totelcamp

Egyre jobban belelendülünk a szezonba, csütörtök óta pedig a BL csoportokat is tudjuk. Messi 'UEFA Év játékosa'-díja csak azért nem hír, mert akkor is jó eséllyel indul érte, ha gyengébb szezont fut egyéni és csapat szinten is, de az előző idénye után még a legnagyobb utálói is kalapot emelnek. A Bajnokok Ligája őszünk nem tűnik túl izgalmasnak, még úgy sem, hogy a Roma várhatóan klasszisokkal jobb lesz, mint amilyen a Gamperen volt. Így aztán lehet koncentrálni a bajnokságra, most például a Málagára, akik tavaly talán a legkeményebb ellenfeleink voltak.

Érdekesen alakult az utolsó forduló, hiszen amíg a Barca egy óriási fiesztára készül, addig a Depor az utolsó lehetőséget próbálja meg megragadni, hogy bentmaradjon az első osztályban. Bár igazság szerint akár egy vereséggel is megúszhatják a kiesést, ha szerencsésen alakulnak a körülmények, de Bendaknak kell igazat adjak, aki levlistán megjegyezte, hogy volt 37 forduló, hogy elég pontot szedjenek össze a galíciaiak, ne érezzük rosszul magunkat, ha nem jön össze a tizenhetedik hely. Idén utóljára van lehetőségünk tét nélküli örömjátékra, illene megünnepelni a bajnoki aranyat, és Xavit.

Tripla. Színes, magyarul beszélő, spanyol dráma, 270'. Csak elérkeztünk idáig, minden sorozatban, ahol elindultunk, elég egy győzelem az aranyhoz, szóval a minden meccs egy döntő kijelentés már nem csak motivációs eszköz, hanem tény. Luis Enrique a halhatatlanság kapujában áll, de ne felejtsük, nem egyszerű dolog belépni rajta. Mascherano figyelmeztett hétközben: három mérkőzésen elérhetünk, vagy elbukhatunk mindent. Első felvonás.

...már ha egyáltalán fenn voltak. Az is könnyen megeshet, hogy éppen most kerülnek fel.

Jelentős hétvége előtt állunk, ugyanis előzetesen úgy számolgattunk, hogy mostanában lehet majd leszakítani magunkról a Real Madridot. Ehhez először le kell győzni a Cordobát, majd kiszurkolni a Sevillának, hogy tovább nyújtsák a hazai veretlenségi sorozatukat. Egyik sem lesz egyszerű, de nyilván valamivel esélyesebb, hogy mi örülhetünk ma este. Fél szemünket persze a Bayernen kell tartanunk, és volt már kellemetlen meglepetésekben idén részünk, szóval csak óvatosan, mint mindig. De az előjelek azért jók.

Legutóbb felmerült a kérdés, hogy honnan a kölcsönös szimpátia. Nos...

Minden tiszteletünk a csapaté, ugyanis mi pötyögve sem bírjuk azt a tempót, amibe ők átlag tíz kilométereket tesznek bele heti kétszer. Ebben az erőltetett menetben leginkább mi fáradtunk el, ahogy a Pep-team jellemzően január-február környékén került gödörbe, nekünk áprilisban kell csikorgatni a fogainkat minden egyes leütésért. Az utóbbi időben gyakorlatilag minden poszt úgy készült, hogy "jó, ha senki nem, akkor valahogy megpróbálom", talán láttok is visszaköszönni egy-egy izzadtságcseppet a monitorotokon. Három idegenben lőtt gól, és kevesebb mint egy héttel az odavágó után nehéz okosat írni, de megpróbáljuk összefoglalni a helyzetet.

Egy kicsit megmosolyogtató, hogy a legutóbbi találkozásunkat úgy jellemeztem, hogy erősségét tekintve olyan ez a meccs, mintha már decemberben negyeddöntőt kellene játszunk. Majd elérkezett a negyeddöntő, ahol tényleg a PSG-n kell magunkat átküzdeni. Egyrészről jó, mert nagyjából be tudjuk lőni, mire számíthatunk, másrészről viszont elveszítettük a BL-t jellemző exkluzívitás, hogy olyan csapatokkal csapjunk össze, akikkel ritkán szoktunk. A francia bajnok ellen most mutattuk meg mit tudunk, szurkolóként kíváncsibbak lettünk volna mondjuk a Juvéra vagy a Portora ellenfélként.

Csak elérkezett ez a fránya április, amire igencsak ferde szemmel néztünk, amikor a BL sorsolás után rádöbbentünk, milyen extra terhelés vár majd a csapatra. Így nyolcadikán le is játsszuk a hónap legkönnyebbnek ígérkező mérkőzését, hogy utána belekezdjünk egy olyan menetelésbe, amire utóljára talán Guardiola első évében volt példa. A kiesés elől menekülő, a szezonban harmadik edzőjét fogyasztó Almería vizitál a Camp Nouban, úgyhogy valószínűleg Luchoék is egy kis pihentetést terveznek, mert utána őrült egy menet jön.