/Knézy Jenő/
Hosszú esztendők óta nem láttam ennyire rosszul, esetlenül, fogalmatlanul futballozni a Barcelonát, mint a Bilbao elleni visszavágó első félidejében, szerda este. Mikor a levlistán bevállaltam ennek a meccsnek az értékelőjét még nem gondoltam, hogy botrányos késéssel indulok majd haza Budapestről Miskolcra, ami végül ahhoz vezetett, hogy az M30-as autópályaszakaszon már vezetés közben telefonon streameltem a meccset, hogy végül ne bírjam eldönteni, az előttem tornyosuló tejfölsűrűségű köd, vagy a játékunk a kilátástalanabb.
Értékelő a hajtás után.
Miért 50/50? Mert az első félidő után ezt gondoltam a továbbjutási esélyekről. Immáron ágyban, párnák közt, de a köd nélkül sem láttam jobban, mégis hogyan lesz ebből győzelem? Vagy egy nyamvadt döntetlen? Vagy legalább meccs?
Aztán Messi egy pillanatra felriadt álmából, szétnézett, hol van, majd kiosztott egy gólpasszt és visszafeküdt, de már nem tudott visszaaludni, viszont mivel a pályán volt, így kávét (vagy matét) sem kaphatott, maradt a lődörgés, néhány passzsáv-nyitás, csak úgy hányavetin, odavetve, meg néhány olyan passz, amilyenért már a Mennyei Megyeiben is köpnek.
Szerencsére Neymar a szőke melír ellenére mellett edzeni is tudott és megmentette a meccset, agilitásával, cseleivel, vitalitásával, habitusával.
Miért 50/50? Mert két teljesen különböző meccset láthattunk a két félidőben. Sem taktikailag, sem attitűdben, sem hatékonyságban nem volt összehasonlítható a két játékrész. Mintha sorcsere lett volna, pedig valószínűleg csak egy alapos lebaszás volt az öltözőben.
Amit Messi nyilván végigaludt.
Két igen sokatmondó dolgot szeretnék kiemelni a mérkőzésből (utalva a cikk mottójára):
- - Egy ponton Enrique kénytelen volt azt a szégyent megélni, hogy 5 védőre állunk át, hogy valami stabilitás keletkezzen a hátsó traktusban.
- - A 2. gólt két védő hozta össze.
Ezt rakjátok össze!
A kommentekben.
Marc-Andre ter Stegen – (6) Bár a gólban ártatlan volt (szinte), a kirohanás előtt még Zrínyi is jobb megoldást tanácsolhatott volna. Meg amúgy is. Nőjön már fel! Olyan tehetséges és én úgy szeretnék bízni benne.
Dani Alves – (7) Az első félidőben úgy adta el a labdákat, mint aki jutit kap érte. Aztán feljavult és szinte a védelem legstabilabbja lett. Ki érti ezt?
Thomas Vermaelen – (5) Hát ez sem az ő napja volt. A többit bízzuk a feledés homályára.
Gerard Pique – (6) Képességeihez méltatlan helyezkedési hibák, bénázások, majd két olyan fejes, hogy mindgyá’ 2-1. Persze csak egy ment be, tudom, de amelyik kimaradt, az volt a szebb.
Jeremy Mathieu – (5) A belgák és a franciák szegről-végről rokonok, nem? Mindent megmagyarázna.
Javier Mascherano – (5) Hogy az adóügy stressze, vagy a megkönnyebbülés okozta endorfin-fröccs okozta, nem tudom, de nem találta a helyét a középpályán. Hátra parancsolása jót tett neki, de így is meglehetősen formán kívül maradt.
Sergi Roberto – (8) Iszonyú fontos volt a játéka a meccsen, kulcspassza pedig Xavi-díjas.
Ivan Rakitic – (7) Majdnem nyolcast adtam, mert hihetetlen sokat dolgozik ez az ember. De tud jobbat is ennél.
Neymar – (9) Állandó mozgásával, cseleivel, labdatartásával annyi munkát adott a baszk védelemnek, hogy a második félidő közepére jól láthatóan belefáradtak. Majd besétált és beverte. Nem bonyolult játék ez, mindig mondom.
Luis Suarez – (7) A mérkőzésen két Suarezt láthattunk. Mivel az első értelmezhetetlen, így a másodikat pontoztam.
Lionel Messi – (6) Fent már szépen leírtam, olyan szépen, hogy legszívesebben idézném, de szerénység, elvtársak, szerénység. És ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység.
--
Sergio Busquets – (9) Megjött Busi és megjött a biztonság. Mindörökké, Ámen.
Powered by 