan nehéz időszak számunkra, a szezon összképét pedig a fennmaradó időszak adja (majd) meg. Nagyon le vagyunk terhelve, hogy a túlzottan is állja-e a helyét, pár hét múlva kiderül.

Sűrű napjaink vannak, jönnek a meccsek, mint a vonat; de ahogy a katonák mondják, a fájdalom a barátod, mert azt jelenti, hogy élsz, így igaza van a Lajos bának, hogy a sok meccs jó, mert azt jelenti, minden fronton versenyben vagyunk.

Vasárnap délben a sevillai kiscsapatot kellene jobb belátásra bírni.

Nézzük.

Az volt a jó a tegnapi meccs forgatókönyvében, hogy kb. minden jóérzésű barcelonai Luchóval az élen pontosan így képzelte el. Az ellenfél jön, mert jönnie kell, mi meg majd kontrázunk, mert feltolt védekezés ellen azt kell, és persze nem utolsó sorban mert most már tudunk is. Neymar gyorsasága, Messi "képességei" és Lalyos fizikai jelenléte ebben a rendszerben aztán nagyszerűen kamatoztak, s a főként szűrésre kalibrált középpálya Mascheranóval az élen nyomta is a zsugát a tridente alá.

Mielőtt bárki megkérdezi, a címnek semmi köze sincs a meccshez, meg nem gondoltam semmire, csak lusta voltam kiírni a szokásos, informatív dolgokat. Egyébként sem sikerült az esemény rangjához méltóan a mozgosítás a nyuggerek bloggerek között, ezért a nyúlfarknyi poszt.

A 4-0 szépen virít, de van itt valami, amit nem értek. Luchóval megpróbáljuk megkeresni a választ...

Ezzel a büntető szóviccel próbálom leplezni a csalódottságomat, hogy Don Andrés ismét megsérült. Most ugyan csak picit, de azért na. Mindazonátal a szívem-csücske Eibar nem kellene, hogy gondot okozzon jelen pillanatban, mikor épp visszalöktük kettőbe, és parton felfelé gyorsítunk.

Mielőtt még valaki sérelmezni kívánja a mai pontozást, annak előre leszögezném, hogy a tegnapi "átoktörő" győzelem se nem volt látványos, se nem volt Barcás, ezért az egyéni értékelések során is inkább máshonnan közelítettem meg a játékosok teljesítményét. Hajtás után szoci verés.

Gondolom néhányunknak még megvan Hofi örökbecsűje arról, hogy mi a különbség a keresztény és a komonista temető között. Hogy ez most a Feltámadunk! vagy a Fel! Támadunk!, majd kiderül, de a mérkőzés még bíztatóbb volt, mint amit az eredmény suggal.

Bővebben a hajtás után.