totelcamp

Ne áltassuk magunkat, a tegnapi teljesítményünk olyan volt, mint egy velős Pinyő interjú: Nézhetetlen, érthetetlen, ööö .. nyögvenyelős, és fogalmunk sincs, hogy mi a büdös francot is akartunk...

Persze, ha az eredmény szempontjából közelítjük meg a mérkőzést, semmi okunk panaszra. Jó(l játszó) ellenfél ellen mondhatni megérdemelten nyertünk. Végre van cserepadunk, végre van B tervünk, végre tudunk nyerni gyenge játékkal is – ez utóbbi egyébként a Luchó éra óriási erénye is. Ha azonban a mutatott játékot vesszük figyelembe, bátran kijelenthető, hogy Mordor fellegvárának kínzókamráinak legsötétebb bugyraiban porosodik ez a meccs VHS minőségben, s csak a legvégsőbb esetben kapják majd elő a Jancsit és Juliskát vallató orkok, s kapcsolják be remegő kézzel a fekete-fehér Lehel TV-n. Jancsi meg hétszentség, hogy mindent bevallana, a házikó megrongálásától az öregasszony meggyilkolásán át, Neymar tényleges áráig mindent... és ehhez elég lenne az első félidő. Tisztában vagyok vele, hogy nem lehet mindig csillogó játékkal nyerni, de nem az ilyenekért ülünk le mi Barca meccseket nézni.

így indult

Lucho nagy híve a rotálásnak - kísérletezésnek, s teszi mindezt csakis és kizárólag a játékosok érdekében, ... no meg azért, hogy baromira kiszámíthatatlanok legyünk, néha még saját magunk számára is. A jól megszokott klasszikus 4-3-3 tulajdonképpen egy percig sem volt fellelhető a pályán, ugyanis Neymarnak köszönhetően – aki a karmesteri pálca mellé teljesen szabad kezet kapott Luchótól – egy nagyon flexibilis 4-4-2 ill. 4-3-1-2-vel próbáltunk operálni Stéga keltetőjében. Elméletben működhetett volna a dolog, ha például a Rakitic – Busquets szűrővnal mellett operáló Iniesta és Neymar a két(!!) középcsatár segítségével képes lett volna kibillenteni a Gladbach védelmét, hogy a széleken botorkáló  Alba és/vagy Sergi Roberto is beadásra készen kaphassa a labdát, hogy aztán a rövidre egyébként jól érkező Paco, vagy a bárhova bármikor berobbanó Lajos, vagy a második hullámban érkező kakadu elé tálalhassanak.

A Gladbach szinte teljesen lezárta a csapatrészek közti területet

No ennek nyoma sem volt, ami miatt óriási dícséret illeti a Borussiát. Rendkívül szervezetten, okosan, gyorsan és pontosan háromszögezték szét a középpályás védekezésünket , majd vezették lendületből a védelemre a labdát, s az abból adódó szituációkat csakis a rutintalanságuk miatt nem tudták jobban kihasználni. A vezetés megérdemelt volt, ahogyan a büntető is simán adható kategória, így ha két gólos mankóval cammogunk félidőben az öltözőbe, egy büdös szavunk nem lehetett volna.
Fordulás után bár csere még nem történt, szerkezetileg (és hozzáállásban is) egy teljesen másik csapatot láttunk a pályán. Az első csere után sikerült visszaszerezni a hőn áhított kontrollt, a második cserének hála pedig számokban is kijött a fölény. Arda sokkal támadóbb feladatot kapott mint Rakitic, Rafinha pedig kilépett az eddig szinte üresen tátongó (Paco által nem bejátszott) jobb szélre, így Sergi Roberto is sokkal többet tudott hozzátenni a játékhoz. Védekezésben újra megvolt a balansz, támadásban pedig a 4-2-4-re (Alba és SR miatt ez akár 2-4-4-nek is titulálható) módosított alakzatnak sikerült megtörnie az addig nagyszerűen területet szűkítő hazaiakat.

Cserék után enyhe változás

A tegnapi katasztrofális első félidőt sokan hajlamosak Paco és a középpálya nyakába varrni, szerintem tévesen. Ez egy szép nagy kerek Luchó bukta volt készülőben, méghozzá a legpikánsabb fajtából. Rohadt nagy mák, hogy még időben és jól reagált a főnök és Unzué. A második rész miatt sem estek sokan szerelembe a Barca játékával, de az Iniestáék számára is ismerősebb rendszerben könnyebben kapta el a csapat a fonalat, s kényszerítette térdre a mentálisan és fizikálisan is ekkor már inkább vajjúdó ellenfelet. Kemény küzdelem, értékes három pont, de a Celta ellen ennél jóval több kell majd hétvégén.

Ter Stegen –  jó volt látni, milyen örömmel fogadták otthon. 7

Sergi Roberto – Az első félidőben gyakorlatilag halott volt az előtte levő terület, köszönhetően Paco játékának/szerepének is, így nem tudta hozzátenni a magáét a csapat játékához. Nem volt annyi kombinációs lehetősége, mint általában, így jobbára csak visszafelé tologatta a labdát. Másrészt figyelembe kell venni azt is, hogy a Gladbach nagyon szépen zárta le a területet, és kényszerítette állandó védekezésre a szélsőbekkjeinket. 7

Piqué – Meglepően nagy nyomás alatt kellett játszania, de vezérként állta a sarat. A gólja olyan volt mint az egész meccs. 8

Mascherano – Az elején feltűnően pontatlan volt, de a védekezésben aztán hozta amit kellett. Így hirtelen 5-6 alkalom is beugrik, amikor az utolsó pillanatban lépett közbe, és mentette meg a csapat seggét. (Megéri visszanézni a teljesítményét.) Messze még a csúcsforma, de a tűz ott lobog a kisfőnökben. 7.5

Jordi Alba – Kétszer sikerült a védelem mögé kerülnie, amiből lett egy helyzet. Többre Traoré és a szabadon rohangáló Hazard miatt nem tellett. A sebessége kulcsfontosságú volt az ellenfél kontrái során. 6,5

Busquets – Sergio a Barca origója, amelyet a játék képe alapján "öntörvényűen" tologathat vertikálisan a pályán. Ezúttal a mérkőzés első felében a biztonságra törekedve mélyen kellett tartania a vonalat, hisz gyakorlatilag 10 emberrel játszottunk 50 percen át. Az eladott labda amiből hátrányba kerültünk nem csak az ő lelkén szárad. Persze könnyelműsködött, de gyakorlatilag egyetlen megjátszható ember sem helyezkedett közel hozzá. Köszönhető ez annak is, hogy a csapatrészek között az egész első félidőben a Barcához képest óriási volt a szakadék. Nem tudom, hogy ezt neki, Iniestának vagy Ivánnak kellett volna áthidalnia, (vagy inkább mindannyiójuknak együtt) de az sajnos fix, hogy a németeknek az ő semlegesítésével sikerült kihúznia a méregfogunkat, és mocskosul megnehezíteni a támadésépítést. Nem lehet könnyű Busquetsnek lenni. 6

Rakitic – Iván, ez bizony szar volt. 5

Iniesta – Varázslat ez az ember, minden labdaérintéssel és testcsellel együtt, de mivel főleg tőle vártam az áttörést, a legnagyobb csalódást is ő okozta. 5

minden összehasonlítgatás fölösleges

Neymar – Az első félidőben valamiért ezt a “provokatív” stílusát vette elő, amivel nem csak magának, de az egész csapatnak is "sikeresen" tett keresztbe. A labdatoszogatásával lassította a támadásvezetéseket, bevitte három-négy védő közé amiből egyszer nem jött ki nyertesen, az öncélú akciói pedig a csapattársak megannyi energiájába került. Pep kb. a félidőben lecserélte volna ezért (meg a fél csapatot), Lucho viszont hála istennek nem tette. A játéka is látványosan leegyszerűsödött (értsd: javult), majd kiosztott egy csodálatos gólpasszt a töröknek. A sárgáját megérdemelte, nem csak a beszólása, hanem a mutatott játéka miatt is, ugyanakkor szinte egyedül próbált valami váratlant húzni az egész mezőnyben. 43% passz pontosság, 20% lövés pontosság, 6 elkövetett szabálytalanság, 1 sárgalap, 27 labdavesztés vs 1 gólpassz, 2 kulcspassz. 7

Suarez – Ha elönzőzi a passz helyett, és passzol az önzőzés helyett, lehet, hogy most egy nagyon laza három pontot kell értékelnem. 6

Paco Alcacer – Paco nem szélső támadó, nem cselezőgép, nem egy az egy elleni szituációkra specializálódott, és jelen pillanatban még szemlátomást nem "Barca kompatibilis". Elsősorban időt kell neki adni, hisz szerencsétlen szó szerint menet közben esett be hozzánk, a felkészülést pedig egy teljesen más csapatnál csinálta végig. Két középcsatárral fogalmam sincs mikor játszott a Barca utoljára (talán soha), de hogy ez most nagyon rossz időzítés volt a próbára, az egyértelmű. Végkép nincs tisztában a csapat és a társak mozgásával, a labdaérintéseit pedig egy kezemen meg tudom számolni. Nincs harag, de gyakorlatilag semmit nem tett a játákhoz. (Blame on Lucho!) 2

Arda Turan – beszarás micsoda formában van a török. Kilenc mérkőzésen jutott szóhoz eddig, ahol 9 gólból vette ki a részét ílyen, vagy olyan formában. A találata afféle szemetgyönyörködtető touchdown volt Neymar löbbölése után, a játékra gyakorolt hatását pedig szükségtelen ecsetelnem. 9

Rafinha - Ismeri a dörgést, így azonnal tudta hol kell változtatnia. Beállásával azonnal volt szélsőjátékunk a jobb oldalon is, amivel sikerült széthúzni az ellenfél védekezését, így a középpályásaink is közelebb tudtak merészkedni a kapuhoz. Iszonyatosan sajnáltam a sérülése miatt tavaly, mert biztos voltam benne, hogy szintet lép. Most már az se bánom, ha ez idén következik be. 7

Borussia Mönchengladbach - FC Barcelona 1:2