totelcamp

Ugyan jókora szünettel, de folytatódik a nyáron megkezdett sorozat, amely a Barcelona történelmének öt legnagyobb alakján keresztül mutatja be számunkra a klubot az alapítás óta eltelt évtizedekben. Megismerhettük az önfeledt kezdeteket, folytattuk az elnyomás sötétségében hitet adó korszakkal, elérkeztünk az átmenet forradalmához, most pedig a boldog, de kaotikus nyolcvanas évekbe csöppenünk.

A nyolcvanas évek Barçája számomra (nem közvetlenül, hanem olvasmányok formájában megélve) meglehetősen rossz emlékűnek tűnt mindig is, ezen belül Maradona meg egy nagyszabású tévedésnek. Az alábbi posztból pedig kiderül, hogy... ez valóban így is volt.

Íme az írás:

Ha nem olvasom vigvik beharangját, őszintén mondom, nem tudtam volna arról, mennyivel esélyesebb volt előzetesen a Madrid nálunk. Arra szokás szerint fel voltam készülve, hogy a meccs esélyei kiegyenlítettek, különösebb elvárásaim se voltak önmagunk felé, tekintve, hogy (át)alakulóban vagyunk, és a szezon első komolyabb erőpróbáját már korábban elbuktuk, a PSG ellen.

Ugyanakkor azt is tudtam, hogy ez a párharc jó ideje apróságokon múlt/múlik/múlhat, mert még akkor is igaz volt ez, amikor érezhetően és jellemzően mi domináltuk azt. Az utóbbi évekből gyakorlatilag az 5-0-t tartom az egyetlen olyan meccsnek, ami minden szempontból egyértelmű volt, még a 2-6-ban is voltak momentumok, amiknek köszönhetően könnyen alakulhattak volna másképp is az események. Nem beszélve a többiről, amik eredményeikben se voltak lehengerlően egyértelműek.

Az ilyen nagy meccsekkel az a "baj", hogy ha igazán komoly beharangot akarunk produkálni, nem árt látni az ellenfelet is legalább egyszer, különben lehetetlen a maga környezetében elhelyezni a várakozásokat és a feltételezéseket. Mivel velem idén még nem fordult elő, hogy Real meccset láttam volna, a legjobb megoldásnak az bizonyult, hogy kölcsönveszem mások gondolatait. Lehetőség szerint olyan valakiét, akinek fogalma is van arról, amit ír.

Az alábbi írás a barcablaugranes.com-on olvasható eredetiben, valamint Rob Brown tollából származik, akit ezennel testületileg máris kedvelünk és elismerünk. Kötelező megjegyzés: a szöveget szokás szerint némileg szabadon kezeltem, azaz itt-ott kihagytam belőle, illetve át is fogalmaztam, ahol annak szükségét éreztem.

Vagy még tán az sincs. Legalábbis olyan. Jól jellemzi a szitut, hogy Iniesta volt a legnagyobb megmondóember a meccs előtti szócsatában. Tényleg döbbenet, hogy Pep és Mou mennyire üresen hagyták maguk után a sajtószobákat. Na, de nem is ez a lényeg - hiányzik a fenének a pankráció -, hanem hogy mit kapunk helyette.

Való igaz és persze meaculpa, amiért mostanság csendesebbek vagyunk, de hát az egyéb elfoglaltság és a bla-bla…

Viszont ha már rátaláltam (és érdekesnek is találtam), poszt a clásico előtt, mert érdemes egy ilyen volumenű meccsről bővebben és többet írni. Ha pedig nem megy saját kútfőből, használjuk másokét. Persze menne, csak a kötelező szerénység... ráadásul így kényelmesebb.

Aki kérdez: Luis Mazariegos a barcablaugranes.com-tól, aki válaszol a Dennis J. Seese, a ManagingMadrid.com-tól.

Éppen száz nap telt el azóta, hogy július 14-én Luis Enrique nekilátott a munkának a Barcelona edzőjeként, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez idő alatt csalódást semmiképpen sem okozott. A bajnokságot veretlenül vezetjük, és a hétvégi clásicót a négypontos előny birtokában ahhoz képest, hogy ez egy clásico, nyugodtan várhatjuk. A száz nap egyetlen hullámvölgye a legutóbbi párizsi Bajnokok Ligája-mérkőzés volt, ahol összeszedtük első és egyetlen vereségünket, mellesleg az eddigi szezonunk három kapott góljából hármat. És bár mondhatjuk, hogy ennyi botlás belefér, igencsak idegenül hat a nevünk az F-csoport második helyén. Ha a szünetben sikerült kirománoznunk magunkat, most folytatódhat a BL, ma este a szokásos időben az Ajax ellen adott a lehetőség, hogy intézkedjünk a BL-csoportkör idő előtti lerendezésének érdekében.

Nem tudom, mi lehet az oka, de évről-évre beigazolódik a feltételezés, miszerint egy új edző (új csapat?) munkája körülbelül tíz meccs után kezd érezhetően kirajzolódni - részletes és alapos taktikai elemzés nélkül is. És személy szerint azt gondolom, az eredményektől függetlenül is jó irányba próbálunk elmozdulni az utóbbi évek bizonytalanságai után.

Egyrészt fejben is kezd alakulni a társaság, másrészt - azt érzem - Luis Enrique megpróbálja először az egyének szintjén megtalálni a legideálisabb posztokat-feladatokat, ebből pedig kialakul a csapat egysége is. A játékban, a pályán és azon túl is. Átmeneti problémák ugyan vannak (lesznek is, hisz nem csak mi vagyunk a pályán, az ellenfelek is!), de tény, hogy végre érdemben akarjuk kezelni a korábbi gondjainkat, nem csupán beszélünk arról, hogy kellene.

Ismét letelt a két ínséges hét, bár azt kell hogy mondjam, ez az újfajta elosztása a meccsnapoknak a válogatott szüneteket is elviselhetővé teszi, a legtöbb napra jut valamilyen izgalmas összecsapás. Két hazai meccsel készülünk a jövő heti Klasszikusra, és bár elsőre a mai tűnik egyszerűbbnek, az Eibar is okozhat meglepetést. Lassan csak kiböjtöljük Suárez eltiltását, úgyhogy hamarosan teljes pompájában csodálhatjuk Lucho taktika finomhangolását.

Biztos sokan emlékeztek, hogy blogunk tyúkszaros kis életében egykor milyen fontos szerepet töltöttek be vigvik, HAnonymous, majd negaro ünnepi fejtörői, amelyek a hardcore szurkolók kreativitását, kitartását és elméjük rátermettségét voltak hivatottak tesztelni. Igen, ígértünk olyat, hogy nem lesz több kvíz - viszont mivel e kijelentésünk után több százezer rajongónk vonult fel Madrid utcáin tiltakozni, a történtekért a kasztíliai kormányt okolva, most itt, az új telephelyen mégis újraindítjuk legbecsesebb sorozataink egyikét. Ám még mielőtt az örök elégedetlen, kishitű és időhiányos olvasóink csak legyintenének, hogy kár kattintani, hiszen úgysem fogják megoldani a feladatokat, leszögezném: a népszerűsítés érdekében új rendszer és új szabályok jönnek! Ez persze nem azt jelenti, hogy Messi Aranylabdáinak számára fogunk rákérdezni, azonban a néhány újítás, például, hogy egyszerre csak 3 db feladványt kell megoldani, remélhetőleg meghozza minden vélt vagy valós culé kedvét a fejtörésre és a nyomozásra. Hogy eme újgenerációs kvízsorozatunk létrejöhetett, azt korábbi győztesünk, Laurie közreműködésének köszönhetitek, aki a feladatsor összeállítása által azt is megtette Értetek, hogy önként lemondott a játék öröméről és átvállalta a spori szerepét. Hajtás után tehát a részletek, belemélyedni kötelező.

Adja magát a következtetés, hogy a Rayo bebizonyította, mit nem szabad játszani a Barça ellen, mégis azt gondolom, egyetérthetünk abban, hogy hihetetlenül szimpatikus ez a bátor támadójáték a Liga egyik legszerényebb költségvetésű csapatától. Akkor is, ha a végeredménye nagy valószínűséggel előre borítékolható.

A Rayo gyönyörű labdakihozatalokkal, villámgyors és okos támadásokkal, gólhelyzetekkel bizonyította, helye - sőt, megbecsült helye - van az első osztályban. Nyilvánvalóan nem (volt tegnap sem) egy kategória a két csapat, mégis innen küldöm őszinte elismerésemet annak a rayongótábornak, amely csak a legvégén kezdett "putabarszázni", akkor is már csak jobb híján.

A válogatott szünet miatt ugyan időben távolabb van, de fél szemünk máris a clásicón lehet, az Ajax után az következik a sorban. És az eddig alapállapotnak számító Suárez eltiltás is véget ér, ráadásul úgy, hogy két válogatott meccs is a lábában lesz addigra.

Fájdalmas, de semmiképp nem tragikus vereség után folytatjuk a bajnokságot a válogatott szünet előtti utolsó fordulóban. Leginkább az önbizalmunk sérülhetett hétközben, már-már sebezhetetlennek hittük magunkat, Párizsban viszont rávilágítottak, hogy elég messze járunk még ettől. Persze akár jól is kijöhetünk a dologból, mert így jobban előtérbe került, miken kell javítani, a csoportelsőségre pedig továbbra is megvan minden esélyünk. Ilyen hangulatban utazunk el Madridba, ahol kétség kívül a legszimpatikusabb fővárosi ellenféllel játszunk.

Tudhattuk, hogy a PSG másik kávéház, emlékezhettünk, mennyire nyílt meccset volt már szerencsénk játszani velük, nem is egyszer. Közhely, de a BL-re nézve újra meg újra igaz: tényleg apróságokon múlik egy-egy meccs, ezen keresztül pedig az egész sorozatbeli szereplés. És nem csak a döntőben/elődöntőben, már előtte is.

Árulkodó volt/lehetett, hogy a PSG Európa jelenlegi élmezőnyéhez tartozik labdabirtoklás tekintetében, ezt az adatot pedig lehet lekicsinylően "Barçamániának" bélyegezni, mégis azt jelenti mindenhol a világon, hogy az adott csapat játékosai technikailag magasan képzettek, értsd: nagyon is van fogalmuk arról, mit kezdjenek a labdával.