totelcamp

Villarreal - Barcelona 1-1

Magyarországon a rendszerváltásból én annyit értettem meg anno, hogy megszűnt a falunkban a Tanács, s lett helyette Önkormányzat. Csinálhatták volna okosabban a névválasztást, mert azóta is az az érzésem, hogy a faluban, de igazából az egész országban teljes a tanácstalanság.

Barca szurkolóként mostanság olyan kevés a csalódásra okot adó pillanat, hogy olykor valóban képesek vagyunk könnyedén túlreagálni dolgokat. Érthető persze valamelyest a zsörtölődés, hisz (újra) egy megnyert mérkőzést sikerült elherdálnunk, de ugyanakkor azt se feledjük el, hogy a Madrigalban a pontvesztés szinte előre kalkulált eseményként volt számon tartva a naptárban. Hogy mekkora értéke lesz ennek az egy pontnak, és mennyi értelme volt Luis Enrique cseréinek, arra majd kb. három-négy hét múlva kapjuk meg a választ. Ezért:

Miközben bármiféle eufória nélkül fordulunk az utolsó etapra az embernek az a sanda gyanúja támad, hogy Lucho még mindig csak szédíti a nagyérdeműt és még mindig nem láttuk az FC Barcelona igazi arcát. Egy dolog továbbtipegni a BL nyolcaddöntőbe két viszonylag sima meccsen, de amikor azt látjuk, hogy az ellenfél megpróbálná izgalmassá tenni a mérkőzést Lucho belengeti a zöld zászlót, a csapat pedig tol egy pörgősebb öt-tíz percet, amivel képes végleg lezárni a meccset. Nos, tekintettel az Atletico tegnapi botlására, és arra, hogy a Realra maximum a BL-ben kell már csak odafigyelnünk, egy újabb győzelemmel ma tulajdonképpen el is dönthetnénk a bajnokság sorsát.

Meccs előtt még azon filóztam, mennyire örülnék akár egy kiszenvedett, egygólos győzelemnek is ez ellen a flottul összerakott Villarreal ellen. Sérültek sérültek hátán, Arda fellebbezéséről sem hallani egy ideje, Rakitic is kiesett, a négyből két csatárunk fogalmam sincs, mit keres az első csapatnál, és még Douglas sem bevethető, hogy legyen egy kis (kár)örömünk is. Aztán elég volt kilencven perc, és minden megváltozott… kivéve Douglast. Douglas ökör örök.

Luis Enrique csapata egy Clásicó előtti szintfelmérőre hivatalos ma a Camp Nouban. Este hatra árnyalódik a kép, tisztábban látjuk majd mennyire is lett szervezett a csapat, a komolyabb meccseken mire megyünk Messi nélkül. Igazán szórakoztató összecsapásra van kilátás (annak aki nem szokott két agyvérzést lábon kihordani egy feszültebb mérkőzésen), a Villarreal csak négy ponttal szerzett kevesebbet eddig az éllovas Barca-Real párosnál, idén már pofán csapva a Bilbao, Atleti, Sevilla hármast is.

Ha vigvik írná ezt az értékelő, biztosan találkozhatnátok olyan mondattal benne, mint például "P*na nélkül nem megy a játék a fiúknak", vagy "a f*szomat a P*nába, jól szétrúgott minket", de az írás címe is lehetne akár "P*na-függőség". Viszont én írom, így nem lesz benne.

Ritkán fordul elő egy szurkolóval, hogy győz a csapata 3-1-re, és mégis hiányérzete van (kivéve ha Barca drukker). Ezt bizony tegnap végleg eldönthettük volna, és a visszavágó megmaradt volna amolyan kényelmetlen formalitásnak, ehelyett a lehető legerősebb csapattal kell majd leskodázni a Madrigalba, és átverekedni magunkat a döntőbe. Aggódni azért nem kell, hisz úgy fest Lucho és a stáb jó munkát végzett az elemzéssel, és tudjuk hogyan és mikor lehet bevinni néhány pofont, hogy a végén technikai K.O.-val a mi kezünket emeljék a magasba.

Egy lépés választ el csupán attól, hogy újra kiharcoljuk a döntőbe jutást a Király Kupában. Mivel a legerősebb ellenfélnek számító Atleticót magabiztosan ejtettük ki, sokan már végső győzteskén tekintenek a csapatra. Tény, hogy jó eséllyel kerül ez a serleg a Camp Nou múzeumába, de nagyon keményen meg fogunk izzadni odáig, elég csak végignézni az ellenfeleken. A rossz formában lévő Bilbaoról is frissek az emlékek, az Espanyol meg formától függetlenül rúgdosódik a derbiken. Én vállaltam a hálás feladatot, hogy megpróbáljak a mai összecsapás elé írni valamit, úgyis olyan régen láttuk, mire képes ez a Barca ez ellen a Villarreal ellen.

"A minimál stílus az egyszerű formák, és a rend alkalmazásával teremt harmóniát"… …"A minimalizmus jegyében alkotók célja, hogy műveik egyszerűek és közérthetőek legyenek mindenki számára"… …"A minimál stílus lényege a bútorok levegős elhelyezése, illetve a tágas, üresen hagyott területek".