totelcamp

Scholes (a.k.a. ginger ninja) a napokban tett egy viszonylag nagy port kavaró nyilatkozatot, amiben meglehetősen élesen bírálta a jelen Manchesterét, speciálisan Lajosok Edzője Lajost (gyk. Enrique, Figo és van Gaal), illetve az egyesület csatárait, leginkább Szegény Ember Drogbája Falcaót és Egyszer Ágyús Mindig Ágyús Fabregast van Persiet. Mondjuk pont leszarom, hogy mit kínlódnak egymással a sajtóban a Vörös Ördögök, de Scholesy van akkora fociprofesszor és ember a szememben, hogy adjak a szavára, és most szólott egy különösen érdekeset, ami nekem nagyon megtetszett: "[...] Ahogy mindig is mondtam, a fociban csak annyira vagy jó, amennyire a két csatárod az, [...]"

Nyamármost ha ezt az alapvetést elfogadjuk, akkor szerintem mi örülhetünk. Mögöttünk van ugyebár egy tíz meccsre rúgó győzelmi széria (közte három atlétatrikóval!), ilyenre utoljára állítólag Guardiola alatt, a 2010-2011-es idényben voltunk képesek. Készítettem egy hevenyészett statisztikát erre a meccsdekádra vonatkozóan a csatáraink teljesítményéről: Messi 11 gól, 8 assziszt; Neymar 9 gól, 1 assziszt; Suárez 3 gól, 6 assziszt. A teljes igazsához még az is hozzátartozik, hogy az Elche elleni kupavisszavágón - érthető okokból - egyikük sem lépett pályára, és Suárez ráadásul még egy bajnokin is pihent. Most egy picit mindenki álljon meg az olvasással, és eméssze kicsit ezeket a számokat. Segítségképpen teszek nektek ide egy a továbbolvasástól elrettentő, nagy méretű Pedro képet.

Az uruguayi megítélésem szerint apró lépésekkel halad ugyan, de határozottan jó irányba (a nyolc meccsen három gól csak a Messi-Neymar-féle univerzumban számít gyenge mutatónak egyébként), és ha nem harapja ketté semmi a fejlődési görbéjét, akkor pont a szezon legfontosabb részére lesz topon. Erre szükségünk is lesz, mert kedvenc (kivéve tudjukki) exhibicionista brazil fenegyerekünk mintha fáradni látszana - persze ez remélhetőleg csak átmeneti állapot, de az tény, hogy újra egy kicsit mintha túl sok egyéb dologgal foglalkozna, ami nem feltétlen tesz jót a játékának.

Meg ugye ott van Messi, aki jelenlegi formájában tulajdonképpen egyedül kitesz egy Neymart és egy Suárezt. Továbbra is vallom, előzetesen nagyobb esélye volt annak, hogy Leo ideje szezonja óriási betli lesz, de persze nagyon örülök neki, hogy nem úgy alakult. Paradox dolog történik vele... Ugyebár az szinte mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy csökkenteni ildomos a szerepét a csapaton belül, kevesebb terhet tenni rá a pályán. Ennek érdekében a korábbi irányvonallal ellentétben olyan játékosokat kapott maga mellé, akik már nem csak az ő keze alá játszanak, mint tette azt Pedro, Villa és Alexis vagy három éven keresztül, hanem több egyéni akciót vállalnak. Az ellentmondás abban feszül, hogy a törekvés eléggé besült, hiszen Messi továbbra is ugyanúgy "viszi a prímet", másrészt viszont nagyon is bejött, mert Leo mégis látványosan kivirágzott. Nem tudom az okát, talán senki sem tudja... Lehet, hogy egyébként is megtörtént volna, és csak rajta múlt, vagy az új játékosok beillesztéséhez szükséges szerkezeti átalakítás fölöttébb kellemes mellékterméke az ihletett játék. A legvalószínűbb persze, hogy Suárezzel meg Neymarral könnyebb együtt játszani, mint a korábbi társakkal...

Szóval egyelőre szépen fest ennek a Tridentének a jövője (s azt csak igazán halkan, zárójelben jegyzem meg, hogy egyetlen igazán odabaszós támadótriónk se tudott tartósan, mondjuk egy évnél tovább a csúcson maradni). Mindenesetre Scholes szavait nem szabad félreértelmezni: ahhoz, hogy a csatárok alkothassanak, egyáltalán nem lényegtelen, kik játszanak mögöttük - és persze a mindenkori ellenfél sem mindegy...

Utóbbiról csak röviden és arrogánsan: a Levantében akad néhány ismerősen csengő név (különösen a Wiganből frissen hazacsábított Ramisra hívnám fel a figyelmet, aki nagy szolgálatokat tett nekem virtuális menedzseri karriereim során), és a legutóbbi fordulóban győzni tudtak. Mindenezek ellenére nyilvánvalóan tré formában vannak, idegenben különösen pocsékok, és azt hiszem kijelenthető, igazából azon fog múlni a dolog, a Barca milyen napot fog ki.

Visszatérve a "háttércsapatra": Lucho bár az előbb taglalt támadótriót igyekszik sokat együtt játszani, azért most semmiképp nem lenne meglepő, ha Neymar helyett Pedro neve tűnne fel a kezdőben. A középpályára minden bizonnyal visszatérhet Busqeuts és Rakitic, de azt nehéz megjósolni, hogy a szokásosnál picit hosszab pihenő előtt Xavi vagy Rafinha kap lehetőséget (Iniesta beteg kicsit, nem valószínű, hogy játszani fog). A kapuban természetesen Bravo fog állni.

A védelem talán a legmacerásabb ügy. Először is itt van Alvés eltiltása. Úgy általában is a jobb hátvéd posztja okozza talán jelenleg a legnagyobb fejfájást Luis Enriquének Dani lejáró szerződése okán. Hogy mekkora a katyvasz, mi sem jelzi jobban, mint a mostani helyzet, hiszen igazából mindenki érzi: nincs természetes helyettese. Az előjelek alapján én azt mondom Adriano fogja pótolni - a Montoya - Müller Douglas párost meg már lényegében csak dísznek tartjuk (pedig egyik sem túl dekoratív). Ez oké, de mi lészen ősszel? Középen Piqué csak maradjon (rengeteg jó Shakira gif van még), mellette pedig jöhet Matyi vagy még inkább Bartra. Mascherano játéka nekem mostanság - a többséggel ellentétben - nem tetszik, így hadd pihenjen csak egyet.

Guardiola még az elején emlegetett győzelmi rekordja valójában "csupán" tizenegy meccsre rúgott, így akár most be is foghatjuk a nagy elődőt. (Érdekes módon nem ez a klubrekord, hanem Rijkaardék nyomtak egyszer 18(!)-t.) Nehéz lenne mást írni zárásként, mint hogy ez nem csupán egy szép lehetőség, hanem egy kötelező házi feladat.

Spanyol bajnokság, 23. forduló
Barcelona - Levante
17 óra, TV: Sport1

A várható kezdő: Bravo, Adriano (Montoya), Piqué, Bartra (Masscherano), Alba, Rakitic, Busquets, Rafinha (Xavi), Messi, Suárez, Pedro