totelcamp

Amikor rátaláltam erre a posztra Barca Chief blogján, kissé szkeptikusan kezdtem olvasni. Megint egy "magyarázom a bizonyítványom" poszt. Remek! Aztán ahogy fogytak a sorok, úgy döbbentem rá, hogy a srác egy logikus magyarázattal próbál minket (újra) felrázni abból az álomból, ami már rég véget ért.

A Barca drukker a saját kívánságának legnagyobb ellenlábasa. Változásokat akarunk. Guardiola fociját akarjuk újra, egy lassacskán letűnő korszak alapjaira épülő még brutálisabb stílust. Pofátlan dominanciát, gólparádét. Újra a kapusunkat akarjuk magányosan látni a térfelünkön 90 percig. 100 gólos Messit akarunk. Ugyanakkor új dolgokat is akarunk, hisz a tiki-takát ugyebár mindenki ismeri már, unalmas. Direktebb focit akarunk, kontrajátékkal, de maradjon is nálunk a labda legalább 70 %-ban. Legyen új formáció. Legyen három védő. Inkább legyen öt! Legyen széljáték, és legyen magas középcsatár. Pedro Xavi játsszon. Xavi ne játsszon. Legyen Klopp az edző, és jöjjön Drogba! A vezetőség a hibás, legyen újra Laporta-éra. Legyen megint minden úgy, mint régen.. de azért ne legyen minden úgy, mint régen...

Busquets a napokban adott egy interjút, ahol ki merte jelenteni (a mocsok), hogy azt a játékot már sosem látjuk többé. Volt, aki felháborodott, volt, aki csak legyintett, s volt, aki csak némán bólogatott...

Bár az eredeti írás stílusa -, hogy finoman fogalmazzak, - eléggé ugrándozó, remélem sikerült elcsípni az esszenciáját és összerakni egy értelmes posztszerűséget belőle.

Időt és türelmet

Szörnyű nap volt, amikor Pep Guardiola elvállalta az FC Barcelona menedzseri posztját. Igen, természetesen túlzok. Elismerem. De még mielőtt le akarnátok lőni, olvassátok el, miért is mondom ezt:
Pep 2008-ban írta alá azt a bizonyos szerződést, és azt sugallta mindenkinek, hogy az edzők képesek rövid úton bármely csapatot megfelelően felkészíteni, és sikerre vezetni. (Ahogyan például Mourinho is tette ezt az Interrel.)
Pep "eljövetele" a csapatnak felejthetetlen éveket és megannyi sikert hozott, amiért mi Barca szurkolók sosem feledjük sem őt, sem az ezzel járó dicsőséget. De az élet megy tovább. Az FC Barcelona létezett Josep Guardiola előtt is, létezni fog Josep Guardiola után is, és az illúziónak, amit ő akaratlanul is normává alakított, ki kell törlődnie az emberek agyából. Pep volt az a bizonyos kivétel, amely erősíti a szabályt.

- Nekem erről senki sem szólt.. 

De mi is ez a szabály?
A szabály az, hogy az edzők nem vezethetnek sikerre egy csapatot már az első naptól kezdve, s ezt a nézetet mindegyikük vallja szerte a világon. Az edző nem tudja az elméleteken alapuló játékstílusát pillanatok alatt a pályára átültetni. Játékosai nem fogják megérteni csettintésre az összes részletet, így az átlag szurkoló szemében fogalmatlannak is tűnhet egyes időszakokban. Ezt nevezik csapatépítésnek az alapoktól, míg a saját képére nem formálja őket, egy kerek egészet alkotva belőle.
Luis Enrique pillanatnyi Barcája ennek a tökéletes példája.

- adottak a játékosok, akik vitathatatlanul részesei voltak a világtörténelem (egyik) legjobb csapatának, és bizonyos szempontból fejlődött a játékuk, egy másik szempontból viszont - valljuk meg - elkopott.

- adott jónéhány új játékos a nyári nagybevásárlás után

- adott egy új edző, akit bár nevezhetünk tapasztalatlannak, de bátran kijelenthetjük: a   Barca stílusát jól ismeri

- stílusok keveredése - Xavi és Busquets játéka merőben eltérő pl. Rakitic Sevillában megszokott játékstílusától

- új védelmi vonal, új kapusok. Egyszerűen még nem volt ideje kiforrni a "kémiának" köztük, s így a kommunikáció is nehézkesebb

Nézzünk néhány híresebb példát a nagyvilágból:

Diego Simeone

Cholo 2011 végén vette át a madridi csapat irányítását, amikor az Atletico még messze járt a "liga esélyese" címtől. Hosszú hónapok múltak el, és az Atleti egyszercsak Európa második legjobb csapata valamint Spanyolország bajnoka lett, megelőzve a két futballóriást, a Barcelonát és a Real Madridot. Simeonénak kétségkívül nem álltak olyan tehetségek a rendelkezésére, mint az előbb említett klubok edzőinek, de az egység és a játékosok közti kémia a ma ismert csapattá kovácsolta őket. Időbe telt, de eljutottak a csúcsra.

Jürgen Klopp

Klopp az első évben a hatodik helyre vezette csapatát, majd jött egy ötödik hely a következőben, mielőtt bajnoki serlegekhez és a BL döntőbe segítette volna klubját. "Őrült" Jürgennek nem álltak rendelkezésére sztárjátékosok, de az évek során sikerült a pályán valóra váltania nézeteit, amellyel visszatértek az elitbe. Játékosai FOKOZATOSAN tették magukévá az elveit, 2013-ra pedig a Borussia Dortmund egyike volt azoknak a csapatoknak, amelyek magukénak tudhatták a legszebb és legeffektívebb futballt Európában. Apropó, a német 2008-ban vette át a darazsak irányítását.

Mourinho - aki ugyan nem a tökéletes példája a csapategységnek, de - jó példája lehet az átalakulásnak:

A portugál Real Madridja tele volt tehetségekkel, sztárokkal mégis kapott egy ötöst Xaviéktól. Mourinhónak időre volt szüksége, hogy egy rendkívül erős gárdát építsen. Ez a csapat aztán eljutott addig, hogy végül már - mondhatni - simán legyőzte a Barcát a Nou Campban és megszerezte a bajnoki serleget. Az 5-0-tól idővel eljutottunk oda, hogy a Real Madriddal szemben teljesen ötlettelennek és tanácstalannak tűnt a Barca, szóval biztosan állíthatjuk, Mourinho tanult a hibáiból, és megdolgozott a sikerért.

A fent említett edzőkben volt néhány közös dolog:

- A kezdetekben taktikailag mindannyian eltörpültek riválisaikkal szemben.
- A játékosok nem működtek úgy a pályán, ahogyan edzőjük elvárta tőlük.
- Végül mindannyian sikerre vezették klubjaikat (így vagy úgy) 

Sportszakmailag a Barca edzőjének lenni a legnehezebb munka a világon. Te vagy az arc, amit a csapat szurkolói látnak amikor felébrednek az álmukból.

De mi a helyzet a játékosokkal? Adott ez a tévhit, hogy a játékosok automatikusan megtalálják a számukra tökéletes pozíciót és játékfelfogást a világ bármely csapatában. De – lévén tévhit – ez nem igaz.
A játékosnak be kell illeszkednie a környezetébe (lásd Neymar - szerk.), s itt most nem csak futball berkein belül kéretik értelmezni a kijelentést. Hogyan is feltételezhetnénk, hogy pl. Rakitic remekelni fog az első napoktól kezdve? Aki erre képes az rendkívül szerencsés játékos, de többségüknek ez nem adatik meg. Sokan találják szembe magukat nehézségekkel, amelyeken fokozatosan (néha egyénileg, néha csapatmunkával) kell felülkerekedniük. Hogyan is várhatnánk el a horváttól, hogy automatikusan tudja, Lionel Messi miként "működik"? Vagy hogyan is várhatnánk azt, hogy három ilyen fantasztikus támadó, mint Suarez, Messi és Neymar percek alatt összerázódjanak, miközben mindhárman máshogyan közelítik meg a játékot. És ITT a lényeg. Önmagában a tehetség hasztalan, ha nincs meg a megfelelő kommunikáció, a megfelelő összhang... az a bizonyos kémia.
Ezeknek a játékosoknak kommunikálniuk kell egymással, meg kell érteniük mit vár a másik, mire képes a társ, hova helyezkedjenek, mikor nyújtsanak segítséget, és hogyan.. Ezeknek a srácoknak ki kell fejleszteniük egyfajta telepatikus képességet egymás közt, amihez nem elég néhány hónap.
A játékosok közti telepátia egy utalás, amit én (Barca Chief) találtam ki (nem tudom létezik-e ilyesmi) arra, hogy egy szóval leírhassam azt, amikor a játékosok bámulatosan, már-már extrém módon egy hullámhosszon vannak. Példát akartok? Xavi és Iniesta. 

Melyik lábadra szereted kapni a labdát? Jó vagy a levegőben? Ha igen, számíthatok rád szorult játékhelyzetekben? Mennyire vagy gyors? Ha arra van szükség, hogy fizikailag vedd fel a párharcot a passzom miatt, képes leszel rá? Vagy ilyen helyzetekben ne játsszalak meg? Ezek és efféle kérdések hosszú listája definiálhat egy játékost és ezen keresztül egy egész csapatot.
A legnagyobb hiba a labdarúgókra sakkfiguraként tekinteni. Van tudatuk, vannak gondolataik (már akinek  - szerk). Alkalmazkodniuk kell a környezethez, a játékstílushoz, és más játékosokhoz, akiket nem ismertek korábban. Ez sosem megy egyik napról a másikra.
Íme hát, itt tartunk most. Új edző keze alatt új csapat formálódik új érkezők sokaságából, míg maguk a játékosok még mindig mélyen függenek az előző stílusaiktól.

Ez az írás nem Luis Enrique védelmére íródott, mert benne ugyanúgy megvan a bukás esélye, mint bárki másban. Az írás a világ összes edzőjének védelmére íródott, akik éppen átveszik egy csapat irányítását (különösképpen egy olyanét, amely épp mostanság ébredt fel Csipkerózsika álmából), és hamar egy kisebb visszaeséssel szembesül. Továbbá minden olyan játékos védelmére, akik nem tudtak varázsütésre beilleszkedni a csapatukba, a legelső naptól kezdve.

"Új játékosokat venni könnyű. Megtanítani őket az általunk elképzelt játékra, na az a dolog nehéz része." - Luis Van Gaal