totelcamp

Biztos vagyok benne, hogy a következő néhány sor nem fog osztatlan sikert aratni az olvasók között, de mivel már hetek óta kikívánkozik belőlem, ezért úgy éreztem a keddi bukfenc után talán papírra vethetem a gondolataimat. Hajtás után realitás(?).

Valószínűleg mindenki hallott már Pep "öt - egyes szerzőknél hat - másodperces" szabályáról és azt is tudja, ez lényegében azt jelenti, hogy a csapatnak labdavesztés esetén mindent meg kellett tennie azért, hogy ezen időintervallumon belül visszaszerezze azt.

De még ha nem is akarunk taktikai varázslatokat megfogalmazni, akkor is világos, hogy a Barcelona számára - főleg abban az időszakban - a végletekig fontos volt a szervezett letámadás a csapat saját támadóharmadában is.

Az alábbi posztot vigvik találta meg és egy Colin Trainor nevű fickónak köszönhető, aki megpróbálta a statisztika nyelvére lefordítani, illetve a statisztika segítségével képivé tenni azt, hogy egy futballcsapat mennyire akar megfelelni ennek a mutatónak.

Elképzelhetőnek tartom, hogy a többségnek nem szükséges bemutatni Jonathan Wilsont, így különösebben nem is tornázok rajta. A fickó nagyon benne van a sűrűjében, határozottan van fogalma arról, hogy mi(ke)t beszél-ír, az alábbi poszt pedig egy tegnapi - a Guardianban közzétett - cikkének többé-kevésbé hű magyar átirata.

A többé-kevésbé kitétel azért állja meg a helyét (ismét), merthogy "jó szokásuk szerint" az angol szakírók a szak írása közben is megmaradnak angolnak, ezért olyan szinten csűrik-csavarják a mondatokat azok megalkotása közben, aminek szigorú fordítása egy blog stílusától nagyon messze állna. Magyarán és röviden marhára stílusidegen lenne, csak ha ezt írom, nem lenne szépen kitöltve a hely a kép mellett. Íme a cikk: