totelcamp

Ha nem olvasom vigvik beharangját, őszintén mondom, nem tudtam volna arról, mennyivel esélyesebb volt előzetesen a Madrid nálunk. Arra szokás szerint fel voltam készülve, hogy a meccs esélyei kiegyenlítettek, különösebb elvárásaim se voltak önmagunk felé, tekintve, hogy (át)alakulóban vagyunk, és a szezon első komolyabb erőpróbáját már korábban elbuktuk, a PSG ellen.

Ugyanakkor azt is tudtam, hogy ez a párharc jó ideje apróságokon múlt/múlik/múlhat, mert még akkor is igaz volt ez, amikor érezhetően és jellemzően mi domináltuk azt. Az utóbbi évekből gyakorlatilag az 5-0-t tartom az egyetlen olyan meccsnek, ami minden szempontból egyértelmű volt, még a 2-6-ban is voltak momentumok, amiknek köszönhetően könnyen alakulhattak volna másképp is az események. Nem beszélve a többiről, amik eredményeikben se voltak lehengerlően egyértelműek.

Sok egyéb körülmény mellett a párharc már évek óta fejben dől el és ez – érzésem szerint – a tegnap estére is igaz lett. Jól kezdtünk, okosan, higgadtan játszottuk azt, amiben jók vagyunk, aztán vagy visszaálltunk, vagy a Real erőltette ránk az akaratát, és újfent kiderült, hogy vagy mi irányítunk, vagy menthetetlenül elveszítjük a fonalat. Legrosszabb esetben pedig elveszítjük az önbizalmunkat, és/vagy a hitünket is.

Évek óta beszélgetünk a Barça identitásáról, a játékfilozófiájáról, és arról is, hogy mindez nem lehet folyamatosan sikeres és/vagy eredményes, tehát változtatni kell. Ugyanakkor eljönnek a tegnap estéhez hasonló meccsek, amikor kiderül, hogy a felállt védekezéshez egyáltalán nem értünk, így hiába akarunk önmagunkat meghazudtolva óvatosabban játszani, az sem segít elkerülni a bekapott gólokat. Persze, hogy a Real ellen okos gondolatnak tűnt stabilitásra játszani a vezetés birtokában, azonban azt is láthattuk, hogyan veszítjük el a saját játékunkkal együtt az esélyt is a győzelemre.

A biztonsági játékunkkal együtt elvesztettük a kontrollt a meccs felett, a játékosaink pedig nem ebben a típusú védekező játékban élték az elmúlt éveiket, így értelemszerűen nem is értenek hozzá. Törvényszerűen hibáznak, mégpedig sokat, ha kirángatják őket a komfortzónájukból. Ahogy a Madrid ráébredt arra, hogy a vezetésünk ellenére sem vagyunk nagyon félelmetesek, felhagytunk a letámadással, és közben sorozatosan elvesztettük a labdákat és a területeket is. De legfőképp az irányítást, ezzel együtt az eseményekre való ráhatást.

Kevés olyan pont/pillanat volt/van a tegnap estében, ami alapján azt gondolhatnám, ne lenne egyértelmű a Madrid sikere. Ez a meccs nem az volt, ahol jelentős számban okot találhatnánk a „mi lett volna, ha…” felemlegetésére, mert az ellenfél elég egyértelműen jobb volt nálunk. A gratuláció őszintén kijár nekik, de egyébként is, mert a sportszerűség azt diktálja!

Nem éreztem a közhangulatból, de ha bárki is gondolná, baj márpedig itt nincs! Még nem vesztettünk el semmit, csupán egy meccset a sok közül. Bőven van időnk változni, bőven van időnk fejlődni, a csapatnak egységként és egyénenként is (ki)alakulni. Semmilyen trófeát nem vesztettek el még októberben, azokat megnyerni a szezon utolsó hónapjaiban szokás.

Egyéni értékelő:

Bravo – három kapott gólnál se ritka eset, hogy a kapus nem lesz hibáztatható a végeredményben. Én legalábbis nem látok okot arra, hogy bűnbakként nevezzem meg - 7

Alves – a helyzet változatlan. Szokása alapvetően jól levédekezni CR-t, mégis bajba kerültünk mögötte, Ramos-t pedig valamiért Barça játékosnak nézte, mert folyton neki dobálta a beadásokat. Nagyon is jó ötletnek tartottam, hogy kezdetben visszavontabban játszott, ráadásul működött is a meglepetés, kétgólos hátrányban pedig már csak azt játszotta, ami szokott. És az eredménye is ugyanaz lett: mivel ezúttal nem jutott el az aznapi tizenhatodik beadásig, hasznára se tudott lenni a támadásoknak - 6

Piqué – a helyzet hasonló a kapuséhoz: hiába a három kapott gól, ha ennél érezhetően több alkalommal sikerült utolsó emberként hatékonyan közbelépni. Sőt, ezúttal még a versenyfutást is meglepően jól bírta, pedig a végén már kaptuk a kontrákat szép számmal. Azt nem tudom eldönteni, mennyire volt szándékos a kezezése (nehéz is akkor, amikor egy játékos esés közben cselekszi ezt), mindenesetre pontlevonás jár érte - 7

Mascherano – továbbra is csak ámulok, valamint bámulok azon, amit tőle láthatunk idén (is). Továbbra is tartom, hogy vele együtt Puyol szellem(iség)e köztünk van a pályán (is), a harcosság, a végsőkig tartó küzdelem minden szükséges kellékével. Szintén nem látok okot arra, hogy negatívan értékeljem, szintén azt gondolom, inkább domináltak a hasznos beavatkozásai, nem pedig az esetleges hibái - 8

Mathieu – lesz majd negatívum is az edző felé irányozva, viszont Mathieu játékát Luis Enriquének tulajdonítom és nagyon is jónak tartottam. Kezdetben. Határozottan sikerült meglepnünk a Realt azzal, hogy az ő oldala volt aktívabb, nem pedig Alvesé, de azzal is, hogy bátran vállalkozott egyéni megmozdulásokra és ezek jó százalékkal be is jöttek. Nagyon is jelentős szerepe volt abban, hogy Neymar kedvére játszhatott az elején és abban is, hogy megzavarja az ellen védelmét nem egyszer. Aztán jöttek a hibák is, de nem egy viszonylag új ember lesz, akit megszólok azért, mert nem volt képes a csapat szétesése ellenére is tartani a lelket a többiekben - 7

Busquets – nagyon ott volt, nagyon jó volt, nagyon melós volt, nagyon odatevős volt, pedig borzasztóan magára hagyták az ellenfél színvonalához képest! Nálam ő a meccs legjobbja a mieink közül - 8

Xavi – mondjuk ki: Luis Enrique ezt benézte, de mocsokul! Persze volt abban ráció, hogy egy ilyen kiemelt meccsen és idegenben komoly szempont lehet a rutin, a gond csak az, hogy Rakitic se rutintalan a spanyol mezőnyben. A legnagyobb bajom, hogy a szezon kezdete óta próbálunk felépíteni egy játékrendszer, ami éppen a horvát erősségeire támaszkodik, aztán most meg egyik pillanatról a másikra mégis letettünk róla, hogy visszatérjünk egy korábban megszokott elképzeléshez. Fejben-testben borzalmasan lassú, körülményes, az ellenfelek lényegében évek óta nulla erőfeszítést tesznek arra, hogy őt kivonják a játékból, ez pedig mindent el is mond arról, mennyire érzik veszélyesnek - , de akár meghatározónak -, testközelből. És ezúttal is sikerült neki gyakorlatilag nulla hatással lenni a csapatra. Illetve: ismét bebizonyosodott, hogy védekezésben töredékét nem képes a középpályának adni, mint amit Rakitic produkál meccsről-meccsre. Már pedig ide most éppen az kellett volna, ha már a feltolt letámadásunk az idő előrehaladtával a nullával lett egyenértékű – 4

Iniesta – egy ideje már gyanús, számomra most vált bizonyossá, hogy Andrés pocsékul érzi magát az idei szerepkörében. Persze már tavaly se kápráztatott el minket a játékával, most azonban már a helyét se találja, ezzel pedig az évek óta megszokott produkcióra még kevésbé képes. Xavihoz hasonlóan nagyon leromlott védekezésben, az utóbbi néhány hétben látottak után már meg se lepődök a – tőle eddig szokatlan – rengeteg taktikai (vagy egyáltalán) szabálytalanságán. Ideje szembenézni a ténnyel: a futballtörténelem egyik legjobb középpályás párosa a múlté, eljött az idő alább adnunk az elvárásainkat velük szemben. Viszont kérdés, hogy meddig lehetünk elégedettek a múlt szép emlékeinek felidézgetéseivel? – 4

Suárez – nyilván nem rajta fogom elverni a port, de különösebb okom sincs rá. Az nagyon határozottan átjött, hogy még egyáltalán nem illeszkedett a csapatba, nem egyszer érezhető volt, mennyire nem találja a társat, a figurát. Ugyanakkor – és ennek ellenére – máris a támadósor egyik – ha nem a – legjobbja volt. Emiatt pedig maximális elismerés illeti - 7

Messi – őszintén kíváncsi lennék arra, mi volt az előzetes elképzelés vele kapcsolatban, mert én se koncepciót, se szándékot nem láttam semmire – 4

Neymar – nagyon is lett volna ráció abban, hogy kiszórják róla Carvajalt, más kérdés, hogy ezzel a bíráskodással eltartott volna másnap estig. Ő volt az, aki sorban nyerte a párharcait a meccs elején, de végül a csapattal együtt ő is menthetetlenül eltűnt. De legalább méltatlankodott, amikor – szokás szerint gyakran – felrugdosták, ebből sejtem, hogy az akarással nem volt gond – 7

Rakitic - talán más lehetett volna, ha az elejétől fenn van. Nagyon kellett volna a védőmunkája és a(z esetleges) távoli lövései

Pedro - ...

S. Roberto - a bíztató jelek nem egyenlőek azzal, hogy képes legyen érdemben hatással lenni egy (ilyen) meccsre