totelcamp

Teljesen őszinte meglepettség ült ki az arcomra, amikor tegnap olvastam vigvik üzenetét a levlistán: tudja vinni a Betis elleni értékelőt. Már persze nem az a meglepő, hogy írni fog, hanem hogy a két ünnep közt spanyol bajnokikat rendeznek. Nem tudom, mikor volt példa erre utóljára, én nem is igazán emlékszek ilyenre. Nyilván az Eb miatt - gondoltam, de aztán gyorsan átpörgettem a legutóbbi nagy válogatott tornák előtti naptárakat, és kiderült, hogy a 2011/2012-es szezonban konkrétan december 18-án becsukták a boltot, és csak január 7-én folytatódott a bajnokság. Jobban örültem volna, ha most is több pihenő jut a játékosoknak, mert ha valaki ellen kiemelkedően fontos a megfelelő fizikai állapot, az a Betis.

Nem akármilyen novembert produkált a csapat idáig, és hogy szépen is végződjön a hónap, az edzőváltáson átesett Real Sociedadot kellene megütni ma délután hazai pályán a Copa del Rey visszavágója előtt. Hajtás után néhány szó a mumusról.

Amikor Ra-ra-rafa Benítezt kinevezték a Real élére nyáron, és betették neki ezt a 2009-ben készült videót azzal a felkiáltással, hogy valami ilyesmit szeretnének majd látni, akkor ott félreértették egymást, azt hiszem. Baromira félreértették egymást.

Más lett ez a világ. A válogatott okozta közel harminc éve nem ismert euforikus, katartikus érzés után egy újabb pofont kapott az emberiség, amely mellett nehéz elmennünk szó nélkül. Mindig is azt hittem, a gonosz sosem férkőzhet a sport közelébe. A sport több ennél. A labdarúgás több ennél. Egyfajta szentség, erőd, amelyet a legutolsó, elfelejtett, elkeseredett ember is tisztel és elismer. A stadion pedig, amely nekem is és neked is - klubszimpátiától függetlenül - maga a szentély, a hely, ahol kilencven percre minden gondunkat és bajunkat elfeledjük, a külvilág gondjai számára érinthetetlen erőd. Most valaki megpróbálta átlépni ezt a határt, s félelmet és gyűlöletet akart vinni oda, ahol annak soha nem volt, és nem is lesz helye. Hajtás után El Clasicó.

Meccs előtt még azon filóztam, mennyire örülnék akár egy kiszenvedett, egygólos győzelemnek is ez ellen a flottul összerakott Villarreal ellen. Sérültek sérültek hátán, Arda fellebbezéséről sem hallani egy ideje, Rakitic is kiesett, a négyből két csatárunk fogalmam sincs, mit keres az első csapatnál, és még Douglas sem bevethető, hogy legyen egy kis (kár)örömünk is. Aztán elég volt kilencven perc, és minden megváltozott… kivéve Douglast. Douglas ökör örök.

Luis Enrique csapata egy Clásicó előtti szintfelmérőre hivatalos ma a Camp Nouban. Este hatra árnyalódik a kép, tisztábban látjuk majd mennyire is lett szervezett a csapat, a komolyabb meccseken mire megyünk Messi nélkül. Igazán szórakoztató összecsapásra van kilátás (annak aki nem szokott két agyvérzést lábon kihordani egy feszültebb mérkőzésen), a Villarreal csak négy ponttal szerzett kevesebbet eddig az éllovas Barca-Real párosnál, idén már pofán csapva a Bilbao, Atleti, Sevilla hármast is.

FC Barcelona - Real Sociedad 2-0 (0-0)

Nyilvánvaló, hogy sosem fogják egy lapon emlegetni a klub történetének legfontosabb ollózásával, de hát nem sokszor adatik meg mostanában, hogy megdícsérjük Pedrot, és erős a gyanúm, hogy az utolsó alkalom volt ez. Szóval kicsit úgy jártam, mint john legutóbb Xavival, így kihasználtam a lehetőséget. Utólag visszanézve kicsit túlparáztuk ezt a meccset, tartottunk tőle, hogy amit Moyes adott, azt vissza is veszi. Pedig gyakorlatilag nem forgott veszélyben sem a kapunk, sem a három pont sorsa. A tompaság érezhető volt a Barcán, de hogy ebből mennyi volt a tényleges fizikai fáradtság, és mennyi a spórolás, azt nem tudjuk megmondani. Az viszont biztos, hogy amikor láttuk, a meccs eleji sebesség nem elég, tudtunk egy kicsit pörgetni a játékon, a helyzetek pedig előbb-utóbb góllá váltak. A megnyugtató második gól után tűnt úgy, hogy teljesen szétcsúszunk fejben, senkinek nem volt kedve a maradék néhány perchez. Az összképet nézve azért rendben voltunk, a Sociedad pihent volt, mindenféle nyomás nélkül játszhatott, mégsem sikerült belerondítani a szombatunkba. Sőt, mivel a Valencia elhozott egy pontot a Bernabueból, így négy pont előnnyel várjuk az utolsó két fordulót, tehát elég hazai pályán megverni a kiesés elől menekülő Deport az aranyért.

Az önmagunk felett aratott hétköznapi győzelmünk örömmámorának ködéből lassan kilebegve máris itt az újabb kinyalni való tányér, amelyre lehet, hogy idén utolsó alkalommal teríthetünk meg a Camp Nouban. Hajtás után spanyol futballsztrájk, Real Sociedad, és egy rotált kezdő Vermaelennel a kispadon.

Barcelona - Real Madrid 2-1

Azt olvasom többfelé is, hogy a Real nagy bajban van. Az utóbbi hetek eredményeit és a tabellát olvasva meg azt látom, hogy tényleg. Odaát arról is olvashattam, hogy motivációs gondokat sejtenek az események mögött, márpedig 1993 óta mi magyarok is pontosan tudjuk, hogy az igazság odaát van.

Vagy mégse.