OLVASTAD MÁR?
 
Dézsa vű
Már többször kifejtettem igazán mélyen lakó, már-már az abszolút nem létben táncoló szimpátiámat a liga egyes csapatai irányába, bizonyára ennek is köszönhető, hogy a tavaly januári Atlético-dömping után idén pont az Espanyollal ver minket az Isten...
 
Mikor két labda sem elég
Pusztába kiáltott segélykiáltásom nyitott fülekre talált - öröm és bódottá'. Hálás feladat a blogos karriert egy 0-0-ás meccs értékelőjével kezdeni, pláne ha az ellenfél az Espanyol... Ez jutott szvob.-nak osztályrészül, hajtás után át is adom a szót...
 
Spanyol bajnokság, 14. forduló: Barcelona – Espanyol
Az összes bajnoki közül talán az Espanyol-meccs elé a leghálásabb feladat beharangozót írni, hiszen a végtelenségig lehet szidni őket mindenféle következmény vagy megbánás nélkül. Hiszen említésre méltó eredményük régóta nincs, stílusuk még annyira sem,...

A gyűlölet gyökerei

0 komment

Embedded image permalink

Legutóbb felmerült a kérdés, hogy honnan a kölcsönös szimpátia. Nos...

 

Az ember nagyjából 6-7 évesen találja meg először az identitását. Amikor kirángatnak a babaszobából, ahol azoknak a középsős lányoknak mutagatod a micsodádat, akiket tíz perccel korábban még az ebédről gondosan elcsórt szilvásgombóccal hajigáltál. És akkor bezsuppolnak az iskolába, ahol igazából minden szar, de az tuti, hogy mindenki talál magának ott valamit vagy valakit, amit vagy akit szívből gyűlölhet, és ehhez képest magát is a térképre helyezheti.

Aztán telnek-múlnak az évek, elkezdesz (jó esetben) dolgozni, s rájössz, hogy eddig csak demó verzióban szopatott az élet, az igazi főgörény nem is a tanulás, hanem a tanulás nagytesója, a munka maga. Az új ellenségkép megtalálásán felbuzdulva családot alapítasz, mintegy ezzel is fityiszt mutatva a munkának - nem félek tőled! Már épp kezdesz belefulladni az egészbe, mikor szépen lassan tudatosul benned, hogy a munka soha nem kényszerített arra, hogy csináld meg...

Embedded image permalinkSzevasz, Real!

S akkor fokozatosan elkezded úgy utálni a főnöködet és az összes vigyorogva munkába járó görénydroidot, mint még addig soha semmit. Már kurvára bánod, hogy nagy pofával összeszorgoskodtál három kölköt, s életed egyre inkább a túlórák jótékony magányába fojtod. Aztán egy csendes munkahelyi éjszakán, egy a papírvékony falakon átszűrődő beszélgetés világossá teszi előtted: a főnököd tökeit a sátánista felesége szorongatja - ő a főrohadék hát! Illetve hát dehogy ő! A Sátán maga!

Minden mindegy alapon felmondasz, és figyelmed a keleti kultúrák tanulmányozása felé fordítod. Egy Chelsea Best Of DVD-vel évekig sanyargatod magad, mire különböző meditációs technikákat ötvözve, és jelentős mennyiségű drogállagú tudatmódosítót magadba tömve végre megvilágosodsz, Séf bácsi pontos instrukcióit követve kikötözöl három néger szűzlányt, és megidézed a Sátánt.

Legnagyobb megdöbbenésedre a Sátánnak három feje van (Simeone, Mourinho és Gábor Zsazsa), meleg szerelemben él Szaddam Husszeinnel,  és - ki látott még ilyet! -  mindketten óriási Espanyol szurkolók. És akkor rájössz, hogy valójában ezek a bunkók teszik tönkre az életedet.

Pedig én egyből megmondtam volna, ha megkérdezel.

Remélem, leverjük őket a picsába!

Spanyol Bajnokság, 33. forduló
RCD Espanyol - FC Barcelona
Kezdés: 16 óra; TV: Sport2

 


comments powered by Disqus

Facebook

Következő mérkőzésünk

Powered by whatsthescore.com

A bajnokság állása

Widget powered by WhatstheScore.com

Feedek