totelcamp

Barcelona - Celta Vigo 0-1

Van egy ilyen gyerekkori élményem, hogy ráültem apu hasára, és adtam neki egy kicsike pofont. Visszakaptam egy picit nagyobbat. Nevettem, és adtam egy én is egy kicsit nagyobbat, és így tovább. Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy nem ez volt életem legsikeresebb akciója, a végén a földön landoltam - üvöltve. Egész mostanáig azt gondoltam, ez egy törvényszerű dolog volt, de a Celta most bebizonyította, hogy nem feltétlen.

A blogtalin szeptemberben ment "erről a meccsről" némi diskurzus, tehát hogy elbírjuk-e egyszerre a pályán ezt a három támadót. Én már akkor is azt mondtam, igazából nem érdekes, mennyit védekeznek, mert nincs az az ellenfél, aki felvállalja, hogy őrizet nélkül hagyja őket, még három a négy ellen is életveszélyesek lesznek, ha akad elég terület.

Most nem tudom, hogy akkor igazam volt-e... Egyrészt nem, mert a szupertrió hazai pályán varázsolt egy jó kövér nullát. Másrészt meg dehogynem, gyakorlatilag értékelhetetlen középpályás támogatással is legalább egy tucat ziccert dolgoztak ki - és puskáztak el, persze. Brutálisan erősnek tűnik ez a hármas, hiába a pocsék mérleg eddig.

Sajnos azonban a többi csapatrész miatt van okunk aggódni, korábbi kulcsemberek egész garmadája teljesít jóval az elvárható szint alatt, mindezt pedig tetézi, hogy egyelőre Luis Enrique is igen biztos kézzel nyúl mellé, ha épp kritikusra fordul a helyzet. A vészmadárkodáshoz még korán van, de mindenképp fontos hetek előtt állunk, jó lenne a lehető legrövidebb úton gatyába rázni a bandát - még akkor is ezt mondom, ha egyébként inkább az az érzésem, hogy azt a kivételes alkalmat láttuk tegnap, amikor a kispöcsös valahogy lepofozta fatert az ágyról.

Bravo (7) - Még mindig nem szoktam hozzá, hogy kijön a beadásra, felugrik, és lehúzza. Nem ejti ki, nem mutat be valami nindzsaszerű, hanyattesésből felpattanásos bírólerohanást, nem táncol vissza - csak kijön, és megfogja.

Alvés (5) - Az a baj vele, hogy nem csak támadásban pontatlan, hanem védekezésben is elképesztően puha. Ha épp nem ragad elöl, akkor is borzasztóan könnyen megforgatják, többnyire csak apró szabálytalanságok árán tud egy-egy támadást feltartóztatni, párharcait egyre nagyobb arányban bukja el. Egyedül a letámadást érzi még mindig nagyon, ott agresszivitása is jól kamatozik, és ebből még mindig sok labdát szerez. A gólban nyakig sáros volt, de én már szünetben csendes imát duruzsoltam, hogy hozzuk be a helyére Adrianót. Szerintem csak Lucho érti, miképpen maradhatott végig a pályán.

Mascherano (7) - Mindenféle focis játékokban van az tulajdonság, hogy "tackle", vagyis szerelés. Ez nagyjából azt jelenti, hogy mennyire ügyesen szedi el az illető az ellenféltől a labdát a földön. Na, ebben a kis Főnök kiemelkedően jó - ez eddig nem nagy újdonság. Az a baj, hogy a fentebb említett Alvésen kívül a többnyire az ellenfél előtt szimplán keresztbefekvő, majd hevesen reklamáló Piqué, de még talán Busquets is nemhogy nem igazán jól szerel, hanem egyenesen gyengén. Ezért kénytelen Masche a védelem centrumában helyezkedni, és a többiek szarját lapátolni. Törvényszerű persze, hogy a gól előtt őt fejelték le... Óriási munkát végez, és fejben is az egyik legerősebb pontunknak tűnik.

Mathieu (7) - Nem állíthatnók, hogy olvadozik tőle az ember, amikor akcióba lendül, de decens munkát végez, keveset hibázik, nem vállal felesleges kockázatot.

Jordi Alba (7) - Szokásához híven rengeteget futott, a komplett bal szárnyat bejátszotta, néhányszor sikerült is meglógnia - bár igazán precíz labdát csak egyszer kapott. A védekező feladatait is viszonylag jól abszolválta, fürgeségét pedig szokásosan ügyesen használta ki néhány egy az egy elleni szituáció megoldásánál.

Busquets (5,5) - Én már múlt hét végén sem voltam tőle annyira elájulva, mint a kolléga, most meg kifejezetten nagy kritikát kapott a cserével. Hiába az időnként meghúzott látványos-alázós cselei, a gól előtti kisasszonykodása sokkal jobban jellemzi a teljesítményét. Ha lenne két egészséges, normális középső védőnk, szerintem gyakran mehetne Piqué cimborája mellé ricázni a lelátóra.

Rakitic (7) - A középpályáról ő volt az egyedüli, aki szerintem megütötte az elvárt szintet, bár időnként talán egy kicsit indokolatlanul keveset vállalt és bátortalan volt. Sokatmondó adat a jobb oldalunk passzivitásáról, hogy míg a Xavi-Alvés pár összesen kb. 50 passzt szokott indítani egymás felé egy meccsen, addig ez a szám most Rakitic és Alvés között csupán 15 volt.

Rafinha (6) - Olyan testhezálló feladatnak tűnt ez neki, örültem is, hogy ő kapja meg a lehetőséget kezdőként, de sajnos csak a szürke ötven árnyalatát komponálta át labdarúgásra és rumbatökre. Különösen az volt fájó, hogy gyengén lépett be a támadásokba, alig-alig volt közvetlen ráhatása a játék alakulására, pedig az oldalán két eléggé aktív emberrel kombinálhatott volna.

Messi (6,5) - Sokat vállalt, a végére már kicsit rá is görcsölt, hogy neki itt most fel kell cipelni a labdát a hóna alatt a kapuig, és mindent egyedül meg kell oldania - de sajnos nem mutatott olyan egyéni formát, hogy erre képes legyen. A helyzeteit - köztük két ordító ziccert - tőle szokatlan módon rontotta el. A kapuhoz az idén megszokottnál közelebb játszott, de ennek nem feltétlen volt pozitív hozadéka, hiszen be nem talált, a szokásos tért ölelő passzai pedig egy relatíve tömör védelmi vonalon keresztül kígyóztak, így a fogadó fél sokszor inkább csak ígéretesnek tűnő helyzetben kapta, de nem volt igazán már terület befejezni az akciót. A pontrúgásai is inkább fejcsóválósak mostanában - és muszáj itt megjegyeznem azt is, hogy általánosan jól jellemezte a spanyol bíráskodás színvonalát, amikor az első szabija előtt a labda a tizenhatos vonalára rajzolt köríven csücsült, a spori pedig "kimérte" sorfalat. Bakker, annak a körvonalnak a sugara 9,15 méter, a középpontja meg a tizenegyespont, arra kellett volna ráilleszteni a sorfalat, nem két lépéssel elé állítani...

Suárez (6,5) - Visszalépked a labdákért, mutatja magát, vállalkozik, látszik rajta, hogy nem hétköznapi minőség. Mindazonáltal ezeket a cseleket lehet, hogy a világ legjobb bajnokságában kajálják, de ha itt hosszú távon próbálkozik velük, akkor előbb-utóbb közröhej tárgya lesz. A helyzetkihasználásával mindenesetre máris besimult a támadósorba - mondjuk nem feltétlen ezt kellett volna legelőször ellesnie. Azt olvasom mindenhol, hogy jobb lábas, ez az infó végképp furcsává teszi egy-két mozdulatát, például amikor hatalmas helyzetben akarta visszavenni balra.

Ezt is megfogta ez a szégyentelen! Látjátok?

Neymar (6,5) - A harmadik zsugabubus is egyedül megnyerhette volna nekünk a mérkőzést, bár mezőnyben talán a ő tette hozzá a legkevesebbet a támadók közül, cserébe volt vagy négy óriási helyzete, és akkor még a kapufa tetején landoló átlövését nem is számoltam. A végére felőrölte a rengeteg tüske, amit folyamatosan elszenvedett.

Xavi, Pedro (-) - Talán a meccs legnagyobb csalódása számomra a két csere volt. Xavi beállítása ilyen helyzetben többnyire értelmetlen, ez már százszor-ezerszer bizonyosságot nyert. Az égvilágon semmit nem tudott hozzátenni most sem a játékhoz. Pedróról közhelyesen jó véleménnyel vagyok - most be kell ismerjem, hogy volt két veszélyes mozzanata. De akkor is elkeserítő, hogy jelenleg ezt kínálja a padunk. Illetve az talán még szomorúbb, ha mégsem elsősorban a paddal van baj, hanem csak Lucho nem mert Robertóhoz, Munirhoz vagy Adrianóhoz nyúlni... Helyette jöttek a jól megszokott arcok - nem is mentünk velük semmire.

Ceterum censeo Pedro esse vendendum.