totelcamp

Teljesen biztosak lehetünk benne, hogy a tavalyi évi sikerekért járnak az olyan tockosok, amelyek a valóságban a 'három Espanyol meccs másfél hét alatt' képében manifesztálódnak. Jóból is megárt a sok, gondolhatta odafent valaki, amikor a bajnoki forduló utánra besorsolt még két kupa összecsapást is, csak hogy intenzív legyen az élmény. Legyünk őszinték, a két legutóbbi mérkőzés alapján nem túlzás lefutottnak tekinteni a találkozót, szóval leginkább arra kell koncentrálni, hogy megússzuk épp bőrrel a szívélyes vendéglátást. A katalán Sport információ szerint Luis Enrique az utolsó edzés után magához rendelte Sandrot és Munir, majd levetítette nekik a Feláldozhatók című filmet, de hogy ezzel utalt-e valamire, vagy csak kedveskedni próbált a kevés játéklehetőség miatt, azt nem lehet tudni.

Már többször kifejtettem igazán mélyen lakó, már-már az abszolút nem létben táncoló szimpátiámat a liga egyes csapatai irányába, bizonyára ennek is köszönhető, hogy a tavaly januári Atlético-dömping után idén pont az Espanyollal ver minket az Isten hozott össze bennünket a sorsolás szezélye - tíz nap alatt háromszor. Mintha így év elején nem lenne éppen elég az ónos eső, meg a lehajláskor menetrendszerűen szétrepedő nadrág.

Ez a frázis, hogy kupában minden visszavágó egy döntő (plusz természetesen a bajnokság utolsó tíz meccse is egy-egy döntő, meg az első dominó a sorban, stb.), ez annyira szar, hogy pont illik az ehhez a meccshez íródott beharangozó poszt címének, meg hát rövidebb is, mint a szokásos címsablonunk. (Lustaság ftw.) A digi2 adja majd egyébként, de az igazán nagy kérdés, hogy lesz-e megint öt forintos jutub sztrím? És hogy lássátok milyen fenemód okos vagyok, meg is válaszolom ezt az elemi erejű enigmát: nem lesz, 1500 pénzért akarják adni. Hát van egy fogadásom rá, hányan fizetnek majd érte ennyit...

A labdarúgás néha olyan, mint a rulett. Teljesen kiszámíthatatlan. Fene sem számított ekkora fordulatra 4-1 után, mivel egyrészt Luis Enrique érkezése óta nem jellemző a csapatra az efféle kiegyensúlyozatlanság, másfelől pedig isten tudja mikor kaptunk utoljára négy gólt kilencven perc alatt. Maga a meccs persze alakulhatott volna bárhogy. Hozhattuk volna a szokásos labdatologatással (hiányzol Xavi), pörkölhetett volna még egyet Suarez is, nyomhatott volna Messi egy mesterhármast szabadrúgásból, ahogyan jöhetett volna az orosz rulett is, ha Coke vagy Rami tökegyedül az ötösünkön állva kicsivel jobban céloz, amíg Bartra a családnak integet,... de kedden még nem ez volt megírva az égi forgatókönyvben. Kedden a sors a mi csodálatos Pedrítónkra várt.

Azok közé a spanyol labdarúgást kedvelők közé tartozom, akik kifejezetten szimpatizálnak Unai Emery munkásságával. A baszk hátranyalthajú azonban hiába nyert két Európa Ligát is a Sevillával, hiába választotta be a FourFourTwo magazin a világ Top 50 edzője közé, az áttörés és az igazi nemzetközi elismerés még mindig várat magára. Reméljük, ez a pillanat nem ma jön el. Hajtás után UEFA Szuperkupa beharang.

Nem kell hozzá nagy merészség, hogy kijelentsük, az FC Barcelona történetében nem volt még egy olyan fontosságú ember, mint Joan Gamper. Több mint egy évszázaddal ezelőtt, amikor feladta a hirdetését egy helyi újságban, valószínűleg fogalma sem volt, hogy Európa egyik futballóriását kelti majd életre. Egy csapatot, amely nem csak néhány labdarúgónak teremt otthont, hanem egy nemzet szimbóluma és támasza lesz az elnyomás alatt. Egy klubot, amely minden szempontból gigantikussá vált, és sokkal több ma már, mint egy futball klub. Íme hát Joan Gamper és az FC Barcelona megalapításának története.

Ha vigvik írná ezt az értékelő, biztosan találkozhatnátok olyan mondattal benne, mint például "P*na nélkül nem megy a játék a fiúknak", vagy "a f*szomat a P*nába, jól szétrúgott minket", de az írás címe is lehetne akár "P*na-függőség". Viszont én írom, így nem lesz benne.

Egy lépés választ el csupán attól, hogy újra kiharcoljuk a döntőbe jutást a Király Kupában. Mivel a legerősebb ellenfélnek számító Atleticót magabiztosan ejtettük ki, sokan már végső győzteskén tekintenek a csapatra. Tény, hogy jó eséllyel kerül ez a serleg a Camp Nou múzeumába, de nagyon keményen meg fogunk izzadni odáig, elég csak végignézni az ellenfeleken. A rossz formában lévő Bilbaoról is frissek az emlékek, az Espanyol meg formától függetlenül rúgdosódik a derbiken. Én vállaltam a hálás feladatot, hogy megpróbáljak a mai összecsapás elé írni valamit, úgyis olyan régen láttuk, mire képes ez a Barca ez ellen a Villarreal ellen.