totelcamp

"Középcsapat" ellen kezdeni mindig zsákbamacska. Nagy még ilyenkor a mellény, nagy a tűz a játékosokban, bizonyítani akarják ország-világ előtt, hogy ők márpedig itt és most megmutatják, hogyan kell szétverni akárki pofáját, akár egy strandpapuccsal is... Na a Betis pontosan ilyen lesz.

Tovább folytatódik az idegtépő versenyfutás a bajnoki aranyért. Az olasz és a francia bajnok személye már ismert, de Németországban és Angliában sem vár már senki meglepetést, amellett hogy a Leicester elsősége egyébként nyilván hatalmas bravúr. Spanyolországban viszont egymás sarkát tapossa a három nagy, arra várva, hogy valamelyik hibázzon az utolsó találkozók valamelyikén. Ebből a szempontból Luis Enrique csapata némi előnyben van, ugyanis az egymás elleni eredmények szempontjából ők a legjobbak, a Ligában pedig ez dönt pontegyenlőség esetén. De hogy ilyeneken gondolkozni lehessen, először össze kell kaparni a Villamarínból a három pontot.

Nagyon szépen a kezem alá játszott a sors ezzel a tegnapi meccsel, akár jó is kisülhetett volna belőle, de amint mostanában érezhettétek, kicsit megrogytunk, vagy talán jobb lenne úgy fogalmazni, hogy én rogytam meg, plusz john már jó ideje csak a facebookot gondozza. Évzáró gondolatok és rövid meccselemzés hajtás után.

Teljesen őszinte meglepettség ült ki az arcomra, amikor tegnap olvastam vigvik üzenetét a levlistán: tudja vinni a Betis elleni értékelőt. Már persze nem az a meglepő, hogy írni fog, hanem hogy a két ünnep közt spanyol bajnokikat rendeznek. Nem tudom, mikor volt példa erre utóljára, én nem is igazán emlékszek ilyenre. Nyilván az Eb miatt - gondoltam, de aztán gyorsan átpörgettem a legutóbbi nagy válogatott tornák előtti naptárakat, és kiderült, hogy a 2011/2012-es szezonban konkrétan december 18-án becsukták a boltot, és csak január 7-én folytatódott a bajnokság. Jobban örültem volna, ha most is több pihenő jut a játékosoknak, mert ha valaki ellen kiemelkedően fontos a megfelelő fizikai állapot, az a Betis.