totelcamp

Korábban alig vártuk, hogy véget érjen egy-egy válogatott szünet, most meg csak rémülten pislogunk a naptárra, hogy máris oda a két hetes haladékunk. A selejtezők alatt leginkább a sebeinket nyalogattuk, eltiltásoknak mi még nem örültünk ennyire, mint most a támadóink esetében. Száznyolcvan perc bokacsattogás és a fél világ átutazása helyett Neymar és Suárez is arra koncentrálhatott, hogy a lehető legjobb állapotban legyenek, amíg Messi vissza nem térhet. A brazil lenyomott egy rövid alapozást, és a hírek (vagy inkább azok hiánya) az uruguay-i esetében is arra engednek következtetni, hogy kényelmesen volt ideje sérülésprevencióra. Este a Rayo érkezik a Camp Nouba, akikről szívesen leírnánk, hogy tökéletes edzőpartnerek lehetnek, ha nem izzana bennünk tüzes parázsként az elmúlt időszak szervezetlensége és pechszériája.

Nagy örömmel tudatjuk veletek, hogy egy új formátum debütál a blog hasábjain. Bevezetjük a villámbeharangokat, mi időt spórolunk az írással (maximálisan kihasználjuk az a kétszer harminc-negyven perc szabadidőt, ami jutott a napra), ti időt spóroltok az olvasással. Nem tudjuk, hogy lehet ilyen sűrű a naptár, mi legalábbis alig bírjuk a tempót, de ezt ráfoghatjuk az idény eleji formára. Vigoba látogatunk ma este, Luis Enrique korábbi csapata tavaly sem adta olcsón a bőrét.

Hektikusan indul az új idény, valami zavar van az Erőben. Most különösen tudjuk értékelni, hogy egy kicsit lazább időszak jön a szezonkezdethez képest. Rafinha sérülése ha nem is tragédia, de nagyon-nagyon rosszul jött, egyrészt a csapat szempontjából, másrészt ilyen sérüléseknél sosem tudni, hogyan fog visszatérni a játékos. Szerencsétlen bátyja rögtön rá is sérült a visszatérése után, és bár úgy néz ki, a játékának a minősége nem változott, ki tudja, mikor lesz újra problémás az a térd. Giuseppe Rossi tudna mesélni szomorú dolgokat. Szóval fel kell készülni egy új helyzetre, az ilyen könnyebbnek ígérkező hazai bajnokik aranyat érhetnek még.

Egyre jobban belelendülünk a szezonba, csütörtök óta pedig a BL csoportokat is tudjuk. Messi 'UEFA Év játékosa'-díja csak azért nem hír, mert akkor is jó eséllyel indul érte, ha gyengébb szezont fut egyéni és csapat szinten is, de az előző idénye után még a legnagyobb utálói is kalapot emelnek. A Bajnokok Ligája őszünk nem tűnik túl izgalmasnak, még úgy sem, hogy a Roma várhatóan klasszisokkal jobb lesz, mint amilyen a Gamperen volt. Így aztán lehet koncentrálni a bajnokságra, most például a Málagára, akik tavaly talán a legkeményebb ellenfeleink voltak.

Érdekesen alakult az utolsó forduló, hiszen amíg a Barca egy óriási fiesztára készül, addig a Depor az utolsó lehetőséget próbálja meg megragadni, hogy bentmaradjon az első osztályban. Bár igazság szerint akár egy vereséggel is megúszhatják a kiesést, ha szerencsésen alakulnak a körülmények, de Bendaknak kell igazat adjak, aki levlistán megjegyezte, hogy volt 37 forduló, hogy elég pontot szedjenek össze a galíciaiak, ne érezzük rosszul magunkat, ha nem jön össze a tizenhetedik hely. Idén utóljára van lehetőségünk tét nélküli örömjátékra, illene megünnepelni a bajnoki aranyat, és Xavit.

Tripla. Színes, magyarul beszélő, spanyol dráma, 270'. Csak elérkeztünk idáig, minden sorozatban, ahol elindultunk, elég egy győzelem az aranyhoz, szóval a minden meccs egy döntő kijelentés már nem csak motivációs eszköz, hanem tény. Luis Enrique a halhatatlanság kapujában áll, de ne felejtsük, nem egyszerű dolog belépni rajta. Mascherano figyelmeztett hétközben: három mérkőzésen elérhetünk, vagy elbukhatunk mindent. Első felvonás.

FC Barcelona - Real Sociedad 2-0 (0-0)

Nyilvánvaló, hogy sosem fogják egy lapon emlegetni a klub történetének legfontosabb ollózásával, de hát nem sokszor adatik meg mostanában, hogy megdícsérjük Pedrot, és erős a gyanúm, hogy az utolsó alkalom volt ez. Szóval kicsit úgy jártam, mint john legutóbb Xavival, így kihasználtam a lehetőséget. Utólag visszanézve kicsit túlparáztuk ezt a meccset, tartottunk tőle, hogy amit Moyes adott, azt vissza is veszi. Pedig gyakorlatilag nem forgott veszélyben sem a kapunk, sem a három pont sorsa. A tompaság érezhető volt a Barcán, de hogy ebből mennyi volt a tényleges fizikai fáradtság, és mennyi a spórolás, azt nem tudjuk megmondani. Az viszont biztos, hogy amikor láttuk, a meccs eleji sebesség nem elég, tudtunk egy kicsit pörgetni a játékon, a helyzetek pedig előbb-utóbb góllá váltak. A megnyugtató második gól után tűnt úgy, hogy teljesen szétcsúszunk fejben, senkinek nem volt kedve a maradék néhány perchez. Az összképet nézve azért rendben voltunk, a Sociedad pihent volt, mindenféle nyomás nélkül játszhatott, mégsem sikerült belerondítani a szombatunkba. Sőt, mivel a Valencia elhozott egy pontot a Bernabueból, így négy pont előnnyel várjuk az utolsó két fordulót, tehát elég hazai pályán megverni a kiesés elől menekülő Deport az aranyért.

Jelentős hétvége előtt állunk, ugyanis előzetesen úgy számolgattunk, hogy mostanában lehet majd leszakítani magunkról a Real Madridot. Ehhez először le kell győzni a Cordobát, majd kiszurkolni a Sevillának, hogy tovább nyújtsák a hazai veretlenségi sorozatukat. Egyik sem lesz egyszerű, de nyilván valamivel esélyesebb, hogy mi örülhetünk ma este. Fél szemünket persze a Bayernen kell tartanunk, és volt már kellemetlen meglepetésekben idén részünk, szóval csak óvatosan, mint mindig. De az előjelek azért jók.

Még biztosan fogunk ehhez hasonlóan magas ívű, valamint mély értelmű fontosságokat mondani, de el vagyunk érkezve a szezon utolsó szakaszához, ahol már minden egyes meccs döntő! Jelentőségűnek bizonyulhat majd utólag.

Tekintve, hogy most már nem szakítja meg a szezon végéig a csapat életét válogatott jellegű elfoglaltság, vadul számolgathatunk előre, agyalhatunk pillanatnyi kezdőkön, tartalékoláson, esetleg fontossági sorrenden. Végül pedig máris készülhetünk arra, hogy pillanatokon belül nyakunkon a nyár, tehát itt a lehetőség maximálisan kiélvezni minden egyes percet, amíg a csapatot a pályán/képernyőn láthatjuk.

Csak elérkezett ez a fránya április, amire igencsak ferde szemmel néztünk, amikor a BL sorsolás után rádöbbentünk, milyen extra terhelés vár majd a csapatra. Így nyolcadikán le is játsszuk a hónap legkönnyebbnek ígérkező mérkőzését, hogy utána belekezdjünk egy olyan menetelésbe, amire utóljára talán Guardiola első évében volt példa. A kiesés elől menekülő, a szezonban harmadik edzőjét fogyasztó Almería vizitál a Camp Nouban, úgyhogy valószínűleg Luchoék is egy kis pihentetést terveznek, mert utána őrült egy menet jön.