totelcamp

Néhány hónapja épp drága jó Gerardunkat kérdezték afelől, miben más ez a csapat, mint az elmúlt évek Barcelonája, amire ő csak ennyit válaszolt:

• - „Megtanultunk szenvedni. Megtanultunk szenvedve nyerni!”
•  
  Sok gógyi nem kell hozzá, hogy belássuk, 2-3 évvel ezelőtt az ilyen, Barcától  „életidegen” szituációkban, amikor az ellenfélnek sikerül átvenni a domináns szerepet, a védelmünk egyszerűen nem tudta volna kezelni a nyomást. A Lucho-féle Barcelona azonban más. Mondhatni teljesen más. Bátorkodtuk már kijelenteni, hogy az új menedzsment alatt a csapat némileg szakított Cruyff és Pep ars poeticájával, s egy flexibilisebb, változatosabb verzióra kapcsolt át. Nem rosszabbra, nem is jobbra. Másra. Ez a csapat még mindig a néhány éve letett alapokon nyugszik, de ez a Barca már Lucho szenvedni is tudó, új Barcelonája.

A kókler

A mérkőzés történéseit tekintve azt hiszem bátran állíthatjuk, hogy a kiállítással a semleges nézők jártak a legjobban, mivel egy komoly, inkább taktikai csatának ígérkező kilencven perc körvonalazódott az első félóra alapján. A Sevilla egy piszok kemény 4-4-2-vel állt fel (Mascherano piroslapjáig), ahol Eméry tervei szerint három soron szűrték volna meg a támadásainkat. A Gameiro és Vitolo vezette első sorból míg előbbi igyekezte megzavarni a labdát passzoló játékost, utóbbi fizikai adottságainak köszönhetően a test a test elleni párharcokkal, taktikai faultokkal próbálta lassítani – tegyük hozzá sokszor sikeresen - a támadásvezetést. A második szűrőn – a középpályán - Coke szerepe Neymar oldalán adott volt. Marianóval kéz a kézben szinte tökéletesen zárták le a területet, míg a Krychowiak-Iborra páros amolyan egri várvédő hősökként garázdálkodhattak az arrajáró Iniesta és Iván, vagy a labdákért visszalépő Messivel szemben. A baszk Drakula tulajdonképpen úgy építette fel taktikáját, ahogyan Cholo Atleticója is tette azt: leszűkítette a területet és fizikai párharcokra bontotta a meccset. Megelőzni a Barca folyamatos labdajárató játékát, a kakadunak nem hagyni üres területet, és labdaszerzés esetén gyors, egyenesvonalú támadásokat vezetni. Hogy ez működhessen a Sevillának még szüksége volt egy emberre, akit Banega személyében meg is találtak. Az argentin a két „ólajtó” mögött szabad szerepkörben, afféle Busquets-szerű mélységi irányítót (is) játszva dirigálta az ekkor még jó erőben rohamozó andalúz támadásokat. Egészen a 34. percig...

labdavót'..

Jefecito kiállítása után a szerepek azonban teljesen felcserélődtek, a játékterv pedig repült a kukába. Az addig fegyelmezett, főleg védekezésre összpontosító Sevilla három támadóra váltott, míg a Barca 4-4-1-re kapcsolt az ápolatlan külsejű Messivel az élen. Banega feljebb lépett a 3-4-3 közepére, hogy így jóval közelebb a kapunkhoz próbáljon zavart kelteni, vagy kizökkenteni a Piqué vezette védelmet az egyensúlyából. A hétköznap lejátszott Európa Liga döntő azonban szépen lassan kiütközött az emberelőnyben játszó Gameiróékon, és nagyjából egy órányi labdarúgás után szépen lassan elkezdett ereszteni a sevillai lufi. A Barca egyre több párharcot nyert meg, az ellenfél egyre többször hibázott, a Neymar-Iniesta-Messi vezette hármas pedig egyre többször jutott el az ellenfél kapujáig.

Ha egyszer veszek traktort, vagy valamilyen jégsarki rombolót Mátyásról (9) fogom elnevezni.

Banega kiszórása után 10-10 emberrel már csak idő kérdése volt, mikor roppan össze az ellenfél. A csapat nagyon okosan kivárt, és a szépen lassan összezáródó ökölből – a madridiak nagy örömére - Alba vitte be a döntő balost.

Jobban belegondolva több tétje volt ennek a kupának, mint azt előzetesen gondoltuk. Kellett, hogy visszaadjon egy darabot a BL kiesés során „megtépázódott” egónknak. Kellett, hogy újra hihessük, az a kisiklás valóban csak kisiklás volt, és semmi több. Kellett, hogy higgyünk benne, hogy még mindig az FC Barcelona Spanyolország legjobb csapata.

Ter Stegen – nagyjából huszonkét éve figyelem az FC Barcelonát. Láttam még Zubit a kapuban. Láttam Hespet és Busquets apját, akiktől kínomban a fejemet fogtam, átéltem Rüstüt és Baiát, és persze sosem feledem Pintót és Valdezt sem, de valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva Te vagy számomra messze a legszimpatikusabb Barca kapus mind közül. Van benned valami tisztán látható bizonyítási vágy, akarás, határozottság... plusz tengernyi nyugalom egy valagnyi hidegvérrel párosítva. Hálát adok az égnek, hogy van Bravo, de nálam egyértelműen a tiéd a jövő. Banegát kitoltad. Láttam. Nálunk otthon már mindenki át akart kapcsolni hokira, te meg kitoltad. A kidobásokon meg majd még melózunk, Mein Herr. 8

Alves – Dániel, kis szerelmem. Hogy egyem azt a huncut, darabokra tetovált másfél méteres tested. Nem mehetsz te innen sehova. Se Kínába, se a világ második legerősebb bajnokságába. Itt a helyed, nálunk. Itthon. 8

Piqué – „megmondom az őszintét”, idén kezdett már kicsit elegem lenni a gyerekes twitter huszárkodásodból, úgyhogy szerintem is itt volt az ideje villantani valamit. Meg kell hagyni Gergő, olyan impresszív voltál, mint Elton Johnnak CR az alsógatyós képeken, sőt, még annál is jobb. Tőlünk is megkapod ami jár, te milliomos szabadságharcos. 10

Mascherano – neked ne tudnék megbocsájtani, te széparcú bús lovag? Te pitbullba bújtatott exkavátor. Te futballistának álcázott légideszantos. Bármikor.

Alba – Errő van szó pubikám. Nem pofázol, melózol! Teszed a dolgod itt is, ott is, aztán lősz a döntő hosszabbításában egy ötven méteres sprint után egy ilyen faszipántos sunyi kis gólt. Mi ezen a nehéz? 9

Busquets – Ugye Te egy robot vagy?! Mesterséges intelligenciával, meghosszabbítható lábakkal, 360 fokban fordítható nyakkal, térfigyelő kamerákkal, meg ilyen kis villogós bizbaszokkal belül, ugye? Ilyen nyeszlett terminátor. A kis piros szemeddel mindent látsz. Elemzel, döntesz, megcsinálod. Vagy a jövőből küldtek, vagy a La Masián írtak meg a kocka kölkök, akiknek nem jutott se nő, se foci. 9

Rakitic – érdekes lett volna látni mi van, ha végig tizenegy játékossal toljuk, Te pedig szépen lassan a földbedögönyözöd Iborrát és Krychowiakot is. Mert bizony így lett volna faszikám. Neked az a két fáradt smasszer előbb, vagy utóbb, de beadta volna a kulcsot. Te lettél az áldozati bárány? Nem lehet minden döntőben gólt lőni, nem vagy te Pedro. 6

Iniesta – minek nevezzelek még, te kopasz Isten? Mi az, amit még nem mondtunk el rólad? Az, hogy olyan simán fordulsz le az ellenfeleidről, mint a részeg egyetemista az asztalról? Hogy olyan csodálatos ritmusváltásokkal vezeted a labdát, mintha közben keringőre írt technót hallgatnál? Hogy olyan hitet adtál nekem, amitől el tudtam hinni, hogy meglesz? Hogy fogtam a  fejem, és fejhangon kiáltoztam miattad, hogy „aaaztakku...aaaAAA”? Mindent tudsz, Te metszőollós zseni. Zsebkendőt ide! 10

Suarez – böhömke, te drága. Az elején túl egyszerű lett volna megint beverni egyedül a kapussal szembe ugye? Tudom én... Kell a feszkó. Fogtam azért a fejem, amikor lerobbantál. Sajnáltalak is. Szép lett volna beidétlenkedni még itt is egyet, de ne akarjon sokat az ember. A cseleid hiányozni fognak a nyáron. Csókollak. 6

Messi – Látod, még így, ilyen kanadai favágó fejjel is jól megy ez a sport, te csodatörp. Hiába próbáltak darabokra rugdosni, hiába próbálta velem vigvik elhitetni, hogy ma sem akarsz futni, te megint átvertél mindenkit. Megint Te. Mindig Te. Aztán miután tekersz egyet a gyalogkakukk elé, a lengyel böllért is elküldöd totyogni ezzel a grund csellel. Pofám leszakad. Láttam azt is, amikor felrúgtak. Szomszéd szerint még mindig gurulsz. Gólt nem lőttél, ezt azért felírom magamnak, viszont adtál két gólpasszt. Mondjuk nekem nem baj, én még nem unom... aki igen, azt meg le***rom. Már csak az adó meg a Copa maradt idénre! GOAT 10

Neymar – Drága fiam, te gőzmozdonyt ettél? Hogy lehet ennyit futni? Meg ilyen gyorsan? A kilencvenedik percben? Meg a 113.-ban visszasprintelsz a saját tizenhatosodig, mintha tényleg érdekelne a dolog? Szerinted ez fair? Így demoralizálni meg terrorizálni az ellenfelet a mélynövésűvel meg a kopasz haveroddal? Jaa, hogy az volt a terv, hogy a BL döntőre csúcsformában leszel. Értem. Eridj, nyerjél Olimpiát otthon, zsugabubus. Itt egy tizes a nyárra. Előlegnek. 10