Mielőtt bárki megkérdezi, a címnek semmi köze sincs a meccshez, meg nem gondoltam semmire, csak lusta voltam kiírni a szokásos, informatív dolgokat. Egyébként sem sikerült az esemény rangjához méltóan a mozgosítás a nyuggerek bloggerek között, ezért a nyúlfarknyi poszt.

Hajtás után egy rendhagyó kommentfogó kereteiben, négy képben összefoglalva közlöm, amit az ellenfélről tudni érdemes.

Komoly pofon az Anoetában, vadul kongó vészharangok. Ismerős? Nem akarnám november végén temetni a szezont, de egy ideje már reménykedünk, hogy visszatalálunk a helyes útra, aztán mindig gyorsan elbizonytalanodunk. Viszont alapvetően optimistán állok a dolgokhoz, innen még simán hozható egy nagyon jó tavasz. És jobb is január végétől belelendülni a dolgokba, mint a legtöbb puskaport októbertől ellőni, hogy aztán a szezon legfontosabb részére csak a cidri jusson. Ugyanakkor ma bármennyire szeretnénk, semmivel nem leszünk okosabbak a folytatást illetően, ez a meccs majdnem légüres térben lesz.

Mivel az odavágón Munir elbaszta a bulit, és semmi érdemleges nem maradt mára, így megragadom az alkalmat és megemlékezek a nyáron eltapsolt 80 millió euróról. Ezen túlmenőleg dícséret illeti Luchot, akinek már csak ez a Spanyol Szuperkupa hiányzik a gyűjteményéből.

Unai Eméry távozása után a Sevilla drukkerek egy emberként néztek kétségbeesetten Monchira, a piros-fehérek sportigazgatójára, vajon kivel fogja pótolni az Európa Ligát háromszor is megnyerő sikeredzőt. A megmentő nem váratott magára sokáig, ugyanis az andalúz "házmesternek" rövid úton sikerült meggyőznie a chilei válogatott nemrég lemondott sikeredzőjét, Jorge Sampaolit, hogy csatlakozzon a Sevilla rendkívül okosan felépített gépezetéhez.

Fogalmam sincs, hogyan szalad ennyire gyorsan az idő. Az egy dolog, hogy ma este már az évad utolsó mérkőzését játsszuk, de az újradefiniált, világverő Barca is a nyolcadik szezonon van túl. Az a tíz éves kölyök, akit anno megfogott a hatkupás Pep-team, idén már ez érettségire készül. És nem is igazán az a durva, hogy ennyi idő eltelt, hanem hogy szurkolóként folyamatosan jól vagyunk lakatva, ha be is jött egy-egy gyengébb év, utána biztosan kaptunk kárpótlást. Egy kicsit felfoghatatlan (nekem mindenképp), hogy ez a nyolc szezon tulajdonképpen egy egybefüggő folyam, ahol iszonyú magasan van a léc. Elég csak belegondolni, mi történt azokkal a csapatokkal, akik nem is olyan régen még a riválisaink voltak a BL-ben, mint a MU, vagy az Inter. Pedig mintha most lett volna nemrég, hiszen Messi, Iniesta, Piqué vagy Busquets akkor is ott voltak, akkor is jók voltak. Ehhez képest egy Inter drukkernek már csak nosztalgia, hogy komoly tényezők voltak a nemzetközi színtéren.

Ha szezon végén megemlékeznénk a top három legérdektelenebb mérkőzésről, a mai esti valenciai fellépés biztosan közte lenne. Egyszerűen kínosnak érzem az egész szituációt, egy elődöntőben, egy Valencia ellen a Juvenil A csapatban szereplő Carlos Alena is a nevezett játékosok között van. És ez elsősorban nem a tehetségének szól (bár régóta nagyra tartják), hanem annak, hogy Luis Enrique egy másodpercig nem tart attól, hogy kieshet a csapata. Egy elődöntőben, egy Valencia ellen.

Amikor a hónap elején végigpillantottunk a januári sorsoláson, igencsak húzgáltuk a szánkat. Az új esztendő első négy-hat hete évek óta rendszeresen a szezon mélypontjának számít, ráadásul a Granadán kívül csak olyan ellenfelekkel találkoztunk, akikkel hagyományosan meg tudunk szenvedni. Erre az első 0-0-s döntetlent hat győzelem követett, meccshátrányban is a bajnoki tabella élére álltunk, és az elődöntő is egy karnyújtásnyira van. A Malága azért rácsapott a vészvillogóra, nem árt észnél lenni, mert amit a védelem az első félidőben művélt, azt a kabaré szó sem jellemzi igazán. Szóval lélekben készüljünk fel, hogy lassacskán megszakad a veretlenségi sorozat, bár aki egy Barca-vereséggel akarja kifosztani a bukikat, az ne ma este próbálja meg.

Igazából sokkal jobb lett volna a szóvicc (vagy mi ez), ha Tolkien Bilbo Begins helyett Bilbo Continuesnak nevezte volta szegény Rozsomákos Zsákos Bilbót.* Lényeg tehát, hogy folytatódik a Bilbao-szaga (szegény Frodó tudna mesélni...), rátérhetünk a kupaporondra.