Ha vigvik írná ezt az értékelő, biztosan találkozhatnátok olyan mondattal benne, mint például "P*na nélkül nem megy a játék a fiúknak", vagy "a f*szomat a P*nába, jól szétrúgott minket", de az írás címe is lehetne akár "P*na-függőség". Viszont én írom, így nem lesz benne.
Valószínűleg mindenki látott már életében elég amerikai filmet ahhoz, hogy tudja, az apa karakternek arrafelé az a legfontosabb dolga, hogy a gyermek karaktert folyamatosan trükkösebbnél is trükkösebb sportstatisztikai adatokkal vizsgáztassa. A gyermek pedig akkor felel meg az ideálnak, ha könnyedén sorolja a hazafutás/lepattanó/tácsdáun számokat, illetve azokat a sportolókat, akik azok rekordjait tartották/tartják.
A helyes válaszokért cserébe pedig nem más a jutalom, mint apa karakternek - minden elfoglaltsága ellenére is - a gyermek meccsén való megjelenése, melynek egyenes következménye, hogy gyermek addig hiába volt csupán megtűrt és lenézett peremember, apa karakter személyes jelenléte következtében azonnal legyőzhetetlenné válik. Majd amikor a többiek vállukra emelik a nap hősét - és amúgy meg mindenki boldog - a kép az égre emelt kezű gyermekkel a középpontban kimerevedik, a háttérbe bekúszik a csillagos-sávos lobogó mi pedig végignézhetjük a stáblistát, és elmerenghetünk a "bármit elérhetsz, csak igazán akarnod kell!" kijelentés mindent felülíró igazságán.
Vagy nem…
Powered by 