totelcamp

Még tavaly decemberben esett meg az eset, hogy Gaggio1981 az egyik kommentjében olyan sikerülten szedte pontokba a klub, a csapat jelenlegi problémáit, hogy azonnali lájkcunamit idézett elő az olvasók köreiben.

Frissiben fel is ajánlottam neki, hogy gyúrja át az alapanyagot leközölhető poszttá, ami meg is történt, a továbbiakban pedig el is olvashatjátok. Tekintsük az írást egyfajta összefoglaló óévbúcsúztatónak (persze utólag, mert mostanra tudtam elkészülni vele), a szó ettől a pillanattól Gaggióé.

Illetve csak majdnem, mert:

Szolg. közl. 1.: decemberben, amikor az írás született, még nem tudhattuk, hogy Zubizarreta tegnap ki lesz rúgva. Ez persze evidencia, de hátha akad, aki számára nem…

Szolg. közl. 2.: decemberben még nem láttuk a hétvégi meccset. Szintén evidencia, de hátha akad, aki számára nem...

Szakmai hibák

„A legnagyobb bajunk a jelenlegi vezetőséghez és az ahhoz tartozó szakmai csapathoz (Zubi) köthető”.

Ez volt a múltkori kommentem egyik megállapítása, aminek mozgatórugója a kétség volt bennem a koncepció részleges, vagy szinte teljes hiányát érezve. Ugyanis a jelenlegi vezetés a folyamatos sikerek mámora, és a háttérben zajló politikai harcok miatt nem, vagy alig fordított figyelmet a csapat erősítésére! Képtelenek voltak évi két-három minőségi igazolással fenntartani a versenyszellemet, és ami még fontosabb a versenyképességet. És például olyan hiányposztokra, mint a középhátvéd, nem sikerült igazolni immáron hat(!) éve megfelelő embert.

Időnként ugyan érkezett egy-két játékost, de valójában az elmúlt három-négy évben egyáltalán nem éreztem, mit is szeretnénk velük elérni. Pep az igazolásokban többször mellényúlt, de a döntései mögött érezhető volt a koncepció, miként változzon a csapat. Az utóbbi néhány évben viszont már alig volt észrevehető, kit és miért igazolunk, ám világos jövőkép biztosan nem volt a játékosok előtt sem. Szívesen meghallgatnék egy interjút – mondjuk - Songgal vagy Cesc-kel arról, hogy mivel csábítgatták őket, majd mi lett belőle? És ők végül meddig hittek az ígéreteknek?

Ez már önmagában felveti a kérdést, hogy Zubi sportigazgatói minőségében mit is csinál? Főleg azért, mert neki az elmúlt két szezonban kellett volna igazán odatenni magát. Amikor Vilanova megbetegedett, majd jött az Európában teljesen újoncnak számító Martino.

Az egyik legnagyobb problémánk az, hogy a vezetőség nem ismerte fel időben az olajos és orosz oligarchák pénzén felnövő csapatok miként emelték egekbe a futballpiaci árakat. Hisz jelenleg egy klasszis középső védő ára a nyári igazolások alapján 40-50m EUR-t kóstál.  2012-ben például a 28 éves Thiago Silva a Milantól 42m EUR-ért, 2013 tavaszán a 19 éves Marquinhos 35 m EUR-ért igazolt a PSG-be! Állítólag mindkettejüket figyeltük, mégsem tettünk értük érdemi ajánlatot, pedig előbbi akár öt évre, utóbbi akár egy évtizedre is megoldás lehetett volna.

Arról nem beszélve, hogy Bartra immár három éve kopogtat a felnőtt csapat kapuján, és talán most mondhatjuk el, hogy kezd odaférkőzni. Mindezek ellenére mi hosszú évek után csak tavaly nyáron vettünk egy Mathieu-t 32 évesen 20m EUR-ért, és egy sérült Vermaelent, aki várhatóan alig tud majd pályára lépni - 18m EUR-ért. A Douglas gyerek 8m EUR-ért meg egy vicc, azt gondolom ezen nem lesz vita.

Az előzőekben leírtakat mérlegre téve, azt gondolom, ennyi hiba már elég indok lenne Zubi távozásához.

Az már csak az előző bekezdés folyománya, hogy így elpazaroltunk négy évre egy Mascheranót, azzal, hogy tőle idegen poszton játszattuk, miközben láthatjuk, hogy a személyében van egy világklasszis védekező középpályásunk, aki valódi versenytárs, még Busquets-nek is.

A jelenlegi összes nagy csapat évente legalább két-három játékost igazol, (és ugyanennyit elad), amiből természetesen egy-kettő nem válik be. Ám a folyamatos játékosmozgás növeli a versenyt csapaton belül, és ha csak egy beválik közülük, hosszú távra megoldás lehet. Nem beszélve arról, hogy a hatvan-hetven meccset lehetetlen évente ugyanazzal a garnitúrával lejátszani.

Jelenleg eljutottunk oda, hogy a csapatunkban vannak már kiégőben/kiöregedőben levő sztárok, vannak reményteli fiatalok, és vannak új arcok, akik ugyan éhesek, de nem rövid idő lesz a beilleszkedésük, esetleg világszínvonalra való fejlődésük. Azt gondolom, a fenti példák erőteljesen felvetik Zubi felelősségét, de nyilván a felette levők sem vonhatják ki magukat alóla, hisz a  kassza a kulcsa náluk van.

Másik jellemző szakmai hibánk, hogy nem adjuk kölcsön a tehetségesnek tűnő játékosainkat, inkább jegeljük őket a padon, vagy a lelátón, hogy végül bagóért elmenjenek kölcsönbe, vagy végleg.

Nyilván nem lehet mindenkit játszatni, de legalább adjuk meg az esélyt számukra bebizonyítani, hogy milyen játékosok! Így csesztük el Montoyát, Thiagót (más kérdés, hogy a sok sérülése miatt lassan az a 25 millás eladás jó döntésnek tűnik), határon van Bartra, és sosem tudjuk meg S. Roberto tényleg csak ennyit tud-e, vagy a kevés játékperc miatti azonnali bizonyítási kényszerrel képtelen megbirkózni? Igaz, valami elindult, D. Suárezzel, Deloufeuval és korábban Rafinhával. Remélem, megtesszük ugyanezt Munirral, Sandróval is, ha már képtelenek lesznek az első csapatba férni. Egy-két év kölcsön nem a világ a 19-21 éveseknél, és a folyamatos játékpercek mellett kiderül, mire is lehetnek képesek.  

Vezetési hibák

Idevágó „kedvenc” sztorim Valdés esete. 2013 januárjában bejelenti, hogy eligazol, de mivel nyárig nem talált helyet magának, mégis marad!!!! Isten tudja lesz-e még egyáltalán csapata, de ha lesz is, ingyen távozhatott! És mint láthattuk 12m EUR-ért lehet akár két jó kapust is igazolni a piacon, miközben Valdésnek az évi fizuja volt nagyságrendileg 10 milla.

Aki dolgozott már csapatban/csapattal az élet bármely területén, pontosan tudja, hogy az ehhez hasonló  ügyek igencsak rossz példát mutatnak a többiek felé. Valdést már az első alkalommal el kellett volna engedni, amikor fizetésemelési céllal megzsarolta a klubot! Félreértés ne essék, tisztelem őt a nálunk eltöltött tizenkét évért, de ez semmiképpen nem megengedhető!

Másik, nagyon hasonló vezetési hiba a tavalyi Neymar fizetése körüli balhé. Óriási hiba, egy totál új játékost idehozni - legyen bármilyen tehetséges - úgy, hogy kapásból többet kap, mint a csapatban bárki. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy Inivel is öt hónapig tartott megegyezni, miközben egy bizalmon alapuló viszonyban egy ilyen legendát pillanatok alatt a klubhoz lehet kötni. Ráadásul az ügy további következménye lett Messi tavalyi fizetésemelése is.

Gondolom, sokan éltek meg már hasonlót melóhelyen, hát az ilyen sosem szül jó vért! Joggal merül fel a kérdés, hogy innen hogyan tovább? Ha Neymar nálunk lesz még tíz évet, akkor a végén mennyit fog keresni? (Máris olvashatjuk a híreket, hogy készül Neymar új szerződése – szerk. megj.) Ezek a  tételek már az egész klub büdzséjét komolyan terhelik, illetve ha újonnan szeretnénk igazolni, akkor azok a játékosok is elvárják, hogy arányában nézve ehhez hasonló összegeket kapjanak.

Vezetési hibák közé sorolom Tata esetét is. Az kiderült a tavalyi év során, hogy jó edző, egy hibája volt csupán: nem volt elég karizmatikus. Szerintem jó irányba indult vele a csapat, a tavalyelőtti őszi megnyert clásico volt a csúcspont nálam (tavasszal a City legyőzése a másik), ahol egy totálisan megváltoztatott taktikával gyakorlatilag megfojtottuk a Realt. Emlékeim szerint a méltán rettegett Bale-CR párosnak egy(!!) lövése volt a meccsen. Nem mondom, hogy szépen játszottunk, de sok év után először célfocival nyertünk.

Ám ekkor már túl voltunk a Rayo elleni labdabirtoklási vereségen (eredmény 4-0 ide), és „állt a bál” házon belül, hogy feladjuk a stílusunk.

Tatának már novemberben volt egy tizenegypár nevet tartalmazó listája arról, kiket kellene megkörnyékezni, na abból semmi nem lett! (Zubi mit tett ekkor?). Martino valószínűleg már ekkor megbukott, és csak arra tudok gondolni, hogy ez masszívan a vezetőség felelőssége! Nekik kellett volna elmagyarázni a szurkolóknak, hogy „igen, ha kell változtatni fogunk”, és nekik kellett volna helyretenni Xavit is ebben a kérdésben. (Hallatszottak hangok, hogy ő is külön – és kritikus hangnemben - beszélt Tatával a Rayo meccs után).

Ennek ellenére egy végig motivációs gondokkal küzdő Messivel, folyamatosan meg-megsérülő Neymarral, és egy hitét vesztő edzővel is a szezon végéig versenyben voltunk a bajnokságban és kupában!

Szintén vezetési hiba, hogy szép lassan elszivárogtak azok a háttéremberek, akik az elmúlt tíz év sikereit megalapozták. Értek ez alatt például erőnléti és utánpótlás-edzőket. Róluk csak ritkán lehetett hallani, de tudjuk, nem kizárólag a pályán levő csapat fontos.

Erkölcsi problémák. Több, mint egy klub?

Ez a klub jelmondata. És ha a szlogent komolyan vesszük, akkor jelenleg igen csak távol kerültünk ettől. Tudjuk, hogy a mondat a katalán függetlenségi törekvéseket is szimbolizálja, de évtizedeken keresztül a csapat is ehhez hűen tevékenykedett. Mostanában azonban valami eltört, megváltozott. Mondhatnánk, mivel a klub big business-é vált, felszínre jutott az emberi gyarlóság is. Lehet, régebben is voltak hasonló problémák, csak szőnyeg alá söpörték őket, de most egyre-másra jöttek a botrányok. Egy rövid összefoglaló arról, ahogy 2003-tól látom az eseményeket.

Anno minden szép és jó volt, Rosell és Laporta együtt építette fel egy modern klubot 2003-tól kezdve, a jó öreg Cruyff támogatásával. Az idill el is tartott 2009-ig. Igen szép szezonokat zártunk, két BL, több bajnokság, aranylabdások, növekvő szurkolószám, a marketing-gépezet felépítése, világsztárok, csillogás.

Majd az idill elmúlt, és ahogy sok párkapcsolat végén lenni szokott, igen durva váláshoz vezetett. Kölcsönös vádaskodások, sikkasztásgyanú, és Laportának mennie kellett, majd az addigi háttérember Rosell maradt/került elő újra, immár elnökként.

Mivel a válás viharosra sikeredett, Rosell az ilyenkor egyetlen járható (? – szerk. megj.) stratégiát választotta, elkezdte kiirtani Laporta követőit a klubtól. Ám mivel a csapat sikert sikerre halmozott, ezek a hírek viszonylag rövid ideig éltek, vagy alig kerültek nyilvánosságra.

A legszembetűnőbb ezek közül Cruyff kicsinyes lemondatása volt a tiszteletbeli elnöki posztról. Természetesen a karizmatikus Laporta sem hagyta annyiban, ő belülről kezdte a bomlasztást, a gerillaharcot. Kereste és várta az alkalmas pillanatot, amikor Rosellék hibáznak. Először csak pár apró ügy került felszínre, majd tavaly robbant a bomba Neymar leigazolásával kapcsolatban.

Emellé még felsejlett a FIFA által vizsgált átigazolási botrány is, mely jelenleg másfél évre kitilt minket az igazolási piacról. És amelynek köszönhetően nem fogunk tudni versenyképes csapatot kiállítani a riválisokkal szemben, vagy csak valami hihetetlen csoda folytán.

És végül szót érdemel az Abidal ügy. Azt gondolom, ha őt kockázatos is volt megtartani, tutira elfért volna nálunk még egy évig, ahogy Monacóban is, és itt biztosan nem a pénzről volt szó. Ráadásul hiányposzton játszott, és az emberi tartása, hozzáállása példaértékű volt. Szerintem, amikor pihentetni akartunk volna egy-két alapembert, tökéletes lett volna, főleg, hogy nem igazoltunk 2013 nyarán sem senkit középhátvédként.

Nálam ez a vezetőség erkölcsileg megbukott! Nem mondom, hogy Laporta lenne a megoldás, mert nála is voltak ügyek. Szerintem egy igazi háttérember kellene, aki ugyan figyel a klub anyagi helyzetére, aki megpróbálja a Laporta és Rosell éra hasznos vívmányait továbbvinni, de nem saját politikai vagy egyéb önös érdekeire használja fel a Barçát. Ugyanakkor a szakmában hagyja érvényesülni a hozzáértőket. Lehet, túl idealista vagyok.

Rabjává váltunk nem csak a tiki-takának, hanem a saját neveléseknek is

Pep valószínűleg már 2012-ben érezte, hogy a dalnak vége. Érezte, hogy megújulás kellene, de elfáradt. Tito - Isten nyugosztalja - az első félévében megpróbált másképp tiki-takázni, próbálta a 3-4-3-at, igazából egy egész jó félévet hoztunk, de a betegsége után sosem tudjuk már meg, mi lett volna a terv nála. Voltak-e igazolási tervei, etc. Az őt követő Tata Martinónál nehéz okosat mondani, nemrég nyilatkozta, hogy mindent másképp csinálna.

Luchónál azt gondolom, egyértelműen látszanak a változtatási szándékok. Sokat kritizáljuk, hogy mit miért tesz, de azért neki sincs könnyű dolga. Egyrészt ott vannak azok, akik a Pep-érában lettek nagyok, és nyilván azt a rendszert szokták meg, ráadásul majd’ mindenki túl van karrierje csúcsán.

Emellett ő nem kész játékosokat kapott, mint anno Pep. Akkor volt csúcsformában Xavi, Ini, Eto'o, Puyol, akkor már egy éve nálunk volt Henry, Abidal és az éppen világklasszissá előlépő Messi. Ehhez jöttek olyan "új" arcok, mint Piqué, Busi, akik Barça nevelések, és egy csúcson levő D. Alves.

Most hasonlítsuk össze ezt Lucho keretével. Megmaradtak a Pep-éra sikerkovácsai, de már egyrészt megöregedve, másrészt trófeákkal jóllakva, mind klub, mind válogatott szinten. Igazoltuk a 24 éves Rakit, a 23 éves egy szezonos Rafinhát, a mindmáig sérült Vermaelent, a 32 éves Matthieu-t, felhoztunk két fiatalt, Sandro és Munir személyében, valamint igazoltunk két kapust.

Lényegében hiányzik az a láncszem, amit a fenti fejtegetésben említett sikerre éhes 26-30 éves játékosok jelentenének! Ebből a kategóriából mindössze Messi, Suárez és Masche, aki ideszámítható, illetve Piqué kezdi újra összekapni magát, valamint vannak biztató jelek Businál is. Ini sajna elvesztette régi fényét, de én még mindig remélem, hogy egy másodvirágzása előttünk áll.
 
Egy jó példa a La Masia rabságra. Alexis Sánchez eladása szerintem kifejezetten a balfogások közé tartozik. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy Pedro és közte kellett dönteni, és állítólag nagyjából ugyanannyi a piaci értékük. A Pedro melletti érv, hogy sokat melózik, nem igazán állja meg a helyét. Főleg nem Sánchezzel szemben. Ugyanakkor Pedro kapcsán örömkönnyek gyűlnek a szemünkben mindössze azért, mert volt zsinórban három jó meccse, amiből egy harmadosztályú kiscsapat ellen.
 
Sajnos 2011-re kialakult az a nézet klubnál, hogy a La Masiával a háttérben verhetetlenek leszünk, mert évente jönnek az új Xavik, Messik, Inik. Nézzük, hányan tudtak beépülni tartósan a csapatba azóta. A névsor:
…
…
…

Valószínűleg a fenti érzésre ráerősített Pep két félresikerült igazolása is Csirginyszky-vel és Ibrával, ami egyrészt egy valag pénzbe került, másrészt a várt frissítést sem oldotta meg. Pep még leigazolta Maschét (ő volt az egyetlen igazán jó igazolása 2009 után), Sánchezt (ő egy szezonban teljesített jól, de már nem Pepnél) és hazahozta Cesc-et. Tito leigazolta Albát, valamint Songot. Ebből hárman már nincsenek is nálunk, és a felsorolt ötből kettő anno a mi nevelésünk volt. Igaz, Alba személyében évekre megoldott a balhátvéd posztunk.

A La Masiát nekünk arra kellene használni, hogy évente megtaláljuk azt az egy-két fiatalt, akiről meg vagyunk győződve, hogy tagja lehet a jövő Barçájának. Őket egy-egy meccsen be kell dobni a mélyvízbe, hogy megérezzék mit jelent a csapathoz tartozni, majd okosan menedzselve első ligás csapatokhoz kölcsönadni, hogy rutint szerezzenek, és kiderüljön tényleg hozzánk méltóak-e. A többi játékosból viszont pénzt kellene csinálni!

A mai árak mellett egy jó utánpótlás játékos is EUR milliókat ér, maximum érdemes visszavásárlási opcióval eladni őket. Természetesen előfordulna, hogy később egy klasszissá érő játékost is eladunk, de az elmúlt pár év inkább azt mutatja, hogy jegeljük őket, majd 23-24 évesen ingyen elmennek, és sosem lesz belőlük meghatározó játékos. De ezt a fiatalok felé is kommunikálni kell, hogy tudják mi vár rájuk! Gyönyörűen fel lehet ezt is építeni.
    
Cesc

Az a véleményem, hogy Cesc bukása nálunk 70%-ban a körülményeken múlt. Lehet, már sosem tudjuk meg, hogy miért jött vissza? Mit vázolt neki Pep? Talán azt, hogy ő lesz Messi előtt, aki belép a támadásokba, leköti, elmozgatja a védőket, és visszateszi kényszerítőbe a lasztikat Messinek? Vagy ő lesz egy-két éven belül Xavi utóda? Elég fura volt, amikor 2012-ben elvesztettük a bajnokságot, és kiestünk a Chelsea ellen, a szezonban ő volt az egyik fő bűnbak a szurkolók szemében. Nekem valahogy az az érzésem, hogy ő Pep kimerültségének és párhuzamosan a csapat jóllakottságának áldozata lett. Majd miután esély nyílt volna, hogy kezdjünk vele valamit, jött Tito betegsége, végül Tata. Ő volt a rossz ember, rossz helyen.

A másik oldalon nyilván ő is hibás, hisz a sportolók sikerét sok esetben pont az határozza meg, hogy a szurkolók mennyire fogadják el. Illetve jó szezonkezdetek után tavaszra mindig eltűnt, és nem sejlett fel bennünk, hogy egyértelműen ő lesz/kell legyen Xavi utódja. Ha most tavasszal a Chelsea-ben is eltűnik, akkor lesz elmondható, hogy kár volt hazahozni is anno annyi pénzért, egyben a fenti körülményekre való hivatkozásom csak maszlag.

A ló másik oldala, vagy mégsem?

Az elmúlt másfél évben nagybevásároltunk. Vettünk Neymart, (nem kérdés jó igazolás), majd egy Suárezt (szintén az lesz) és hazahoztuk Rafinhát (saját nevelés), Rakit, igazoltunk két kapust Bravo és TS személyében, valamint egy Mathieu-t Vermaleennel. Az edző személyében viszont ismét visszanyúltunk egy saját emberhez.

Én azt gondolom, az lehetne a jó hozzáállás, hogy évente egy új arc épüljön be a La Masiáról, vagy térjen vissza kölcsönből, és két-három arc jöjjön kintről. Az új arcoknak nem kell feltétlenül mindig a világ legjobbjainak lenniük a posztjukon (ettől függetlenül azt gondolom, évi egy nagy név kell egy ekkora csapatnak, akár vezéráldozat árán is, hogy a marketinggépezet is pöröghessen), de azért igenis jelentsenek alternatívát adott esetben az éppen (lelki) válságban levő, vagy sérüléssel küzdő alapembereink helyett.

Elvárások

Mi, szurkolók egyszerre szeretnénk mindent! Újuljon meg a csapat, játsszon mást, zavarjuk el Xavit, Busit, Piquét, játsszunk látványosan, építsünk be fiatalokat, nyerjünk minden meccsen gólokkal, de adjunk le a dominanciából! Lőjünk távolról, ne Messi rúgja a szabikat, igazoljunk jó játékosokat, de legyünk nyereségesek, és nyerjünk meg minden kupát! Hozzunk edzőt kintről, aki figyelembe veszi a csapat hagyományait, vagy hagyjuk Luchót dolgozni, aki újítson, és közben nyerjen is folyamatosan egy csapatnyi új igazolással! Nagyjából ez kavarog most egyszerre a csapat körül. És azt várni, hogy Lucho megismétli Pep első évét, vagy a következő kettőt, azért meredek elvárás.

Várakozások, összegzés

El kell fogadnunk, hogy a történelem meghatározó csapatai (50-es évek RM, 70-es évek Bayern, Ajax, 80-as évek Liverpool, Milan), akár évtizedekre is el tudnak tűnni a trófeahalmozások teréről. Mi nem fogunk évtizedre eltűnni, ebben biztos vagyok, még a Messi féle csapat fog BL trófeát újra magasba emelni. De ehhez türelem kell!
 
A legnagyobb baromságot akkor követjük el, ha LE-t elküldjük a szezon végén! (Vagy akár előbb – szerk. megj.) Ő elkezdte lebontani a beidegződéseket, ami óhatatlanul időnként vereségekkel is jár, vagy ilyen bosszantó döntetlenekkel, mint a Getafe elleni. Azt gondolom, most van egy játékosállományunk, akik a gerincét adhatják a jövő minőségi csapatának. A vezérek lehetnek Suárez, Messi, Masche, Busi, Piqué az esetlegesen újra formába lendülő Ini és a két kapus, kiegészülve a nagyon fiatal Neymarral, Rafinhával, Rakival. Talán jövőre visszatér D. Suarez és Delou, és beépülhetnek még Sandro és Munir.
 
Jelenleg azonban Luchónak még el kell végeznie azt a feladatot, hogy megtanítsa a csak jobb kézzel gyönyörűen írni tudókat balkézzel is írni, illetve fordítva. Jelenleg a csapat bal kézzel már le tudja írni a nevét, még ha nem is gyönyörűen. Van azonban egy eminens tanulónk is! Messi már több gólt lőtt tavaly jobbal, mint ballal.

Lucho első évéről nekem Rijkaard első éve jut az eszembe, nála volt hasonló a helyzet, csak még mélyebbről indult a csapat.

Egy kis párhuzam 2003-as szezonnal:

Leigazoltuk Ronaldinhót, Márquezt, Rüstüt, Quaresmát, a fiatalok közül feljött Iniesta és VV, kölcsönbe érkezett Davids és V. Bronckhorst. Az az ősz örökre megmaradt bennem, mert nem hittem a szememnek, hogy az akkor már sztárként kezelt Rüstü és Márquez micsoda bénázásokat követtek el. Azt hiszem, eklatáns példa volt az őszi 5-1 a Malaga ellen, és a 3-0 a Racing Santander ellen, az a két meccs nagyon fájt akkor.

VV ezek után lett alapember Rüstü helyett, szerencsénkre Márquez magára talált tavaszra. A csapat volt a 12. helyen is, és Ronaldinho bár villogott ősszel pár meccsen, még nem akadt társakra. Tavasszal viszont egy csapásra minden megváltozott, és hihetetlen hajrával a 2. helyre értünk fel. Végül öt ponttal megelőzött minket a Valencia, de érezhető volt, hogy ebből a következő évben akár bajnoki cím is lehet.
 
Ezt tovább szőve, LE eddigi legnagyobb érdeme, hogy megszilárdította a védekezésünket. Végre nem kell aggódnunk, hogy jön egy beívelés, mert a kapusaink is jók ezeknél (most hagyjuk TS lepkéjét a PSG ellen), és végre vannak magas embereink (Pique, Busi, Bartra, Mathieu, Suárez, Vermaelen). Összességében azt gondolom, hogy a jó védekezés mindig az alapja a sikereknek, és ez már megvan.

A legnagyobb gondot Luchónak jelenleg a középpálya okozza, és talán emiatt van sokszor hiányérzetünk, hogy ott kavar a legtöbbet. De szerintem tavaszra ez is össze fog állni, még ha vékony is a névsor. Amivel szerintem ő végre leszámolt, hogy Xavi-Ini nem kezdenek egyszerre, ez a páros utoljára az őszi clásicón volt egyszerre kezdőként a pályán.

Amin csiszolnunk kell még, az a támadójáték, de valahogy azt érzem, ez a könnyebb egy ilyen klubnál, ahol mindig is ez a felfogás volt az alap, nem beszélve arról, hogy milyen játékosaink vannak. Új dolog, hogy azért szép lassan elkezdtünk újra gólokat csepegtetni tizenhatoson kívülről, illetve tavaly Piqué már három gólt fejelt pontrúgás után. Nem mondom, hogy ezek lettek a fő fegyvereink, de első apró jeleknek érzem.

Statisztikák

Pár érdekes statisztika korábbi és idei bajnokságokból. Azért a bajnokságot vettem figyelembe, mert ott a legállandóbb a mezőny, és bár a statisztika nem minden, de hosszú távon trend a lelke mindennek.

Tavaly a blogra írt első szárnycsapásom a 7-0-s Bayern égés után arról szólt, hogy mennyire elszálltak a várakozásaink. Akkor a trófeák számával próbáltam szemléltetni más csapatokkal összevetve, mennyire nem reálisak az elvárásaink. Jöjjön egy hasonló összevetés korábbi szezonokkal.

Szerintem egyértelműen látszik, hogy a mostani teljesítmény egy normál bajnokságban elég lenne az első helyhez. Sőt, korábbi évekhez viszonyítva is alig marad el (ha a Celta elleni meccsen bemennek a kapufák, akkor a legendás 2008-2009-es csapat szintjén lennénk!, de tudom, nincs ha). De a La Liga, immár a 2008-2009-es szezon óta nem ilyen, itt gyakorlatilag 90+ pont kell a bajnoksághoz. A legszembeötlőbb, hogy a tavalyi 87 pontunk és a társuló gólkülönbség egy második helyre volt elég, 2009-ben meg sima első hely, és ugye még egy 6-2 is belefért.

A tavalyi őszben nekem igazából egy meccs volt nagyon kiábrándító, mégpedig a Getafe elleni idegenbeli. Ezen a meccsen volt nulla a focink. A Celta ellen nem volt szerencsénk (négy kapufa, rengeteg helyzet), a RM meg jobb volt nálunk. A Malaga egyszer belefér, nem lehet mindent megnyerni.

Azt gondolom, egy újraalakuló csapatnál, ahol Messi is csak mostanra találta meg a góllövő cipőjét, és látszik maga mögött hagyni a testi-lelki sérüléseit, adóügyeit, nekem ismét csak a 2003-as szezonra hajaz. Akkor Ronaldinho kellett, hogy kihúzza a csapatot a csávából, remélem idén Messi lesz az (ismét), aki magával viszi a többieket. Én azt érzem, 2015 tavaszán ismét egy bombaformában játszó Messit láthatunk, és ez pozitívan fog hatni a csapatra is.

Ami még reménykeltő, hogy a bajnokságban a góljaink háromnegyedét a második félidőben szereztük, ami jó koncentrációra, és kondícióra utal. Ez pedig nagyon jól is jöhet, mert 2011 óta minden tavasszal látványosan visszaestünk, mind játékban, mind kondícióban.

Ezek nyilván csak számok, és én is látom, hogy a meccseken sokszor döcög a szekér. Még nehéz eldönteni, hogy amit november eleje óta láttunk, az-e a realitás. Ezekre a kérdésekre hamarosan választ kapunk, igen nehéz két januári meccsel kezdünk, amelyeken esetleges botlások a bajnoki álmokkal való végleges leszámolást jelenthetik.

Összességében én nagyon nehéz két évet látok magunk előtt, de úgy érzem, ha végre sikerülne a csapat körül nyugalmat létrehozni, és egy koncepciót végigvinni, akkor felépülhet egy újabb rettegett Barça, mely a trófeákért esélyesként száll harcba.

Én ezúton kívánok mindenkinek Boldog Új évet, egy átalakuló, újjászülető és sikeres csapatot!