totelcamp

Végre! Egy hét elvonó után, ma este újra olyan remegő kézzel keressük a távirányítót, mint anno Janka néni a laposüveget. Az ember gyorsan hozzá tud szokni ehhez a 2 meccs/hét ritmushoz, pláne ha a csapatnak is jól megy, aztán ha kiesik egy-egy hétközi csörte, igyekszik csillapítani a szomját mindenféle bundással, vagy prömierrel. Ideig-óráig el is vagyunk a szeren, de ezek a kis kupicák nem olthatják az igazi barcalkoholista szomját. Ennek jegyében ma egy kifejezetten tömény baszk oroszlánvérrel kevert bilbaói kerítésszaggatót kapunk az arcunkba függetlenségi fáklyásmenettel, stoplival, fék nélkül, tölcséren át.