Spanyol bajnokság, 2. forduló: Villarreal CF - FC Barcelona

0 komment

Nem tudom ki hogy van vele, de a szezon eleje - főleg ennyi változással - olyan, mintha minden hétre jutna egy-egy karácsony. Most is nagy izgalommal várjuk az este hétkor kezdődő ajándékbontást, a kirakós egy újabb részletét villantja fel Lucho csapata. Kicsit olyan érzésünk van, hogy a lazább tempójú, heti egymeccses augusztusra még az előszezon részeként tekintett a stáb, így az első két bajnoki kvázi kiegészíti a kevés felkészülési mérkőzést. Nem is lehetne hát jobb az utolsó vizsga, mint egy masszív, jól szervezett Villarreal, idegenben.

Felvezető kör

0 komment

A BL csoportkör sorsolásáig nekem akad egy szabad negyedórám, így gyorsan dobok is ki valamit, hogy meg lehessen vitatni a csoportokat. Elég erősnek néz ki az idei 32-es mezőny, bár őszintén fogalmam sincs már, milyen volt a tavalyi vagy az azelőtti. Mindenesetre elég valószínű, hogy legalább egy viszonylag izgalmas csoportba kerülünk, ami a tévéközvetítések szempontjából bizony jó. Fogalmam sincs a szavazóboxokat honnan szoktuk előszedni, így ma elmarad, de majd jól bekommentelitek milyen csoport lenne nekünk az ideális. Aztán remélhetőleg az UEFA is úgy hűtötte/melegítette a golyókat.

Három gombóc egy Elche-szett

0 komment

Végre elkezdődik!

0 komment

Rendhagyó módon indulunk az évnek, mert szerintem olyan még a sportblogok történelmében nem volt soha, hogy egy szezonértékelő augusztus végén lásson napvilágot. Hogy miért alakult így, lényegtelen, előnye azonban mégis van. Mert akarom, hogy legyen.

A világbajnokságnak és a nagyon is mozgalmas Barça előszezonnak köszönhetően annyi minden történt velünk-körülöttünk, hogy a kötelező izgatott várakozás hajlamossá tesz régmúlt időnek érezni az alig pár hónapja történteket. Mivel pedig a véleményeink még alig az előző szezon vége előtt születtek, talán segíthetnek elfeledett emlékeket felidézni. Leszámítva, hogy közülünk ketten alig pár napja írták a soraikat és hogy nyilván módosítottunk a nyáron történtek tükrében az akkori válaszainkon.

A kérdések nem döbbenetesen kreatívak (lényegében ugyanaz minden szezonban), az viszont továbbra is érdekes, mennyire másként látjuk/közelítjük meg az egyes pontokat.

A PPDA és egy meglepő felfedezés

0 komment

Valószínűleg mindenki hallott már Pep "öt - egyes szerzőknél hat - másodperces" szabályáról és azt is tudja, ez lényegében azt jelenti, hogy a csapatnak labdavesztés esetén mindent meg kellett tennie azért, hogy ezen időintervallumon belül visszaszerezze azt.

De még ha nem is akarunk taktikai varázslatokat megfogalmazni, akkor is világos, hogy a Barcelona számára - főleg abban az időszakban - a végletekig fontos volt a szervezett letámadás a csapat saját támadóharmadában is.

Az alábbi posztot vigvik találta meg és egy Colin Trainor nevű fickónak köszönhető, aki megpróbálta a statisztika nyelvére lefordítani, illetve a statisztika segítségével képivé tenni azt, hogy egy futballcsapat mennyire akar megfelelni ennek a mutatónak.

Kezdődik az igazi móka!

0 komment

Ezer százalékig biztos vagyok abban, hogy egyszer-valamikor már közöltünk egy írást, ami egy bizonyos Xoel Cardenas nevű fickó fejéből pattant ki. De mivel pontosan nem emlékszem, mikor, komolyan utánakeresni meg lusta vagyok, kénytelenek lesztek arra hagyatkozni, hogy állítom, az az írás jó volt. Különben minek fáradtunk volna a fordítással, meg a beszerkesztéssel?

Mivel menthetetlenül (és hálisten') nyakunkon a szezon, egyre inkább sürgető a belső késztetés, hogy írjunk valamit a jelenlegi-pillanatnyi helyzetről -, meg a csapatról, meg úgy egyáltalán -, szerencsés, ha véletlenül beleakadunk egy írásba, ami pont erről szól. És ráadásul jó is, mert itt-ott új/kevésbé közkeletű gondolatok is vannak benne.

Arról nem beszélve, hogy jósolgatni szeret a fene, így aztán másra hagyhatjuk, ha végül csúfosan bukik az, amit kitalált a fejében. Íme a cucc:

A futballtörténelem legsikeresebb edzőkurzusa

0 komment

Elképzelhetőnek tartom, hogy a többségnek nem szükséges bemutatni Jonathan Wilsont, így különösebben nem is tornázok rajta. A fickó nagyon benne van a sűrűjében, határozottan van fogalma arról, hogy mi(ke)t beszél-ír, az alábbi poszt pedig egy tegnapi - a Guardianban közzétett - cikkének többé-kevésbé hű magyar átirata.


A többé-kevésbé kitétel azért állja meg a helyét (ismét), merthogy "jó szokásuk szerint" az angol szakírók a szak írása közben is megmaradnak angolnak, ezért olyan szinten csűrik-csavarják a mondatokat azok megalkotása közben, aminek szigorú fordítása egy blog stílusától nagyon messze állna. Magyarán és röviden marhára stílusidegen lenne, csak ha ezt írom, nem lenne szépen kitöltve a hely a kép mellett. Íme a cikk:

Az öt legnagyobb - Cruyff

0 komment

Ha az előző posztban arról beszéltem, milyen megbocsáthatatlan hiányosságunk volt Kubalát nem megtisztelni egy írással, a második a sorban máris Johan Cruyff lesz, még akkor is, ha róla már egy komolyabb írásban közvetve megemlékeztünk.

Ahogy haladunk előre a sorozatban - gondolom - mindenki számára egyre inkább válik világossá, milyen mélyen átszövi a politika a Barcelonát. És ez - ahogy a posztból is kiderül - különösen igaz a hetvenes évekre.

Én azt gondolom, nekünk, magyar szurkolóknak nem kell ebbe különösebben belebonyolódnunk, ugyanakkor egyáltalán nem baj, ha lesz némi rálátásunk arra, ők odakinn hogyan gondolkodnak erről. Ugyanis ha eljutunk a hogyan iránti érdeklődésig, egy idő után remélhetőleg megérkezik hozzá a miért elfogadása is.

Az öt legnagyobb - Kubala

0 komment

Biztosan van több megbocsáthatatlan mulasztásunk is az elmúlt három évből, ám az első helyre kívánkozik a tény: még nem szenteltünk posztot a Barcelona számunkra legfontosabb alakjának. Persze több alkalommal is szóba került a neve, de nyilván azzal tehetjük csak jóvá ezt a hiányosságot, ha egy nagyobb lélegzetű írásban emlékezünk meg róla.

Ahogy arról a cím árulkodik, a sorozat is folytatódik az írásban, de tekintettel arra, hogy a Barcelona XX. századi történelmének legjobbjáról van szó, kiegészül egy 1987-es interjúval, pár apró emlékmorzsával és a Hungária spanyol túrájának (relatíve gyorsan) fellelhető adataival is.

Kubala hatása a Barcelona történelmére megkérdőjelezhetetlen. A fizikai ereje vitathatatlan, de játékának gazdagsága a technikai és taktikai árnyalatokban is. Ám ami a legfontosabbá teszi, a tény, hogy Laszi Kubala volt az Ötkupás Barça kulcsembere. Albert Suñé újságíró, az "Amikor Kubala megtöltötte a stadionokat" című könyv szerzője mutatja be nekünk, hogyan vezetett az út a Les Corts-tól a Camp Nouig.

Facebook

Következő mérkőzésünk

Powered by whatsthescore.com

A bajnokság állása

Widget powered by WhatstheScore.com

Feedek