totelcamp

Furcsa és váratlan dolgok történtek az európai labdarúgásban hétközben. A Bayern hazai pályán kapott ki, az Inter 3-0-ra verte az Juventust, a Swansea elhozta a három pontot az Emiratesből. Gondolom sokaknak lesz unalmas, hogy már megint megkockáztatok egy pontvesztést, főleg a Rayo ellen, de ha jobban megnézzük, egyáltalán nem elképzelhetetlen. Annak ellenére persze, hogy mi leszünk az összecsapás esélyesei.

Barca - Rayo 5-2

Korábban alig vártuk, hogy véget érjen egy-egy válogatott szünet, most meg csak rémülten pislogunk a naptárra, hogy máris oda a két hetes haladékunk. A selejtezők alatt leginkább a sebeinket nyalogattuk, eltiltásoknak mi még nem örültünk ennyire, mint most a támadóink esetében. Száznyolcvan perc bokacsattogás és a fél világ átutazása helyett Neymar és Suárez is arra koncentrálhatott, hogy a lehető legjobb állapotban legyenek, amíg Messi vissza nem térhet. A brazil lenyomott egy rövid alapozást, és a hírek (vagy inkább azok hiánya) az uruguay-i esetében is arra engednek következtetni, hogy kényelmesen volt ideje sérülésprevencióra. Este a Rayo érkezik a Camp Nouba, akikről szívesen leírnánk, hogy tökéletes edzőpartnerek lehetnek, ha nem izzana bennünk tüzes parázsként az elmúlt időszak szervezetlensége és pechszériája.

FC Barcelona - Rayo Vallecano 6-1 (1-0)

Adja magát a következtetés, hogy a Rayo bebizonyította, mit nem szabad játszani a Barça ellen, mégis azt gondolom, egyetérthetünk abban, hogy hihetetlenül szimpatikus ez a bátor támadójáték a Liga egyik legszerényebb költségvetésű csapatától. Akkor is, ha a végeredménye nagy valószínűséggel előre borítékolható.

A Rayo gyönyörű labdakihozatalokkal, villámgyors és okos támadásokkal, gólhelyzetekkel bizonyította, helye - sőt, megbecsült helye - van az első osztályban. Nyilvánvalóan nem (volt tegnap sem) egy kategória a két csapat, mégis innen küldöm őszinte elismerésemet annak a rayongótábornak, amely csak a legvégén kezdett "putabarszázni", akkor is már csak jobb híján.

A válogatott szünet miatt ugyan időben távolabb van, de fél szemünk máris a clásicón lehet, az Ajax után az következik a sorban. És az eddig alapállapotnak számító Suárez eltiltás is véget ér, ráadásul úgy, hogy két válogatott meccs is a lábában lesz addigra.

Fájdalmas, de semmiképp nem tragikus vereség után folytatjuk a bajnokságot a válogatott szünet előtti utolsó fordulóban. Leginkább az önbizalmunk sérülhetett hétközben, már-már sebezhetetlennek hittük magunkat, Párizsban viszont rávilágítottak, hogy elég messze járunk még ettől. Persze akár jól is kijöhetünk a dologból, mert így jobban előtérbe került, miken kell javítani, a csoportelsőségre pedig továbbra is megvan minden esélyünk. Ilyen hangulatban utazunk el Madridba, ahol kétség kívül a legszimpatikusabb fővárosi ellenféllel játszunk.