totelcamp

Dani Alves a hintaszékében ringatózik előre-hátra, csibészes mosollyal az arcán. "Képzeld el, mi lett volna, ha tényleg jó vagyok?” - mondja. Elképzeltem! Ha tényleg jó játékos lett volna, akkor több La Liga meccset játszik, mint bármelyik külföldi játékos az elmúlt tíz évben, és több gólpasszt is ad... Kivéve persze Messit. Beválogatták volna a FIFA Pro csapatába egymás után ötször, vagy annyi kupát nyer, hogy már nem is képes fejben tartani mindegyiket... Ha Dani Alves tényleg jó lett volna, nyert volna öt bajnokságot, négy spanyol kupát, három Bajnokok Ligáját, három klubvilágbajnokságot és két UEFA kupát. Vagy.. várjunk csak!?

Szóval a "Dani Alves mennyi kupát nyert?", csak a második kérdés volt. Az első - ha igazán kíváncsi vagy – a „Ki a világ legjobb jobb bekkje?” volt. A válasz pedig - ha erre is kíváncsi vagy - "Cafú!" A második kérdésnél azonban elbizonytalanodott. "Huszon.. hm, harminc? Harminc trófea." Nos, ez vitatható... ahogyan Alves egész lénye, személyisége is az.

Vitatható, mert van valami más, valami különleges Dani Alvesben. Lehet, hogy a játékstílusa az. Vagy az átlagtól eltérő öltözködése. Az interjú alatt MC Hammer stílusú buggyos mackónadrágban ült, ami vasszegecsekkel volt feldíszítve. Fekete póló és egy pulóver a dereka köré tekerve. Már-már kiábrándítóan normális, legalábbis önmagához képest. Lehet, hogy a bolondos viselkedése, az éneklés, a csibészség, vagy a szókimondó viselkedése teszi Alvest azzá, aki és ami. Valami, amivel megnyeri magának az embereket, vagy épp ellenkezőleg kiborítja őket. Egy biztos, valamilyen reakciót biztosan kivált az emberekből.

35 millióért érkezett 2008-ban Guardiola kérésére

Lehet, hogy a beszédstílusa mindennek az oka. Alves ugyanis úgy beszél, ahogyan játszik is. Gyorsan, nyíltan, kissé kaotikusan, a gondolatai pedig láthatóan össze-vissza csaponganak. De a felszín alatt van egyfajta alapvető elhivatottság és komolyság is. Mindenre figyel. Vele beszélgetni egy rendkívül élvezetes utazás, amire elvisz magával. Sokat mesél, de nem a levegőbe. Az a harminc kupa jó kiinduló pont a beszélgetéshez, még akkor is, ha csak a jó Isten tudja, hol fogunk kilyukadni a végén. Szóval essünk neki: "A harminc az sok, de ezzel a Barcával bárki képes lenne érmeket nyerni, nem?"

"Lehet. Lehet, hogy könnyű érmeket nyerni a Barcával. Amit azonban igazán nehéz, megragadni hosszú távon a csapatban. "

Alves tudja, hogy az elvárások sohasem csökkennek. Minden egyes szezonban van valaki, aki már látni sem akarja, mégis itt volt nyolc év elteltével is. Pedig nagyon úgy tűnt, hogy a 2014/2015-ös szezon az utolsó lesz Dani számára a Barcánál. Formán kívül játszott, és bár májusra már nagyszerűen ment a játék, még mindig nem akarták meghosszabbítani a szerződését. Az egyezkedések a csapattal pedig gyanúsan nagy nyilvánosságot kaptak, és gyakran szakadtak meg.

Voltak persze beszélgetések más kérőkkel, és vádaskodások is, hogy nem mutat érdeklődést, hogy önző és nem profihoz méltó a viselkedése. Néhányan azonban marasztalták és harcoltak érte, mint például a csapattársai és Luis Enrique. Messi is csak annyit mondott: "Nehéz lenne még egy olyat találni, mint ő."

A Copa del Rey döntője előtti sajtótájékoztatón szó szerint azt énekelgette: "Itt az ideje menni, viszlát!" De két héttel később, miután véget ért a szezon, a Barcelona meghosszabbította a szerződését.

Tették mindezt szinte saját akaratuk ellenére, de jó okkal: Messinek igaza volt. Egész szezonban kételkedtek, de Alves három újabb éremmel zárt, oroszlánrészt vállalva a végső győzelmekben. Még a friss villámlábú nyári igazolás, Aleix Vidal sem tudta kiszorítani a kezdőből.

"Ha választanom kellene, melyik érem a kedvencem, azt mondanám, a legutóbbi, mert olyan sok ember kételkedett bennem. Voltak, akik leírtak, volt, aki azt mondta, a Barcának el kellene adnia, semmi keresnivalóm itt. Megbántaniuk nem sikerült, de idegesített a dolog, mert imádom a munkámat. A labdarúgás az életem, a labdarúgásért élek, a csapatomért, a csapattársaimért. Ha csak magamra gondolnék, mi hasznom lenne? Nem akarom, hogy rólam szóljanak a dolgok.. én, én, én.. mi értelme ennek, ha semmit sem nyerünk?"  

Volt ebben a válaszban valami érdekfeszítő, ami szemben állt a könnyedségével és semmiképp nem nevezhető felszínesnek. Alves könnyelműnek tűnhet, akár együgyűnek is, de biztosan állíthatom, nem az. Megeshet, hogy nem mindig kedveskedő, de az biztos, hogy csapatjátékos, aki mindent megtesz a csapattársaiért. A figyelem persze sokkal inkább a hibáira terelődhet - legalábbis ő így gondolja -, de Dani nyertes típus. És amikor a vádaskodáshoz érünk, amiben gyakran saját csapatának szurkolói is az élen járnak, arra is megvan a válasza.

A sok gólpassz mind szép és jó, ahogyan a rekordszámú labdaérintés egy meccsen is - amit sikerült felállítania a legutóbbi BL győztes szezonban - de Dani Alves elsősorban védő, Dani Alves pedig nem tud védekezni - még akkor sem, ha mindenkinél több szerelése volt abban a szezonban. Vagy valami ilyesmivel érvelnek. Alves visszakérdez: "Mit jelent pontosan: védekezni?"

Az "elmúlt 20 év legjobbja" ellen

"Mi jelent az, hogy védekezni?" - folytatja. "Hogy soha senki nem cselez vagy támad? A rohadt életbe, a foci dögunalmas lenne, nem? Felkészülhetsz te csakis a védekezésre, de az ellenfeled ugyanúgy kicselezhet... Mit gondolsz, te vagy az egyetlen gyors játékos? Ha védekezel, akkor nem támadsz? Ha támadsz, nem védekezel? Mi a foci lényege? A győzelem. És ahhoz, hogy győzz, gólokat kell lőnöd. A győztes nem csak az a csapat lehet, amelyik fantasztikusan védekezik.. hiába védekezel tökéletesen, ha nem szerzel gólt... értelmetlen az egész."

A filozófiája egybecseng a Barcáéval, és azzal, amit a Sevillánál is nagyszerűen képviselt. Arra, amikor a piros-fehér éveiben Joaquin Caparrós megpróbálta visszahúzni őt a védősorba, - majd később belátta, hogy jobb, ha nem teszi, - így emlékszik vissza: "A szélső védő nem mehetett a félpályánál feljebb. Megkérdeztem, miért nem? A labdarúgás védekezés és támadás, védekezés és támadás.. vagy támadás és védekezés, támadás és védekezés. A labdarúgásnak nincsenek határai, vagy szabályai. Caparrós középpályásra változtatta a pozíciómat, amíg rá nem jött, egyaránt el tudom látni mindkét feladatot."

"Ha azt teszed, amit mindenki más, akkor olyan leszel, mint mindenki más. Én nem akartam csak egy játékos lenni a sok közül. Aztán leigazolt a Barca. Amikor leigazolsz egy játékost, tudod, hogy miféle kvalitásai vannak, és persze a hátrányaival is tisztában vagy. Nem tud védekezni? Minden dolgot mikroszkóppal vizsgálunk, hogy végre valamilyen hibát találhassunk. Amikor Claudio Bravo megkapja a legkevesebb gólt kapó kapusnak járó díjat, az részben az én elismerésem is. Egy kicsi része, de az enyém is."

"Vagy nézd meg a díjátadó-gálákat. Messinek öt aranylabdája van. Nekem öt FIFA Pro legjobb tizenegy díjam. Mindig azt mondom neki: „Hé, ahányszor odamegyek, te nyersz." [nevet]

"Az a sok-sok kritika elgondolkodtat."- folytatja. Ehhez a témához gyakran visszatér: a nagyító, kritikák, gondolatok. Szóval rákérdeztem, mit gondol a kritikákról. "Azt gondolom - válaszolta - a rohadt életbe is, nem tudok védekezni, nem tudok támadni, nem tudok beadni, mégis itt vagyok kilenc éve. Képzeld el, mi lenne, ha tényleg jó lennék! Én lennék a Szentlélek. Maga az Isten!"

"Írj egy listát azokról a játékosokról, akik itt játszottak. Aztán írd oda mindannyiuk mellé, hány évig. Ennyire egyszerű. Játékosok jönnek-mennek. Ez nem jelenti azt, hogy rosszak. Vadállatok, de a Barcában nem elég, ha vadállat jó vagy. Minden hibámmal együtt, én vagyok az a külföldi játékos, aki a második legtöbb mérkőzést játszotta itt le. Csak Leónak van több. Azt hiszem, ha ennyi meccsen pályára léphettem, akkor nem csak hibáim vannak… tudnom is kell valamit. De az emberek erről bezzeg nem beszélnek. Tudom, a többség nem kedvel engem, de..."

Álljunk csak meg! Ez elég erős kifejezés. A többség? Tényleg? "Na jó, lehet, hogy nem a többség, de rengeteg ember, az tuti. De állok elébe. Dicséretek? Mindenki szereti, ha dicsérik. De a rossz dolgok? A reakciók mindent elárulnak. Engem folyamatosan nagyító alatt tartanak. Csakhogy elfelejtik, nagyító alatt az ember jó tulajdonságai is megnőnek..."

Alves ekkor megmutatja finomabb oldalát is: "Látod? Tökös fickó vagyok!"

"Egy nap, majd ha visszanézek, azt fogom gondolni: Én tényleg más labdarúgó voltam. Az emberek azt hiszik, őrült vagyok, mert ki merek jelenteni őrültnek hangzó dolgokat. De nem, nem őrültségek. Sokat gondolkodom rajtuk. Amikor a dolgok megtörténnek, én készen állok. Megyek tovább.”

Állítólag már 6 évesen az aláírását gyakorolta

Mész tovább? A tények inkább az ellenkezőjét bizonyítják, a kritikák nem pattannak le csak úgy rólad.

"Igaz." - ismeri be. Akkor nem csak ignorálod ezeket a kritikákat? Az emberek, akik azt hiszik, letojod az egészet, nekik nincs igazuk?

„Neeeem... félreérted. Próbálok javulni, fejlődni. Az emberek nem hiszik el, pedig tényleg így van. Erre használom a kritikákat. Mi lenne belőlem nélkülük? Ha az emberek csak dicsérnének, attól csak gyengülnék, ellustulnék. Néhányukon csak nevetek, de van, amit megjegyzek. Azt gondolhatod, a kritikák értelmetlenek, de eljön az a pont, amikor el kell gondolkodnod rajta, van-e mögöttük valami.”

"Ami biztos, sosem fogom megváltoztatni a filozófiámat, mert az csak elszomorítana. Ha az alapján éled az életed, amit mások gondolnak rólad, akkor nem vagy önmagad. Imádom és élvezem az életet, és ami a legfontosabb: sosem bántok senkit! Tudom, hogy az emberek megsértődnek néha, de nekem nem ez a szándékom. Nincs bennem ártó szándék. Csak azt akarom elérni, hogy az emberek gondolkodjanak el egy kicsit."

"Szóval - folytatva a mondókáját megállás nélkül - amikor azt mondtam, hogy a sajtó szemetet ír, azt például azért tettem, mert ártanak a futballnak... És akkor megjelenek, és elmagyarázom (még érthetőbben), mert tudom, hogy vannak nagyszerű emberek ebben a szakmában, és nem fair általánosítani. Nem tudom megváltoztatni az emberek véleményét rólam, ha azt gondolják, faszfej vagyok. Vagy azt hiszik, hogy csak azért mondok dolgokat, mert úgy felbosszanthatok másokat. De nem. Azért csinálok dolgokat, hogy az emberek lássák a károkat, amiket okoztak. És hogy elgondolkodjanak rajta. Megértsék, miért."

Alves számára ez túlmutat a labdarúgáson is. Megkérdeztem, látja e magát közéleti szerepben, amire máris jött a válasz: "Igen. Amikor energiákról beszélek, boldogságról, szeretetről, ez mind ugyanúgy igaz a mindennapi életre is. Próbálom erre ráébreszteni az embereket. Szeretném, ha ez a fajta beállítottság fertőző lenne. Ne legyetek keserűek! A világ már így is elég keserű hely, amely önmagát pusztítja el. Azt akarom, hogy ez a pozitív energia eljusson az emberekhez."

"-Nagyon mély barátság van kettőnk között. Amikor kiderült, hogy rákos vagyok, Dani felajánlotta a máját."

"Nem tudok énekelni, mégis énekelek. Van egy mondás: quien canta, sus males espanta (aki énekel, eloszlatja a gondjait). Úgyhogy énekelek. Mert szeretek! Mert nem szeretem, ha szar dolgok vesznek körül. Szeretek boldog lenni, és amikor az emberek el akarják ezt folytatni, az felbosszant."

"Az emberek azt gondolják, azért vagyok ilyen, mert jól keresek. Nem igaz. Boldogabb voltam előtte, amikor édesapámmal éltünk vidéken, mint most. Miért? Mert akkor még nem tudtam, mennyire elkurvult a világ."

Juazeiroba jár mentálisan feltöltődni, abba a kisvárosba, ahol felnőtt. "Elképzelem, ahogyan ott élek. Manapság mindenki a telefonján lóg, senki nem áll szóba senkivel. Csak bámulunk lefelé, és olvassuk, hogy mások mit gondolnak rólunk. Minél többet tudsz a világról, annál kiábrándítóbb lesz. Nem értem, miért harcol mindenki hatalomért, pénzért, hírnévért? Senki nem gondol arra, hogy a hírnév szart sem ér? Hogy minél több pénzed van, annál több a problémád is?”

"Mindenki csak akar és akar és akar... de amikor megkapják, elkeseredettnek érzik magukat. A pénz a szükséges rossz, amely okozhat boldog pillanatokat. Megad dolgokat, amelyeket nem kaphatnék meg, de boldogságot? Ez nem pénz vagy hírnév kérdése. Épp ellenkezőleg. Ha híres vagy, az emberek máris mutogatnak rád: Nézd, nézd, a híres csávó!"

Dani már nagyon beindult. "Nem lehetünk mindannyian átlagos, normális emberek? Én focizok, te újságíró vagy, te meg fényképész, de ugyanakkor mindannyian emberek vagyunk. Igen, vannak bélyegek: híres, normális, gazdag, szegény... de számomra a gazdag nem azt jelenti, hogy sok pénzem van. A gazdag azt jelenti, hogy van valami a fejedben."

Mint például a labdarúgás? Itt az ideje visszatérni a focihoz. Alves mosolyog, kissé bocsánatkérően. "Igen, persze..."

"A labdarúgás rengeteg dologra megtanít. Amikor azt hiszed, hogy a markodban van, nagyon gyorsan a padlón találhatod magadat. Az Arsenal elleni első mérkőzést kifejezetten élveztem. Különleges volt. A szurkolók lelkesedése egyszerűen fantasztikus. Egy szögletnek úgy tudnak örülni, mint egy gólnak. Mindig is mondtam, egyszer szeretném magam kipróbálni Angliában. Nem tudom mikor, de szeretnék játszani, a saját bőrömön érezni, tapasztalni azt, amit a fotelemből látok. Ahogyan az emberek megélik, átélik a futballt. Hihetetlen!"

"Ha a lelkedet is kiteszed a pályán, a szurkolók értékelik és tisztelni fognak. Ez az a fajta hozzáállás, amiben én is hiszek. Amikor egy csapat szurkolójává válsz, nem csak akkor szurkolsz nekik, ha nyernek. Így nem lehet értelmezni ezt a játékot. Ha szurkoló vagyok, mindig szurkoló vagyok. Ha nyerünk, ha veszítünk. Angliában így működik. Ha nem nyernek: Majd legközelebb. Nem pedig: Ezek szarok. Könnyű ülni a valagadon, és azt kiabálni: ez a játékos haszontalan. Gyerünk, mutasd meg Te mit tudsz."

Anglia csábít, rendben van. Mi van, ha Pep Guardiola hívna újra? Alves hatalmasat nevet."HAHAHA! Nem hiszem, hogy felhívna."

Bármi is történik, a figyelme itt van, a Barcánál. A feje már a harmadik triplázáson jár.

"Ez a csapat azért él, hogy mindenütt helytálljon. Mindenhol versenyben legyen." Ez az, amiért több mint nyolc éve él a Camp Nouban. De meddig még? Dani 33 éves, és igen, elkezdett már gondolkodni az életén, a futball után. Az életen, ami távol lesz a labdarúgástól. "Étterem, divat... miért ne?" Edzősködés? Nem, kizárt dolog!"

hát.. hm.. divat... értitek..

"De valamit tenni szeretnék. Valamit hátra akarok hagyni, valamit vissza akarok adni a gyerekeknek, valamilyen módon. Azt még nem tudom, hogyan. Lehet, meg tudom nekik mutatni, hogyha szeretnének valamit, akkor azért küzdeniük kell. Az energiáikat jól használják fel, hogy az aztán majd az vigye őket előre. Talán van valami módja annak, hogy elmeséljek nekik egy történetet egy srácról, akinek semmilye nem volt, és hátrahagyott maga mögött mindent, de mindent. És elhagyott egy olyan helyet, amely a legtöbb térképen rajta sincs, hogy egy nap a világ futballtörténelmének legjobb csapatában játszhasson."

A történet különleges, és még nincs vége. Odakinn parkol Dani Alves narancssárga színű kocsija. Lassan mennie kell, lejárt az időnk. A beszélgetést Cafúval kezdtük, vele is fejezzük be. Cafú 35 éves koráig játszott. Alves is képes lesz erre?

"Minden egyes alkalommal, amikor nyerek valamit, arra gondolok, ez az, jól megy. Sosem hittem, hogy ennyire viszem, de sosem akartam más ember lenni. Arról álmodoztam, hogy egyszer a futballtörténelem részévé válok. Ezért figyelek oda magamra, ezért küzdök, ezért szeretem a labdarúgást úgy, ahogyan szeretem. Az egyetlen dolog, amit nem akarok, hogy a labdarúgás nyugdíjazzon engem. Én akarom eldönteni, és azt mondani: Ennyi volt! Ne várjátok tőlem, hogy bejelentsem: ez lesz az utolsó szezonom. Nem."

Szóval holnap akár el is tűnhetsz... "Hova ez a sietség?” - tiltakozik Alves. "Nem sietek én sehova. De azt sem mondogatom magamnak, hogy mindenáron tovább kell csinálnod. Nem akarom, hogy a futball azt mondja egy nap: kösz Dani, de nincs rád többé szükségünk. Nem. Amikor elmegyek, azt fogom mondani: köszönök szépen mindent. Köszönöm a lehetőséget és köszönöm ezt a fantasztikus utazást, amin együtt vehettünk részt."

Mi köszönjük…