totelcamp

Az összes bajnoki közül talán az Espanyol-meccs elé a leghálásabb feladat beharangozót írni, hiszen a végtelenségig lehet szidni őket mindenféle következmény vagy megbánás nélkül. Hiszen említésre méltó eredményük régóta nincs, stílusuk még annyira sem, ahogy nagy jövő előtt álló játékosról sem tudunk beszélni esetükben, így aztán általában annak rendje és módja szerint el is verjük őket, pláne hazai pályán. Ha pedig valami gebasz miatt ez mégsem történne meg, még mindig mondhatjuk, hogy buszparkolós antifutball ellen nem tudunk játszani, és különben is három kiállítást úsztak meg (ez utóbbi persze akkor is igaz, ha nyerünk). Ha pedig sikerült jóízűen kifröcsögnünk magunkat eszpányol-ügyileg, akkor sem szól vissza senki, mert eddigi tapasztalataim szerint nincs olyan szurkolójuk, aki egyúttal a magyarul beszélők halmazába is beletartozna, és esetleges kivételként csak olyasvalakit tudok elképzelni, aki valamilyen speciális oknál fogva kötődik az Espanyolhoz (például hogy kisfia, nagybácsija, kutyája ott játszott).

Már maga a csapat megalapításának oka is nagymértékben a provokáció volt – körülbelül az a kategória, mintha Csíkszeredára beraknának egy Románia nevű csapatot –, így aztán Barcelonában is azok szurkolnak nekik leginkább, akik madridisták (lennének), csak szeretnének mégis helyben meccsre járni. A maira mondjuk nem fognak kimenni, mert a Barça nem adott ki egyetlen egy darab vendégjegyet sem a Camp Nouba, bár annak azért lehetnek hátulütői is, ha az ellenszurkolók kényszerűségből a hazai szektorba vesznek jegyet, közvetlenül a fagyizgató gránátvörös-kék mezes kisgyerekek mellé.

No de hogy futballról is essen szó, érdemes belegondolni abba, hogy a saját nevelésű játékosoknak – mindkét oldalon – mennyivel többet jelent egy ilyen derbi, mint a később idekerülteknek, hiszen az utánpótlásbeli bajnokságokban és ligákban kilencven százalékban egymás ellen kell játszaniuk, nem ritkán közvetlenül a végső trófeáért. Messi ezek után a nagycsapatban is épp az Espanyol ellen mutatkozott be, majd pedig, amit talán kevesebben tudnak, hogy 2005 nyarán Messi kis híján az Espanyolhoz került. Kölcsönjátékosként szerették volna elvinni, már szinte meg is egyeztek, mikor a híres Juventus-elleni Gamper-meccs lépett közbe. Azóta pedig ismerjük a történetet. És ha máshogy alakult volna, még csak nem is az lenne a legrosszabb, hogy ma Pedrónak kellene játszania.

Minden hátsó jelentést félretéve a mai meccsnek a bajnokság szempontjából is komoly jelentősége van, mert tartanunk kell a lépést a Real Madriddal, sőt az Atléticóval is. Jelentős hiányzónk nincs, csak Montoyát hagyta ki a keretből Lucho, bár ennek lassan nem is lesz hírértéke, ahogy annak sem, hogy a zombi macska Vermaalen sérült. Kérdés persze, hogy mit tartogatunk a PSG-nek, de azért valószínűsíthető, hogy mégiscsak teljes díszben állunk fel ma is.

Várható kezdők:

Bravo – Alves, Piqué, Mascherano, Alba – Busquets, Xavi, Rakitic – Messi, Suárez, Neymar

Casilla – Arbilla, Colotto, Eric, Fuentes – Álváro – Lucas, V.Sánchez, Canas, Salva – S.García

Barcelona – Espanyol

TV:  Sport 1, 17:00