totelcamp

Legutóbb felmerült a kérdés, hogy honnan a kölcsönös szimpátia. Nos...

Minden tiszteletünk a csapaté, ugyanis mi pötyögve sem bírjuk azt a tempót, amibe ők átlag tíz kilométereket tesznek bele heti kétszer. Ebben az erőltetett menetben leginkább mi fáradtunk el, ahogy a Pep-team jellemzően január-február környékén került gödörbe, nekünk áprilisban kell csikorgatni a fogainkat minden egyes leütésért. Az utóbbi időben gyakorlatilag minden poszt úgy készült, hogy "jó, ha senki nem, akkor valahogy megpróbálom", talán láttok is visszaköszönni egy-egy izzadtságcseppet a monitorotokon. Három idegenben lőtt gól, és kevesebb mint egy héttel az odavágó után nehéz okosat írni, de megpróbáljuk összefoglalni a helyzetet.

Egy kicsit megmosolyogtató, hogy a legutóbbi találkozásunkat úgy jellemeztem, hogy erősségét tekintve olyan ez a meccs, mintha már decemberben negyeddöntőt kellene játszunk. Majd elérkezett a negyeddöntő, ahol tényleg a PSG-n kell magunkat átküzdeni. Egyrészről jó, mert nagyjából be tudjuk lőni, mire számíthatunk, másrészről viszont elveszítettük a BL-t jellemző exkluzívitás, hogy olyan csapatokkal csapjunk össze, akikkel ritkán szoktunk. A francia bajnok ellen most mutattuk meg mit tudunk, szurkolóként kíváncsibbak lettünk volna mondjuk a Juvéra vagy a Portora ellenfélként.

Még biztosan fogunk ehhez hasonlóan magas ívű, valamint mély értelmű fontosságokat mondani, de el vagyunk érkezve a szezon utolsó szakaszához, ahol már minden egyes meccs döntő! Jelentőségűnek bizonyulhat majd utólag.

Tekintve, hogy most már nem szakítja meg a szezon végéig a csapat életét válogatott jellegű elfoglaltság, vadul számolgathatunk előre, agyalhatunk pillanatnyi kezdőkön, tartalékoláson, esetleg fontossági sorrenden. Végül pedig máris készülhetünk arra, hogy pillanatokon belül nyakunkon a nyár, tehát itt a lehetőség maximálisan kiélvezni minden egyes percet, amíg a csapatot a pályán/képernyőn láthatjuk.

Csak elérkezett ez a fránya április, amire igencsak ferde szemmel néztünk, amikor a BL sorsolás után rádöbbentünk, milyen extra terhelés vár majd a csapatra. Így nyolcadikán le is játsszuk a hónap legkönnyebbnek ígérkező mérkőzését, hogy utána belekezdjünk egy olyan menetelésbe, amire utóljára talán Guardiola első évében volt példa. A kiesés elől menekülő, a szezonban harmadik edzőjét fogyasztó Almería vizitál a Camp Nouban, úgyhogy valószínűleg Luchoék is egy kis pihentetést terveznek, mert utána őrült egy menet jön.

Azt olvasom többfelé is, hogy a Real nagy bajban van. Az utóbbi hetek eredményeit és a tabellát olvasva meg azt látom, hogy tényleg. Odaát arról is olvashattam, hogy motivációs gondokat sejtenek az események mögött, márpedig 1993 óta mi magyarok is pontosan tudjuk, hogy az igazság odaát van.

Vagy mégse.

Aki a kezdetek kezdete óta velünk van - és szerencsére akad néhány ilyen levakarhatatlan jómadár -, biztosan emlékszik rizla Grindhouse-ára, ami hosszú ideig a beharangozó posztok egyetemes etalonja volt - vagyis talán még mindig az. Sodró lendülete, metaforavilága, és szívünknek kedves tartalma feltette a polcra közvetlenül a Biblia illetve A fajok eredete mellé - mindenkinek ízlése szerint. Igazi kisstílű pöcsség bő négy esztendővel a poszt keletkezése, és másfél évvel Mourinho távozása után reflektálni erre az írásra - szóval most ez következik.

Azt hiszem kevés szurkoló várja ma igazán a délutáni mérkőzést. A nagyvadra fáj a fogunk, látni akarjuk, hogy mire vagyunk képesek a Premier League legutóbbi bajnoka ellen, vajon ellenük is éreződik-e majd az a brutális erő, ami mostanában a Barcát jellemzi. Persze az elvonási tünetek csillapítására a Málaga is jó lesz. Minimális változásokat várunk csak a legerősebb kezdőhöz képest, a legnagyobb félelmünk pedig a sérülések mellett az, hogy a csapat is velünk együtt a Cityre koncentrál.

Scholes (a.k.a. ginger ninja) a napokban tett egy viszonylag nagy port kavaró nyilatkozatot, amiben meglehetősen élesen bírálta a jelen Manchesterét, speciálisan Lajosok Edzője Lajost (gyk. Enrique, Figo és van Gaal), illetve az egyesület csatárait, leginkább Szegény Ember Drogbája Falcaót és Egyszer Ágyús Mindig Ágyús Fabregast van Persiet. Mondjuk pont leszarom, hogy mit kínlódnak egymással a sajtóban a Vörös Ördögök, de Scholesy van akkora fociprofesszor és ember a szememben, hogy adjak a szavára, és most szólott egy különösen érdekeset, ami nekem nagyon megtetszett: "[...] Ahogy mindig is mondtam, a fociban csak annyira vagy jó, amennyire a két csatárod az, [...]"