Nagy örömmel tudatjuk veletek, hogy egy új formátum debütál a blog hasábjain. Bevezetjük a villámbeharangokat, mi időt spórolunk az írással (maximálisan kihasználjuk az a kétszer harminc-negyven perc szabadidőt, ami jutott a napra), ti időt spóroltok az olvasással. Nem tudjuk, hogy lehet ilyen sűrű a naptár, mi legalábbis alig bírjuk a tempót, de ezt ráfoghatjuk az idény eleji formára. Vigoba látogatunk ma este, Luis Enrique korábbi csapata tavaly sem adta olcsón a bőrét.
Hektikusan indul az új idény, valami zavar van az Erőben. Most különösen tudjuk értékelni, hogy egy kicsit lazább időszak jön a szezonkezdethez képest. Rafinha sérülése ha nem is tragédia, de nagyon-nagyon rosszul jött, egyrészt a csapat szempontjából, másrészt ilyen sérüléseknél sosem tudni, hogyan fog visszatérni a játékos. Szerencsétlen bátyja rögtön rá is sérült a visszatérése után, és bár úgy néz ki, a játékának a minősége nem változott, ki tudja, mikor lesz újra problémás az a térd. Giuseppe Rossi tudna mesélni szomorú dolgokat. Szóval fel kell készülni egy új helyzetre, az ilyen könnyebbnek ígérkező hazai bajnokik aranyat érhetnek még.
Mi ez már megint? Erre kell haza jöjjek? Tényleg erre? John jóképű és jóhumorú, ámde annál rejtélyesebb ismerőse a szívemből szólt januárban. Simeone és változó összetételű, viszont lényegében konstans tahóságú csűrhéje jelenleg mérföldekkel veri a szimpátiaskálám negatív végén a Pedróval és Cesckel hígított Chelseat, a jól igyekvő, de fociban kevéssé mérvadó Espanyolt, valamint a Mourinho távozása óta fénysebességgel felfelé törő Real Madridot is. Mindegy, Simeone kitöltötte a Cruyff-féle négy évét, szóval idén széthullanak - és ezt tekinthetik fenyegetésnek.
Egyre jobban belelendülünk a szezonba, csütörtök óta pedig a BL csoportokat is tudjuk. Messi 'UEFA Év játékosa'-díja csak azért nem hír, mert akkor is jó eséllyel indul érte, ha gyengébb szezont fut egyéni és csapat szinten is, de az előző idénye után még a legnagyobb utálói is kalapot emelnek. A Bajnokok Ligája őszünk nem tűnik túl izgalmasnak, még úgy sem, hogy a Roma várhatóan klasszisokkal jobb lesz, mint amilyen a Gamperen volt. Így aztán lehet koncentrálni a bajnokságra, most például a Málagára, akik tavaly talán a legkeményebb ellenfeleink voltak.
Érdekesen alakult az utolsó forduló, hiszen amíg a Barca egy óriási fiesztára készül, addig a Depor az utolsó lehetőséget próbálja meg megragadni, hogy bentmaradjon az első osztályban. Bár igazság szerint akár egy vereséggel is megúszhatják a kiesést, ha szerencsésen alakulnak a körülmények, de Bendaknak kell igazat adjak, aki levlistán megjegyezte, hogy volt 37 forduló, hogy elég pontot szedjenek össze a galíciaiak, ne érezzük rosszul magunkat, ha nem jön össze a tizenhetedik hely. Idén utóljára van lehetőségünk tét nélküli örömjátékra, illene megünnepelni a bajnoki aranyat, és Xavit.
Tripla. Színes, magyarul beszélő, spanyol dráma, 270'. Csak elérkeztünk idáig, minden sorozatban, ahol elindultunk, elég egy győzelem az aranyhoz, szóval a minden meccs egy döntő kijelentés már nem csak motivációs eszköz, hanem tény. Luis Enrique a halhatatlanság kapujában áll, de ne felejtsük, nem egyszerű dolog belépni rajta. Mascherano figyelmeztett hétközben: három mérkőzésen elérhetünk, vagy elbukhatunk mindent. Első felvonás.
...már ha egyáltalán fenn voltak. Az is könnyen megeshet, hogy éppen most kerülnek fel.
Jelentős hétvége előtt állunk, ugyanis előzetesen úgy számolgattunk, hogy mostanában lehet majd leszakítani magunkról a Real Madridot. Ehhez először le kell győzni a Cordobát, majd kiszurkolni a Sevillának, hogy tovább nyújtsák a hazai veretlenségi sorozatukat. Egyik sem lesz egyszerű, de nyilván valamivel esélyesebb, hogy mi örülhetünk ma este. Fél szemünket persze a Bayernen kell tartanunk, és volt már kellemetlen meglepetésekben idén részünk, szóval csak óvatosan, mint mindig. De az előjelek azért jók.
Powered by 