totelcamp

Barcelona - Villarreal 3-2

Még véletlenül sem akarnám ezt a Villarrealt az Atléticóval egy lapon említeni, hiszen most egy valódi futballcsapatot láthattunk a pályán, de a mérkőzés kisértetiesen hasonlított a hétközi kupaderbire: mind az eredmény alakulása, mind a rengeteg miapicsa váratlan esemény erősíti a párhuzamot. Kezdődött azzal, hogy Neymar és Messi aktivitása mellett Suárez végre valahára - ha csak ideiglenes is, de - bevállalta a kulcstámadó szerepkört, így nem rúghattunk gólt már az első negyed óra után is könnyedén vezethettünk volna. Kicsit xavizok most, de a kapott találatig szinte tökéleteset játszottunk, épp csak az a fránya gól nem akart sikerülni - helyette a Villarreal malacolt egy isteneset. Megzuhatunk fejben, a támadások varázsütésre lelassultak, és már én is a félidőt jelző sípszót vártam, hogy rendezzem a gondolataim, amikor persze mi is lőttünk egy olyat, ami a játék képéből abszolút nem következett.

Így a szünet után újra a feltüzelt, koncentrált, pörgős Barca futhatott ki - de ezen a meccsen ez persze nem sokat ért. Adtunk egy gólt a Villarrealnak, ezúttal tényleg az abszolút semmiből. Itt már fel voltam készülve a legrosszabbra, az első kapott találat is rendesen visszavetett bennünket - helyette ezúttal öt perc alatt fordított a csapat, mint tizenegy megvadult spártai mentünk nekik azonnal. És akkor én balga már azt hittem, most jön a kivégzés, de ugye ez még mindig nem az az összecsapás volt, ahol bármi is normálisan működne: érthetetlenül visszaszorultunk, és végig izgulni kellett.

A meccs dinamikája, lélektana abszolút követhetetlen volt. Szerencsére a csapat útja nem az, külön-külön már a védelem és a támadósor is igazolta, hogy képes nehéz meccseket nyerni - ezúttal utóbbi tette oda magát inkább. Még egy kicsit összecsiszoljuk őket, aztán jó lesz ez.

Bocsi

Bravo (6) - Talán most először nem tetszett, amit művelt - nem a gólok miatt természetesen, hiszen egyikről sem tehetett. Elsősorban a lábbal elszórt hosszú labdákért venném elő, nem voltak egetrengetően rosszak, de szerintem túl sok volt belőlük, és a pontosságukkal is akadtak problémák. Másrészt a kevés feladata közül talán kiemelkedik a lesgól előtti szituáció, s megítélésem szerint akkor is rettentően bizonytalan volt, de úgy általában sem sugározta azt a higgadtságot, amit szokott.

Alvés (7) - Most értettem igazán meg, amit eddig is láttam, hogy probléma, de nem teljesen volt világos, honnan fakad. Általában a szélső támadók, akikkel Alvés tipikusan párharcokra kényszerül, a liga leggyorsabb, legjobban cselező emberei. A védekezést ellenük kivétel nélkül úgy oldják meg a csapatok, hogy "rádupláznak", vagyis a szélső bekk mögött valaki biztosít (vagy helyette támadja a labdást). Ez a segítő legtöbbször a megfelelő oldali középpályás szokott lenni, erre tegnap kismillió példát láttunk az ellenfélnél. Nos, nálunk ilyen ember ugye nincs. Messi ugyan magához képest óriásit melózik mostanában a védekezésben is, de a saját térfél közepénél hátrébb ritkán merészkedik. (Ez véletlenül sem szemrehányás akar lenni). Opciónak marad a belső védő (Piqué), a védekező középpályás (Busquets), vagy a még előrébb játszó középső középpályás (Rafinha/Rakitic). Ezek közül Piqué tolódása gyakorlatilag öngyilkosság lenne, hiszen ha nem sikerül blokkolni, akkor Mascherano és Alba marad benn a fejpárbajokra (tudjátok, ilyenkor szokott Jordi szélesen széttárt kezekkel hasra esni, és várni a sípszót). Marad Busquets és Rafinha, az ő szerepük viszont lényegében felcserélhető: az egyik kilép, a másik pedig a védelem előtti területet fedezi (a harmadik középpályással párban). A probléma akkor kezdődik, ha a középső középpályás elkésik a visszazárással. Ilyenkor Busquets rendre azt választja, hogy bízik benne, Alvés megnyeri a párbajt. Tegnap is párszor magára maradt, de alapjában jól oldotta meg a védekező feladatát, és mióta Messit visszakapta játszópajtásnak (mint a régi, szép időkben), azóta támadásban is sokkal hasznosabb. Még arra is maradt ereje, hogy a kapu mögötti bunkókat egyenként levadássza.

Piqué (6,5) - Murphy akkorát szólt, mint ide Barcelona, mert épp azon tűnödtem, mivel fogom megjutalmazni Geryt az értékelőben, az idén mutatott remek teljesítményéért, erre balfaszkodott egy (vagyis inkább kettő) óriásit, amiből aztán gólt kaptunk. Mindegy, azért a jutalmat megkapja, egyrészt mert az ominózus esettől eltekintve meglehetősen tanári volt, ráadásul ha nem hergeli fel a csapatot a bénaságával, lehet, hogy marad az 1-1... Meg aztán szülinapja is van, és a második bébi születése után egy darabig ő is csak az interneten fog látni ilyet.

Mascherano (6) - Nem frankó valami a kisfőnökkel, nem volt annyira széthullva, mint az Atléti ellen, de nekem most határozottan nem tetszett. Sután szabadít fel, a kapu előtt kacagva lefejelik, szokás szerint elkobászol a védelemből, de aztán ráadásul röhögve le is fordulnak róla, és még nem is szabálytalankodik - nem ehhez szoktunk tőle. Csak azért maradhatott a pályán végig, mert Busi még nála is gyatrább volt.

Alba (7) - Rengeteget volt játékban, Neymarral abálták a bal oldalt rendesen, de ezzel együtt a pontatlanság is sok volt a játékában - persze aztán az egyik felfutása csak gólt ért. Messivel lassan minden meccsen eladják a figurát, most épp nem sikerült.

Busquets (6) - Alig ért labdához (44), zéró szerelés, egy labdaszerzés, gyatra passzmutatók, hogy az egyéb (nem létező) kontribúciókat ne is említsük - statisztikai oldalról így fest. Aztán nézzük meg a góloknál mit művelt. Az elsőnél a kontráról lemaradt, szerencsére azt még kibekkeltük, de utána is teljes ütemkésésben követte az eseményeket (mondjuk Masche, Rafinha és Iniesta sem voltak épp a helyzet magaslatán). A másodiknál meg ugyan Piqué volt a főhülye, de Busquets se a sikeres cselre, se a beadásra nem jól helyezkedett - szerintem kb. ott kellett volna lennie, ahova Bravo zárt ki kényszerből. Ráadásul a futási lassúsága is többször látványosan kiütközött - a fenti két szituáción kívül is. Ezt okos helyezkedéssel általában kompenzálja, most ez nem minden esetben sikerült.

Rafinha (8,5) - Védekezésben én éreztem nála gondokat, ezekre már többször utaltam. De egyébként a korábban tapasztalt szeleburdisága helyett roppant érett játékot mutatott, külön figyelemre méltó - némileg visszás módon - a sárgája, jól olvasta a szituációt, és bátran vállalta a következményt. A mezőnymunka mellett a kapu előtt is meghatározó figura volt. Jár a buksisimi.

Iniesta (7) - Az első félidőben jól osztogatott, volt spiritusz és ötlet a játékában, de ez idővel egyre csökkent. Tetszik azért, hogy egyre gyakrabban robban ki belőle egy kis mágia - pláne, hogy a Suáreznek betömött zsuga azért kulcspillanatban jött.

Messi (8,5) - Most eltekintve mindentől, azt érzem, hogy iszonyatos erőfeszítéseket tesz azért, hogy túllépjen önmagán, illetve azon a sétálgatós, unott Messin, akit tavaly láthattunk. Néha azért most is elfeledkezik magáról és a taktikai fegyelemről, de többnyire visszazár, hajt a labdáért, próbál intenzív maradni. Így persze a zsenialitása is nagyobb teret kap, láthattuk tegnap is, hogy minden gólban nyakig benne volt, és dobott még vagy öt-hat igazi forintos zsugát is.

Suárez (7,5) - Szerintem ezek a rombusz alakú fülei az okai mindennek. Mármint a jónak is - mert most abból is kaptunk azért bőven. Hajrá Lajos, lesznek ott gólok is!

Neymar (7,5) -Többet volt játékban, mint Messi, de talán rajta látszott a legjobban, hogy az Atlético elleni duhajkodás azért kivett belőle fizikálisan. Elég sokszor meglógott (többnyire Messi labdáival), de egy picit most enerváltnak éreztem olykor, hiányzott az extra, ami a különbséget jelentheti. Még így is bőven dicsérhető, pláne hogy az tizenegyes volt.

Pedro a Pinával való találkozásra készül