totelcamp

Tovább folytatódik az idegtépő versenyfutás a bajnoki aranyért. Az olasz és a francia bajnok személye már ismert, de Németországban és Angliában sem vár már senki meglepetést, amellett hogy a Leicester elsősége egyébként nyilván hatalmas bravúr. Spanyolországban viszont egymás sarkát tapossa a három nagy, arra várva, hogy valamelyik hibázzon az utolsó találkozók valamelyikén. Ebből a szempontból Luis Enrique csapata némi előnyben van, ugyanis az egymás elleni eredmények szempontjából ők a legjobbak, a Ligában pedig ez dönt pontegyenlőség esetén. De hogy ilyeneken gondolkozni lehessen, először össze kell kaparni a Villamarínból a három pontot.

A spanyol bajnokság történetének legutóbbi évtizedében három nagyon szoros végjáték is volt, és mindben érdekeltek voltunk. Számomra messze a legfájóbb a 2006/2007-es szezon zárása volt, ahol nem mellesleg pont a Betis és az Espanyol ellen sikerült tökönszúrni magunkat. Mindkétszer előnyről buktunk pontokat, előbb Rafael Sobis 89. percben lőtt gólja miatt ért utól a Real, majd a 37. fordulóban jött az igazi rémálom. Messi duplájával 2–1 a Barcának, miközben Milito szintén kettővel válaszolt van Nistelrooy góljára, így sokáig úgy nézett ki, három pontra nő a különbség a Real Madridhoz képest. Idegesen kapcsolgattam a két meccs között, aztán elérkezett az a rész, amitől még ma is görcsbe rándul a gyomrom. Van Nistelrooy egyenlít Zaragozában, Tamudo pedig gyakorlatilag másodpercekkel később ugyanígy tesz a derbin, mindezt percekkel a lefújás előtt. Bármelyik forgatókönyv bejöhetett volna, a kettőnek egyszerre nem szabadott volna semmilyen körülmények között megtörténnie. Így viszont mind a két mérkőzés döntetlen lett, maradt a pontegyenlőség. Hiába vertük az utolsó fordulóban a Nasticot, hiszen a Real végül bedarálta a Mallorcát, és az egymás elleni eredmények miatt a két 78 pontos csapat közül a fővárosiak örülhettek.

Gondoltam öntök egy kis sót a nyílt sebre

Pep második éve már kevésbé élénken él bennem, pedig brutális mennyiségű, 99 ponttal lett bajnok a csapat. A Reallal akkor is fej-fej mellett haladtunk, a Sevillát és a Villarrealt is idegenben kellett legyőzni az utolsó fordulókban. A legutolsóban aztán elfogyott CR-ék hite és ikszeltek, bár mivel az El Clásicókon oda-vissza kikaptak, mindegy volt mit játszanak, mert Messiéknek nem jelentett akadályt a Valladolid a Camp Nouban. Tata Martino egyetlen szezonja pedig még nem volt olyan rég, mindenki emlékezhet, hogy tavasszal folyamatosan esett vissza a teljesítmény, bár a hajrában mindhárom esélyes dobálta a pontokat. A szezon utolsó bajnokija végül egy egymeccses döntő lett, ahol muszáj lett volna győznünk, de Simeone kihúzta egy döntetlennel, ezzel megkoronázva az évüket.

Három alkalomból eddig egyszer örülhettünk, úgyhogy éppen itt az ideje, hogy a harminchárom százalékos mutatónkat ötvenre tornásszuk. A körülmények ideálisak, nem is emlékszem mikor készülhettünk legutóbb egy teljes hetet egy párharcra. Mathieu, Sandro és Vermaelen még sérült, bár a francia már csak ma nem hadra fogható. Rajta kívül Masip, Douglas és Adriano maradt ki, szóval komoly hiányzó nincs. A Betist nem igazán fenyegeti a kiesés, bár a városi derbit múlthéten elvesztették, így biztosan akarnak majd bizonyítani a szurkolóiknak. Mondanám, hogy a legutóbbi két mérkőzés alapján bizakodhatunk, de ilyenkor felrémlik a Valencia, akik ellen minden kimaradt, tehát inkább csak reménykedhetünk, hogy a pihenés megtette a hatását, és a motiváltság mellett koncentrált és éles lesz a csapat.

Várható kezdők:

Adan - Molinero - Pezella - Westermann - Montoya - N'Diaye - Petros - Mosunda - Joaquín - Ceballos - Rubén Castro

Bravo - Alves - Piqué - Mascherano - Alba - Busquets - Rakitic - Iniesta - Neymar - Messi - Suárez

TV: 20.30, Sport2