totelcamp

Elképzelhetőnek tartom, hogy a többségnek nem szükséges bemutatni Jonathan Wilsont, így különösebben nem is tornázok rajta. A fickó nagyon benne van a sűrűjében, határozottan van fogalma arról, hogy mi(ke)t beszél-ír, az alábbi poszt pedig egy tegnapi – a Guardianban közzétett - cikkének többé-kevésbé hű magyar átirata.

A többé-kevésbé kitétel azért állja meg a helyét (ismét), merthogy „jó szokásuk szerint” az angol szakírók a szak írása közben is megmaradnak angolnak, ezért olyan szinten csűrik-csavarják a mondatokat azok megalkotása közben, aminek szigorú fordítása egy blog stílusától nagyon messze állna. Magyarán és röviden marhára stílusidegen lenne, csak ha ezt írom, nem lenne szépen kitöltve a hely a kép mellett. Íme a cikk:

Az 1997 és 2000 közötti időszakban a Barcelona (Luis Enrique), a Bayern München (Josep Guardiola), a Manchester United (Louis van Gaal), a Chelsea (José Mourinho), az Ajax (Frank de Boer), a PSV Eindhoven (Philip Cocu) és a Southampton (Ronald Koeman) jelenlegi edzői mind a Camp Nouban játszottak, vagy dolgoztak.

Louis Van Gaal 1997-ben érkezett a Barcelonához. Eredetileg az utánpótlás képzés koordinátora lett volna, de végül felkérték, hogy vegye át a másodedzői feladatokat Robson mellett. Robson javaslatára van Gaal maga mellé vette José Mourinhót harmadik asszisztensként, a csapat középpályáján pedig ott találhattuk a Guardiola-Luis Enrique párost. A következő szezonban érkezett Cocu a klubhoz, valamint Koeman segédedzőként, további egy évvel később pedig de Boer lett a csapat játékosa. Az 1999-2000-es szezonban az összes felsorolt edző a Barça alkalmazásában állt.

Egy idős sportszakíró mesélte el az alábbi történetet. Egy alkalommal a saját szemével látta, amint egy vacsorán egy férfi van Gaalhoz szalad miközben a izgatottan meséli a feleségének: „ez az ember minden idők egyik legnagyobb edzője. Ő találta fel a modern futballt!” És mivel a mondat közben hallótávolságba ért, riadtan nézett van Gaalra, azt gondolva, túl messzire ment, ám az edző csak némán bólintott.

Talán nem egészen fedi a valóságot, hogy ő találta fel a modern futballt, ám a jelentősége annak kialakulásában vitathatatlan. „Nem vagyok biztos abban, hogy ő a világ legjobb edzője, de minden bizonnyal az egyik legjobb. Nagyon sokat tanultam tőle” – mondta róla Guardiola. „Szívesen megkérdezném tőle, hogy ha lehetősége lenne változtatni, ugyanúgy cselekedne-e, ahogy azt a múltban tette?” Bár Van Gaal a Barçánál töltött első két szezonjában bajnoki címet szerzett, a harmadik évét már aláásta a Rivaldóval megromló kapcsolata, és a meg nem alkuvó természetéből fakadó csalódottsága, végül keserűen távozott.

Okkal feltételezhetjük, hogy a Camp Nouban akkor zajló események természetes következményei voltak a Barcelona és az Ajax hosszú időre visszatekintő kapcsolatának. Sőt még Robson is beleillik az események láncolatába, hisz a West Bromwich-nál játékosa volt annak a Vic Buckinghamnek, aki ugyanúgy edzője volt mindkét csapatnak, ahogy Rinus Michels.

Buckingham, Michels és persze Cruyff Barçánál töltött évei óta a katalán klub számít a holland futballiskola „kirakatcsapatának”, köszönhetően elsősorban annak, hogy az Ajaxénál jobb erőforrásokra támaszkodhat, ennek pedig különösen a Bajnokok Ligája utolsó szakaszában érezhető a szükségessége. Ugyanakkor az Ajax szellemében felnövő tehetséges, gondolkodó futballisták természetes otthonukra leltek Barcelonában. Több pénzt kerestek, jobb színvonalú csapattársak között játszhattak, és könnyen beilleszkedhettek, köszönhetően a Cruyff javaslatára létrehozott La Masiának, valamint a hollandokhoz hasonlóan letámadással és labdabirtoklás-központú futballt játszó csapatnak.  

Nincs senki, aki tökéletesebben reprezentálná a La Masiát, mint Guardiola. Ott lett játékossá, majd a ranglétrát végigjárva, edzővé. Van Gaal első szezonjában szinte végig hiányzott egy sérülés miatt, pletykák is szóltak arról, hogy szándékosan kerüli a hollandot, mert nem akar a játékosa lenni. Az igazság azonban az, hogy csupán a helyi média találta ki ezt a nem létező ellentétet a középpályás és edzője között. „Én csináltam Guardiolából kapitányt” – mondja el Van Gaal Guillem Balagué könyvében, majd így folytatja: „Látni lehetett rajta, hogy nagyon taktikus játékos volt, már akkor is úgy beszélt, mint egy edző – nem sok futballista képes erre. Guardiola számára a négyes poszt volt a legideálisabb a pálya közepén, mert onnan átlátta a játékot és megfelelő személyisége is volt ahhoz, hogy uralja azt.”

A tisztelet kölcsönös volt. „Van Gaal volt az, akivel legtöbbet beszélgettem a futballról, Juanma Lillót leszámítva – mesélte Guardiola. „Különösen az első időkben, mert később a kapcsolatunk mind időben, mind tartalomban veszített intenzitásából.”
Ám Guardiola nem csupán az edző szócsöve volt a pályán. Egy alkalommal például kijárta Van Gaal megbocsátását Sztojcskovnak, akit egy fegyelmi vétség miatt átmenetileg a tartalékokhoz száműzött az edző. (Amikor Van Gaal mesélte a történetet, gyorsan hozzátette, hogy Guardiola később elismerte az ő igazát, mert röviddel később Sztojcskov újabb kirívó fegyelmezetlenséget követett el.)  

Na persze Guardiola nem egy Van Gaal klón. Inkább követte Cruyffot abban, ahogy a szélsőit használta és abban, ahogy nagyobb szabadságot adott a játékosainak, mint Van Gaal tette és teszi azt manapság is. Ezek mégis viszonylag kisebb különbségek, ha összevetjük azzal, ahogy Guardiola is ragaszkodik a labdabirtokláshoz és a letámadáshoz.

Mindketten hisznek az Ajax klasszikus 4-3-3 felállásában, amely 3-4-3 lesz abban a pillanatban, amikor a középső védő előrelép a leghátsó sorból. Guardiola csupán részben módosította az alapelvet, de Van Gaal is bizonyította rugalmas mivoltát, mind az Alkmaarnál, mind a holland válogatottnál. Cruyff még inkább fokozta a különbségeket a hajlandósággal, hogy szélsők nélkül, 3-4-1-2-t játsszon. De Van Gaal ugyanúgy vett át játékelemet a Feyenoordot irányító Koemantól is. Ez sem véletlen, ugyanis Koeman kulcsembere volt Cruyff Barcelonájának. Játékmesterként szerepelt a leghátsó négyesben, amely központi szerepet játszik a Barcajax iskola filozófiájában.

Ugyanakkor, ha van edző, aki a leginkább ragaszkodik a klasszikus Ajax modellhez, az De Boer. De ez talán érthető, hisz ő mindent az Ajax Akadémiának köszönhet, valamint a jelenlegi pozícióját is Cruyff „bársonyos forradalmának”.

Mindeközben a filozófiától legtávolabb Mourinho áll. Ami érthető, hisz ő alapvetően nem az Ajax-ban, vagy a Barcelonában formálódott. Mivel Van Gaalt lenyűgözte a munka, amit Mourinho a csapat pozíciós játékában elért, megengedte számára, hogy a félidőben taktikai tanácsokat adjon, vagy edzőként irányítsa a Barçát a barátságos meccseken. Majd ahogy egyre inkább magabiztossá vált, Van Gaal felismert benne „egy arrogáns fiatalembert, aki nem különösebben tiszteli a hagyományokat, de nagyon kedveltem. Nem volt alázatos, gyakran ellentmondott nekem, ha úgy vélte, hibázok. Idővel aztán kíváncsi lettem a véleményére és inkább hallgattam rá, mint bármely más asszisztensemre.”

Miután aztán a páros 2000-ben távozott a Barcelonától, Mourinho stílusa még élesebben elfordult a Barcajax modelltől. „Inkább a védekezésben hitt, mint a támadásban” – mondta Van Gaal Mourinho életrajzi könyvében. „Az én filozófiám állandó – mert úgy vélem, szórakoztatnunk kell a közönséget, azzal, hogy támadófutballt adunk nekik. Az ő filozófiája a győzelem! Ez a különbség.”

Az állítás igazát illetően okkal merültek fel komoly kételyek, amikor a világbajnokságon a holland válogatott az eredményjelzőnek játszott, de ahogy Van Gaal rámutatott, nem könnyű pontosan definiálni a támadó futball fogalmát. De még ha el is fogadjuk, hogy az edzői pályafutása új szakaszához érkezett és talán egyre jobban eltávolodik Cruyff ideáljától, nem feledhetjük azt, amit örökül hagyott a Barcelonára.

De nem csupán ez a hét edző tartózkodott a Camp Nouban az 1999-2000-es szezonban, a Sporting Gijont irányító Abelardo és a Recreativo edzője, Sergi is a csapat játékosa volt abban az időben. És bár mind változtattak kisebb-nagyobb mértékben az alapvető filozófián, minden bizonnyal meghatározó dolgokat tanultak abban az időben. Nehéz és feszültségekkel teli szezon volt az 1999-2000-es, de talán a valaha volt legsikeresebb edzőkurzus a futball történelmében.

Forrás: www.theguardian.com