totelcamp

Vannak ilyen meccsek, amik elé lehetetlenség rendes beharangot írni, mert például egy ciprusi csapat ellen játszunk. Másrészt viszont isteni hozzájuk kongatni, mert nyugodt szívvel írhat az ember arról, hogy kiműtötték a cicája bélférgét - hát, legalábbis akinek van macskája. Nyugi, nekem nincs. És a műtét is elmaradt.

Alig térünk vissza a szünetről, máris teljes gőzzel robogunk tovább. Tesztüzem lesz a csapatnál az elkövetkezendő egy hétben. Lucho állítgatta a kapcsolókat a szezon elején, a felugró hibaüzeneteknél meg látszólag rátenyerelt a skip gombra, de az utóbbi meccseken kikerülhetetlenül érkeztek a system error üzenetek. Két hete volt a főnöknek, hogy tiszta fejjel újragondolja az elképzeléseit, a játékunkat. Most majd élesben is láthatjuk mire jutott, szerencsére a legjobb elosztásban jönnek a meccsek. Először hazai pályán kell helytállni, majd a két idegenbeli közül a könnyebbnek ígérkező ciprusi túra jön hamarabb. Mindhárom mérkőzés izzadós lesz, és elég hamar választ kapunk, érdemes-e idén kupákban reménykedni.

Koránt sem megnyugtató körülmények között, két vereség után látogatunk ahhoz az Ajaxhoz, akik tavaly elég simán győztek ellenünk ebben a leosztásban. A sajtó már így is pánikol, ha ma sem sikerülne nyerni, elég kellemetlen körülményeket teremtene magának Lucho, bár elmondása szerint szép feladat egy ilyet megoldani. Mi azért egyelőre nyugodtan alszunk, szóval az Ajax helyett elsősorban a jelenlegi körülményekre reagálnánk.

Luis Enrique természetesen lefutotta az ilyenkor kötelező köröket az újságírókkal - akikről nehéz elhinni, hogy nem unják ezt -, hogy az excsapata elleni meccs "sokat jelent neki" és "különleges alkalom", de persze reméli, hogy "jó játékkal nyerünk". Egy elvesztett klasszikus után a legkellemesebb az, ha egy langyos, könnyen hozható meccs következik, a mai viszont csak annyiban felel meg ennek, hogy otthon játszhatunk.

Vagy még tán az sincs. Legalábbis olyan. Jól jellemzi a szitut, hogy Iniesta volt a legnagyobb megmondóember a meccs előtti szócsatában. Tényleg döbbenet, hogy Pep és Mou mennyire üresen hagyták maguk után a sajtószobákat. Na, de nem is ez a lényeg - hiányzik a fenének a pankráció -, hanem hogy mit kapunk helyette.

Éppen száz nap telt el azóta, hogy július 14-én Luis Enrique nekilátott a munkának a Barcelona edzőjeként, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez idő alatt csalódást semmiképpen sem okozott. A bajnokságot veretlenül vezetjük, és a hétvégi clásicót a négypontos előny birtokában ahhoz képest, hogy ez egy clásico, nyugodtan várhatjuk. A száz nap egyetlen hullámvölgye a legutóbbi párizsi Bajnokok Ligája-mérkőzés volt, ahol összeszedtük első és egyetlen vereségünket, mellesleg az eddigi szezonunk három kapott góljából hármat. És bár mondhatjuk, hogy ennyi botlás belefér, igencsak idegenül hat a nevünk az F-csoport második helyén. Ha a szünetben sikerült kirománoznunk magunkat, most folytatódhat a BL, ma este a szokásos időben az Ajax ellen adott a lehetőség, hogy intézkedjünk a BL-csoportkör idő előtti lerendezésének érdekében.

Ismét letelt a két ínséges hét, bár azt kell hogy mondjam, ez az újfajta elosztása a meccsnapoknak a válogatott szüneteket is elviselhetővé teszi, a legtöbb napra jut valamilyen izgalmas összecsapás. Két hazai meccsel készülünk a jövő heti Klasszikusra, és bár elsőre a mai tűnik egyszerűbbnek, az Eibar is okozhat meglepetést. Lassan csak kiböjtöljük Suárez eltiltását, úgyhogy hamarosan teljes pompájában csodálhatjuk Lucho taktika finomhangolását.

Fájdalmas, de semmiképp nem tragikus vereség után folytatjuk a bajnokságot a válogatott szünet előtti utolsó fordulóban. Leginkább az önbizalmunk sérülhetett hétközben, már-már sebezhetetlennek hittük magunkat, Párizsban viszont rávilágítottak, hogy elég messze járunk még ettől. Persze akár jól is kijöhetünk a dologból, mert így jobban előtérbe került, miken kell javítani, a csoportelsőségre pedig továbbra is megvan minden esélyünk. Ilyen hangulatban utazunk el Madridba, ahol kétség kívül a legszimpatikusabb fővárosi ellenféllel játszunk.

Nagyüzemre kapcsoltak a bajnokságok, akinek úgy van kedve akár a hét minden napján nézhet focit. Az igazi attrakció persze ma van, aminek jelentősen csökkenti az élvezeti értékét, hogy este tízkor kezdődik. Nem teljesen értjük, hogy a spanyolok miként értelmezik a főműsoridő fogalmát, de gyanús, hogy nem egészen jól, tavaly is ezzel magyarázták egy időben, hogy miért annyira üres a Camp Nou. Ha valaki mégis ébren bír maradni, annak sem garantált a szórakozás, a Málaga brusztolni fog egy 0-0-ért.