Hektikusan indul az új idény, valami zavar van az Erőben. Most különösen tudjuk értékelni, hogy egy kicsit lazább időszak jön a szezonkezdethez képest. Rafinha sérülése ha nem is tragédia, de nagyon-nagyon rosszul jött, egyrészt a csapat szempontjából, másrészt ilyen sérüléseknél sosem tudni, hogyan fog visszatérni a játékos. Szerencsétlen bátyja rögtön rá is sérült a visszatérése után, és bár úgy néz ki, a játékának a minősége nem változott, ki tudja, mikor lesz újra problémás az a térd. Giuseppe Rossi tudna mesélni szomorú dolgokat. Szóval fel kell készülni egy új helyzetre, az ilyen könnyebbnek ígérkező hazai bajnokik aranyat érhetnek még.
Edzőmeccset, rekorddöntéseket, a szezon góljára pályázó megmozdulást, Atlético leszakadást hozott nekünk a hétvége.
Scholes (a.k.a. ginger ninja) a napokban tett egy viszonylag nagy port kavaró nyilatkozatot, amiben meglehetősen élesen bírálta a jelen Manchesterét, speciálisan Lajosok Edzője Lajost (gyk. Enrique, Figo és van Gaal), illetve az egyesület csatárait, leginkább Szegény Ember Drogbája Falcaót és Egyszer Ágyús Mindig Ágyús Fabregast van Persiet. Mondjuk pont leszarom, hogy mit kínlódnak egymással a sajtóban a Vörös Ördögök, de Scholesy van akkora fociprofesszor és ember a szememben, hogy adjak a szavára, és most szólott egy különösen érdekeset, ami nekem nagyon megtetszett: "[...] Ahogy mindig is mondtam, a fociban csak annyira vagy jó, amennyire a két csatárod az, [...]"
Levante-Barcelona 0-5
Volt a Pep-korszak elején egy olyan párhetes, sőt inkább párhónapos időszak, amikor megvolt az átlag 4-5 rúgott gólunk, és a védelem is perfektül működött, aztán amikor jött egy "döcögős" 2-0-s győzelem, már csalódásként könyveltük el. Na ez a tegnapi tegnapelőtti meccs épp olyan volt, mint azok közül az ötnullás meccsek közül valamelyik. Izgalmas nem volt, olyannyira, hogy egyik szurkolótábor sem akadt fenn sem a kihagyott büntetőn, sem a piros lapon, és le is rendeztük a lényegi részt 30-40 perc alatt, utána meg még olyan perverzitásokra is maradt idő, mint a Pedro-gól.
Valahogy az ember dolgai épp úgy sűrűsödnek, mint a csapat meccsei, a válogatott szünetben unottan kapcsolgattunk, és vártuk, hogy visszatérjenek az európai bajnokságok. Most meg nem győzöm számolgatni, honnan csípjek le 20-30 perceket, hogy legyen poszt - bár én legalább ennyire ráérek. Cserében az értékelővel nincs probléma, így az elkövetkezendő meccsdömping első felét kipipálhatjuk. A sereghajtó Levantéhez utazunk, és bár az első tíz forduló előtt nem nagyon látom értelmét a tabella nézegetésének, a mai ellenfél tényleg nem tűnik jónak. Azért így sem árt némi óvatosság.
Powered by 