Az utolsó csapatok egyikeként kvalifikálhatják magukat Iniestáék a Bajnokok Ligája legjobb nyolc gárdája közzé ma este a Camp Nouban. A Real, az Atleti, a City, a PSG, a Wolfsburg és a Benfica már ott van, ahová a Barca és a Bayern/Juve is szeretne ma bejutni. Két gólos idegenbeli előnyről várni a visszavágót meglehetősen kényelmes feladatnak tűnik, általában nincs annál optimálisabb forgatókönyv, minthogy az ellenfélnek muszáj kockáztatnia és kinyílnia hátul. Mindenki azt várja, hogy az utolsó szöget is beverjük az Arsenal idei koporsójába, de nincs kizárva, hogy Alexisék méltósággal búcsúznak. Mi az, hogy nincs kizárva, az utóbbi időben szinte ez a védjegyük.

Furcsa és váratlan dolgok történtek az európai labdarúgásban hétközben. A Bayern hazai pályán kapott ki, az Inter 3-0-ra verte az Juventust, a Swansea elhozta a három pontot az Emiratesből. Gondolom sokaknak lesz unalmas, hogy már megint megkockáztatok egy pontvesztést, főleg a Rayo ellen, de ha jobban megnézzük, egyáltalán nem elképzelhetetlen. Annak ellenére persze, hogy mi leszünk az összecsapás esélyesei.

Bevallom, valamennyire kishitű vagyok Barca-drukkernek. A csapat rekordot rekordra halmoz, én meg hetek óta nem hiszek bennük. "Jó, mostmár biztosan ki vannak facsarva", "jönnie kell egy peches meccsnek", "kizárt, hogy fejben ma is ott legyenek" - ezek a leggyakoribb indokaim, aztán valahogy mégis megroppan az ellenfél, begyötörjük a labdát a hálójukba, a meccs végén mindenki örül. Én meg csóválom a fejem, rendben volt ez, de képtelenség, hogy a következő meccsen is minden simán menjen. Itt a következő meccs.

Mivel a jó felütés rettentő fontos, kezdjük valamivel, ami pozitívabb, mint a Lance Armstrong vizeletmintája: a 2006-os BL-döntővel. Már csak azért is érdemes ide tenni a történet origóját, mert valóban ekkortájt tört el valami az ágyúban, ami azóta is megakadályozza őket abban, hogy veréb helyett valódi várra lövöldözzenek.

Szerda este végre tiszta vizet öntünk a pohárba. Ma pótoljuk a klub-vb miatt eltolt tizenhatodik fordulót, úgyhogy most válik majd biztossá, mennyi előnnyel is vezetjük a bajnokságot a két madridi csapat előtt. Nyilván mindenki hattal számolt eddig, de ehhez azért Abelardo négy meccse veretlen csapatának is lesz néhány szava.

Ha szezon végén megemlékeznénk a top három legérdektelenebb mérkőzésről, a mai esti valenciai fellépés biztosan közte lenne. Egyszerűen kínosnak érzem az egész szituációt, egy elődöntőben, egy Valencia ellen a Juvenil A csapatban szereplő Carlos Alena is a nevezett játékosok között van. És ez elsősorban nem a tehetségének szól (bár régóta nagyra tartják), hanem annak, hogy Luis Enrique egy másodpercig nem tart attól, hogy kieshet a csapata. Egy elődöntőben, egy Valencia ellen.

21 bajnoki meccsen nyolc gól. Nyolc. Az Atleti védelme kevesebbet zabál, mint a dílerek szerint obszcén keveset fogyasztó három hengeres mi autónk magyar csoda, pedig a friss tulajok abban is rendszeresen azt hiszik, hogy bedöglött a mutató.

Amikor a hónap elején végigpillantottunk a januári sorsoláson, igencsak húzgáltuk a szánkat. Az új esztendő első négy-hat hete évek óta rendszeresen a szezon mélypontjának számít, ráadásul a Granadán kívül csak olyan ellenfelekkel találkoztunk, akikkel hagyományosan meg tudunk szenvedni. Erre az első 0-0-s döntetlent hat győzelem követett, meccshátrányban is a bajnoki tabella élére álltunk, és az elődöntő is egy karnyújtásnyira van. A Malága azért rácsapott a vészvillogóra, nem árt észnél lenni, mert amit a védelem az első félidőben művélt, azt a kabaré szó sem jellemzi igazán. Szóval lélekben készüljünk fel, hogy lassacskán megszakad a veretlenségi sorozat, bár aki egy Barca-vereséggel akarja kifosztani a bukikat, az ne ma este próbálja meg.

Teljesen biztosak lehetünk benne, hogy a tavalyi évi sikerekért járnak az olyan tockosok, amelyek a valóságban a 'három Espanyol meccs másfél hét alatt' képében manifesztálódnak. Jóból is megárt a sok, gondolhatta odafent valaki, amikor a bajnoki forduló utánra besorsolt még két kupa összecsapást is, csak hogy intenzív legyen az élmény. Legyünk őszinték, a két legutóbbi mérkőzés alapján nem túlzás lefutottnak tekinteni a találkozót, szóval leginkább arra kell koncentrálni, hogy megússzuk épp bőrrel a szívélyes vendéglátást. A katalán Sport információ szerint Luis Enrique az utolsó edzés után magához rendelte Sandrot és Munir, majd levetítette nekik a Feláldozhatók című filmet, de hogy ezzel utalt-e valamire, vagy csak kedveskedni próbált a kevés játéklehetőség miatt, azt nem lehet tudni.

Már többször kifejtettem igazán mélyen lakó, már-már az abszolút nem létben táncoló szimpátiámat a liga egyes csapatai irányába, bizonyára ennek is köszönhető, hogy a tavaly januári Atlético-dömping után idén pont az Espanyollal ver minket az Isten hozott össze bennünket a sorsolás szezélye - tíz nap alatt háromszor. Mintha így év elején nem lenne éppen elég az ónos eső, meg a lehajláskor menetrendszerűen szétrepedő nadrág.