totelcamp

Sevilla - Barcelona 2-1 (0-0)

Előrebocsájtom, hogy a vereség oka szerintem most elsősorban a rossz szerencsénk volt. Ha nem is fociztuk le a pályáról a Sevillát, de én egy nagyjából kiegyenlített meccset láttam, ahol nekünk volt több nagy helyzetünk, de ők lőttek több gólt. Nem játszottunk jól, a tavalyi csapat mércéjével mérve meg egyenesen rosszul, de ez ellen a Sevilla ellen, az ismert körülmények mellett ez egy vállalható teljesítmény volt. Ami most következik, az inkább csak a mérkőzésről jutott eszembe, és csak kis mértékben magyarázza a történteket.

Szóval bármekkora közhely is, kezdjük a mai mesét innen: a futball észjáték. Rögtön pontosítsunk: észjáték is.  Ronaldinho egy életre belénk verte, hogy nem megfelelő fizikai állapotban a legprímább játékos is haszontalan. Illetve az sem szorul különösebb magyarázatra, miért ildomos, ha egy játékos barátságban van a labdával, de legalábbis nem fakanállal vagy láncfűrésszel kezdi idomítani.

A harmadik nagy csoport, amivel egy játékost jellemezni szokás - a fizikai és technikai attribútumokon túl - a mentális tulajdonságok szokott lenni. Ha nagyon egyszerűsíteni akarjuk a dolgokat, akkor azt mondhatjuk, hogy a mentális tulajdonságok felelősek azért, hogy egy játékos az adott szituációban a megfelelő döntést hozza, míg a fizikai és technikai képességek határozzák meg, mennyire sikerül a tervet kivitelezni. (Ennél némileg árnyaltabb a kép, mivel az egyes tulajdonságok hatással vannak egymásra, de azért nagyot nem tévedünk a fentivel.)

A mentális tulajdonságok csoport sokféleképpen tovább osztható, de nekünk most nem is annyira érdekes egy finom kategorizálás. Mindenesetre aki focizott (vagy gyakorlatilag bármit sportolt) valaha, az tudja, hogy a pályán vannak ösztönös és tudatos döntések. A labdarúgásban túlnyomórészt előbbiek vannak jelen, de azért szép számmal akad olyan is, amikor az embernek van egy kis ideje végiggondolni a helyzetét, mielőtt kilövi a susnyásba (pl. labda nélküli mozgásnál, vagy egy relatíve üresen átvett labda megjátszása előtt, stb.).

Most mindenki meg fog lepődni, ki következik: Xavi. Ő az a tehetséges futballista, akinek az extrém jó tudatos döntései annyira meghatározták a játékát, hogy világklasszis szintre emelték. Meggyőződésem, hogy ha egy random időpillanatban megállítottuk volna a játékot, s bekötjük Xavi szemét, akkor elég pontosan fel tudta volna tenni a "bábukat a táblára", vagyis mindig lényegében tisztában volt vele, ki merre van. Természetesen Xavi (mivel intelligens) fizikailag és technikailag is jóval átlagon felülire képezte magát, de alapvetően a sikereit nem annak köszönheti, hogy sokat futott minden meccsen (noha ez is igaz rá).

S meglátásom szerint a Barcelona közelmúltbeli sikerének egyik záloga, a rövidpasszos stílus alapkövetelménye volt, hogy legyenek szép számmal a fenti értelemben okos, a tudatos döntésekben kiemelkedő játékosaink.* Mint például a rettegett Busquets-Xavi-Iniesta-Messi négyszög. Na, ezért borzasztó kellemetlen ez a Messi-Iniesta páros sérülés: Busquetsen kívül nem maradt igazán okos játékosunk, s még Sergio is idegen posztra kényszerült.

Ráadásul mostanra van olyan játékosunk, akinek elég megszemlélni a nézését, meg a járását, a csípőjének a ringását, hogy világos legyen a sötétsége (pun intented). (Ha egy picit alacsonyabb lenne az IQ-ja,  lehetne mondjuk szobapáfrány, de a radiátorcsövet azért durván megverte, na!) De most mondja a Szuhai Gyurika, hogy sajnos odatehetjük - ha mellé nem is, de - mögé például Suárezt és Mascheranót is, hogy csak két olyan embert említsek, akik egyébként vitán felül világklasszisok a maguk posztján és szerepkörükben.

Szóval én a pechen kívül azért rengeteg olyan rossz döntést fedeztem fel, amik közvetetten okai voltak a vereségnek. Csak néhány példa: Suárez visszacselez, felnéz, beleveri a védőbe; Suárez Neymar cselsorozata közben lesre fut; Piqué tévesen lesen képzeli magát Neymar szabadja után; Mathieu totál feleslegesen begyűjt egy sárgát, hogy utána ne tudja kicsűrni a stadionból Vitolót.

Látni kell azt is, hogy az "okosságot" nem fetisizálom, és tartom az egyetlen járható útnak - maradjunk Suárez és Masche példájánál, akik egyéb képességeik miatt kulcsjátékosai a Barcának. (Sőt, azt is gondolom, hogy tizenegy túl okos focistából soha nem lesz jó csapat.) De azt állítom, hogy ebben a tekintetben (is) visszaestünk, és tegnap valahogy ez sokszorosan szemet szúrt. Maradjunk annyiban, hogy jól jön a válogatott szünet, s bízzunk a jobb folytatásban!

Bravo (7) -  Őszintén szólva marha jól esett volna egy clean sheet a lelkemnek, és igyekezett is ezért tenni, lehetett érezni, hogy a ter Stegen körül kialakult feszültség eltűnt, dehát ő sem Napóleon. Napóleon én vagyok.

Sergi Roberto (7,5) - Látványos lendületet hozott a középpályára az átszervezés után, jobb bunkóban most kevésbé volt átütő. Ő egyébként nyilvánvalóan ésszel focizik, ezért is tud a mostani Barcában hasítani.

Piqué (5,5) - Egész korrektul eljátszogatott, de a góloknál, illetve az ominózus Neymar-szabi után nem nagyon tudta, milyen rendezvényen van.

Mathieu (5) - Kulcsszerepet vállalt mind a két kapott gólban. Azt sem értem - és ez nem csak az ő, hanem az egész csapat kritikája -, hogy a pokolban tudunk ilyen gyatrán védekezni pontrúgások után, miközben Piquével, Mathieuvel, Busquetsszel, Suárezzel és Rakiticcsel a fedélzeten azért most már akad pár jómadarunk, aki ülve nyalja a holdvilágot.

Alba (6) - Az első gól előtt szabálytalankodnia kellett volna, ez utólag egyértelmű. (Szintén egy rossz tudatos döntés, de ez mondjuk nem volt könnyű.) De inkább az volt feltűnő, a támadásoknál mennyire pontatlan volt. Nem tetszett.

Mascherano (6,5) - Megmondom őszintén, hogy végtelenül pocséknak láttam végig. Hiába volt fenn mind a négy potenciális védekező középpályásunk egyszerre az elejétől, valahogy bántóan gyorsan jöttek át rajtunk folyton. Másrészt meg a statok szerint tíz labdát szerzett összesen és 90%-kal passzolt, szóval a "tények" szerint nem volt vele gond, ráadásul ott volt az esélye Luchónak, hogy lekapja, de helyette Matyit választotta.

Rakitic (7) - Dobott pár eszem-faszom megáll labdát, de összességében én azért Fabregás-szindrómával diagnosztizáltam: gőze nem volt, mit várunk tőle. Ez persze érthető, eléggé fából vaskarika típusú hármast alkottak Busival és Mascheranóval. Mindenesetre amikor ráérzett a ritmusra, akkor volt benne fantázia, de időnként mintha fáziskésésben követte volna a történéseket.

Busquets (6,5) - Igyekezett felérni a támadásokkal, egyszer-egyszer bele is talált a mozgásával az ellenfél lágy részeibe, de inkább azt éreztem azért, hogy nem tud igazából megfelelni az új poszt nyújtotta elvárásoknak. Az sem segített, hogy eleinte a középső hármas legoffenzívebb szerepkörű tagja volt, s csak később cseréltek Rakiticcsel.

Munir (6) - Valami pislákol nála. Tavaly egyértelműen elszaladt vele ló, s mire visszaszállt a földre, addigra az összes önbizalma is elpárolgott. A hétközi gólpasszaiból most gyűjtött egy kis bátorságot, s ez meg is látszott a teljesítményén.

Suárez (6,5) - Nem jött össze megmentő gól, maradt a meglehetősen gyenge teljesítmény az elvitathatatlan akarással, és néhány szép kényszerítővel felhígítva. Egy pillanatra Nolitónak képzelte magát, de ezen az estén az ilyenek rendre kifele pattantak.

Neymar (8) - Odatette magát, rengeteget válallt, és sok esetben pechje is volt a befejezésekkel. Talán a legelején bosszankodtam miatta egy nagyon-nagyon kecsegtető egy az egy elleni helyzet eltotyorgása okán. A (jogtalan) tizenegyest megint gyatrán lőtte, tán ezt már le se kellene írni. De nem csak amiatt mutat rengeteg hasonlóságot a játéka Messiével... Szerintem technikailag egyenesen jobb is, mint Leo, de pont a posztban fejtegetett ok miatt soha nem lesz akkora klasszis, mint példaképe - mondjuk ettől még simán lehet akár minden idők második legjobb játékosa is.

Sandro, Alvés (-) - A cserék lendületet hoztak, de ez inkább Robertó áthelyezésének volt köszönhető, Alvés bántóan lassú volt, Sandro pedig sajnos a kezdeti bíztató jelek után nem sokat mutat most már jó ideje.

*Egy teljesen off megjegyzés engedtessék meg: nézzük meg, hogy a stúdiókban szakértőként csücsülő, a közelmúltban a válogatott krémjét adó magyar játékosok mekkora iq-betyárok, s csodálkozzunk rá a magyar foci bajára.